Világbajnoki ezüstérem ide vagy oda, aligha a német válogatott a második legjobb csapat a világon (de még kontinensünkön sem&), és mivel nyakunkon a portugáliai Európa-bajnokság, éppen itt volna az ideje, hogy ütőképessé "gyúródjon a Nationalelf.
Vieri akkor sem retten meg, ha az ellenfél kapuját Kahn védi – erre a mérkôzés elsô félidejében szemléletes példát mutatott
Vieri akkor sem retten meg, ha az ellenfél kapuját Kahn védi – erre a mérkôzés elsô félidejében szemléletes példát mutatott
"Nézzék meg például a brazilokat, ők sérülten is vállalják a játékot, még a barátságos meccseken is! Illene végre magukba nézniük azoknak, akik nemet mondanak. Tudják, mikor állt össze legutóbb az első számú csapatunk? Kilencvenhatban…” – füstölgött Kahn.
Sokat nem váratott magára a válasz, amely a kapussal együtt a Bayern München, no meg a válogatott sikereiért dolgozó, a szerdai derbit éppenséggel sérülés miatt kihagyó Ballacktól érkezett: "Ez nonszensz. Hogy finoman fogalmazzak, Ollinak nincs igaza, hiszen ki ne akarná magára húzni a válogatott mezét. Pláne az olaszok ellen.”
Szóval újabban nem túl békés a hangulat a német válogatott háza táján.
Maga az előadás, mármint a szerdai összecsapás ugyanakkor biztatóan kezdődött a több kulcsjátékosát nélkülöző hazai gárda szempontjából, Neuville-ék gőzerővel rohamozták az olasz kaput – más kérdés, hogy legjobb esetben is csak szögletig jutottak. Hanem negyedóra elteltével ritkán látható momentumok következtek: elkezdtek látványosan futballozni az olaszok! No de hogyan?! A félelmetes Del Piero, Totti, Vieri triumvirátus a 17. percben "megbolondította” az egész német védelmet, majd a tilitoli végén, Totti pazar, bokából indított paszszát követően Vieri szorongatott helyzetből spiccel a léc alá küldte a labdát, hogy aztán a klasszikus szovjet hokit idéző pillanatokat elevenítse fel az olasz hármas a gyepen. Totti kiugratta Vierit, az Inter tankja ziccerben keresztbepöckölte a labdát a talajt fogó Kahn előtt, a bal oldalon érkezett Del Piero, és néhány lépésről a kapuba belsőzött (a Juve betyárarcú fenoménja még egy kaján vigyort is megengedett magának). Apró szépséghiba, hogy Milton Nielsen úr les címén érvénytelenítette a találatot – tévesen, így maradt a 0–1…
Ezt követően mintha megbénult volna a német válogatott, erőlködésen kívül semmi másra sem futotta az erejéből, miközben a kék mezesek szemlátomást könnyedén "adták-vették” a labdát. Különösen Totti volt elemében, a Roma vezére óriási kedvvel futballozott, és ha picivel több erőt adott volna a mintegy 20 méterről leadott, végül a vetődő Kahn kezei közt elhaló lövésébe (amely előtt mellékesen elfektette Ramelow-t…), aligha 0–1-gyel fordulnak a csapatok.
A válogatott kispadján 40. alkalommal ülő Rudi Völler két cserével, Rehmerrel és Kehllel frissített, az igazi áttörést azonban a harmadik csere hozta meg: Klose. Egy perccel a pályára küldését követően a Jeremiestől kapott labdát estében eltolta Buffon mellett, de mivel erőtlenül találta el (Klosét ismerve némi malíciával hozzátehetnénk: talán ha fejjel próbálta volna…), Panucci a gólvonal előtt még menteni tudott. A csatár azonnal újratöltött, ezúttal viszont elveszítette az egyensúlyát lövés közben, így meg Buffon hárítani tudott. A német henger ezután sem állt le, csak mindig más irányította: előbb Schneider kígyózott át az olasz védelmen, és rontott el egy ziccerféleséget, majd az 50. válogatottságát ünneplő Jeremies pillanatai következtek – suta lövését egy csattanó kapufával feledtette –, végül Klose harcolt ki egy tizenegyest. Illetve nem, merthogy a játékvezető – ezúttal is tévesen… – másként ítélte meg a jelenetet, büntető helyett sárga lapot adott a szerinte színészkedő német támadónak.
S amíg Milton Nielsen egalizálta tévedéseit, a folyamatosan támadó németeknek ugyanez nem sikerült a gólokat illetően – de legalább játszottak egy jó kis meccset az olaszokkal. Ha úgy veszszük, ez sem akármilyen teljesítmény.
Németország–Olaszország 0–1 (0–1)
Stuttgart, 49 000 néző
V: Nielsen (dán). G: Vieri (17.)
NÉMETORSZÁG: Kahn – Rau, Baumann, Wörns (Rehmer, 46.), Hinkel, Freier, Jeremies, Ramelow (Kehl, 46.), Schneider, Neuville (Lauth, 71.), Bobic (Klose, 60.)
OLASZORSZÁG: Buffon – Zambrotta, Legrottaglie (Ferrari, 79.), Cannavaro, Panucci, Tacchinardi, Perrotta, Camoranesi (Fiore, 64.), Del Piero (Delvecchio, 55.), Totti, Vieri (Ambrosini, 69.)
Legfrissebb hírek
