Nagy utazás (2.)

"Túlzás lenne azt mondani, hogy reggel örültem, amikor láttam, hogy szakad az eső, és hogy elég hűvös van, de úgy gondoltam, az időjárás mindenkinek egyformán rossz lesz, úgyhogy nem nagyon foglalkoztam vele. Kisebb gondot az okozott, hogy a reggelim nem egészen úgy sikerült, ahogyan kellett volna, ezért a szakasz végére egy kicsit elfogyott az erőm, ott talán tudtam volna gyorsabban menni. Igaz, hogy az időeredményeim alapján jól sikerült a hajrám, de belül úgy éreztem, tudtam volna még ennél is gyorsabban menni. Az ember három héten át csak teker és teker, és hiába tudja, hogy csak akkor bírja erővel, ha közben rendesen eszik, néha nagyon nehéz tisztességesen táplálkozni.
Egyébként a szakasz eleje szinte teljesen egyenes részekből állt, itt csak arra kellett figyelni, hogy nagy volt az oldalhátszél, helyenként pedig az oldalszél, ezért erősen kellett tartani a kerékpárt, hogy egyenesen tudjak haladni. Az útvonal második fele viszont tele volt kanyarokkal, ott sokkal jobban kellett figyelni. Ilyenkor mindig igyekszik az ember a lehető legkevesebbet lassítani, de azért óvatos voltam, mert nem akartam elesni.
Amikor beértem a célba, és láttam az időeredményemet, megfordult a fejemben, hogy esetleg megnyerhetem a szakaszt, bár tudtam, hogy sokan vannak még hátra, és különösen Ullrichot és Armstrongot mindenképpen képesnek tartottam arra, hogy felülmúlja az időmet.
A németet arra is képesnek tartottam, hogy megnyerje a szakaszt, és ez valószínűleg így is lett volna, ha nem esik el, de az az esés meglehetősen visszavetette. Arra is számítottam, hogy Armstrong jól fog szerepelni, és biztos voltam benne, hogy megvédi a sárga trikót, és megnyeri pályafutása ötödik Tour de France-át.
Végül ötödik lettem, azaz teljesítettem az eredeti tervemet, és ezen az etapon bekerültem a legjobb tíz közé, de még ennél is fontosabb, hogy a verseny végére lassan visszanyerem a régi formámat, amelyben tavaly tekertem végig a Tourt.
Most már csak az utolsó, párizsi szakasz van hátra, és aztán elmondhatom, hogy teljesítettem pályafutásom második Tour de France-át.”

Bodrogi László