Valljuk be, nem sűrűn hallunk olyasmiről, hogy valakinek éppen az gyakorol pozitív hatást a szakmai előmenetelére, ha megszűnik a munkahelye. Márpedig ez a nem szokványos dolog esett meg Mondi Gergellyel.
Mondi Gergely (szemben), a magyar válogatott centere a német másodosztályú Moerser SC csapatába igazolt
Mondi Gergely (szemben), a magyar válogatott centere a német másodosztályú Moerser SC csapatába igazolt
Mondi Gergely (szemben), a magyar válogatott centere a német másodosztályú Moerser SC csapatába igazolt
Mondi Gergely (szemben), a magyar válogatott centere a német másodosztályú Moerser SC csapatába igazolt
Történt, hogy a válogatott center otthon vagy éppen a budai – röplabdától meglehetősen távol álló – munkahelyén bánkódott a nyíregyházi csapat megszűnése miatt, amikor is: "Felhívott Buzek László, édesapám jó barátja, aki tudott a szerencsétlen esetről, ami a klubbal történt, így azzal is tisztában volt, hogy nekem sincs hol folytatni a játékot. Közölte hát, hogy a Grózer Györgyöt is foglalkoztató Moerser SC csapatában lehetőségem lenne próbajátékra” – mondta a center. A gárda a német másodosztályban szerepel, és egyértelműen a feljutást tűzte célul. Mondi egy hétig volt a klubnál, részt vett az edzéseken, s mint megtudtuk, nagyon jól érezte magát. Az egy hét letelte után a vezetők közölték: nem bánnák, ha náluk folytatná pályafutását. Így aztán egymás tenyerébe csaptak, és az alkunak nyolc hónapos szerződés lett az eredménye. "Azért csak márciusig kötöttük a szerződést, mert beiratkoztam egy nyelviskolába, amelynek befejeztével meglátom, hogy hogyan tovább… Az egész csapatot kicserélték, a tavalyi gárdából összesen ketten maradtak a klubnál. Szereztek egy horvát edzőt, aki hozott magával pár, szintén horvát játékost, tehát lassan kialakul a keret” – a válogatott játékos elmondta még, hogy a csapat vérátömlesztésének az lett az egyik következménye, hogy ő a második legidősebb játékos, a maga 25 évével. Arra a kérdésre, hogy itthon érdeklődött-e valamelyik csapat iránta, azt mondta: "Megkerestek, de Magyarországon már kétszer ráfáztam, és nem akartam, hogy ez még egyszer előforduljon. Úgy látom, a magyar klubok eléggé ingoványos talajon állnak, bármikor összedőlhetnek, s akkor ugyanaz lesz, mint Nyíregyházán. Azt viszont mindenképpen szeretném elmondani, hogy a nyírségi vezetők annyiból korrektek voltak, hogy nem hitegettek. Az első perctől kezdve mondták, ha lesz pénz, kapunk, de erre igazából nem sok remény van.” Úgy látszik, ma már egy játékosnak azt is pozitívumként kell elkönyvelnie, ha azt mondják neki, hogy ne is számítson a pénzre, amiért egész évben dolgozott…