Mindjárt a rajtnál egy kemény hupli állt előttünk, az egész mezőny indiánsorban haladt, és ez így ment a harmadik hegyi hajráig. Akkor egy kicsit lehiggadt a mezőny, a Col d’Aspinre nyugodtan tekertünk fel, aztán a Tourmalet megmászását az élen már erősebben kezdték. Akkor egy kicsit én is lemaradtam, de nem volt olyan vészes a helyzet, ma jóval hűvősebb volt, és így én is jobban éreztem magam, mint az eddigi etapok során. Lefelé a Tourmalet-ről utolértem egy nagyobb csoportot, és végül ebben a csapatban sikerült célba is érnem.
A befutó után hallottam, hogy izgalmasan alakult elöl a verseny, az összefoglalókban láttam, hogy Armstrong elesett, sőt, másodszor is majdnem így járt, aztán megnyerte a szakaszt. Ami Armstrong második eseténél történt, olykor előfordul valamennyiünkkel, sebességváltásnál a váltó és a lánc egy pillanatra nincs összhangban, az ember a pedálba tapos, és mivel a lánc és a kerék között egy pillanatra nincs összeköttetés, olyan, mintha üresbe taposna. Ez történhetett az amerikaival is, az erőteljes taposás miatt csúszhatott ki a cipője a pedálból. Nem valami kellemes, amikor az emberrel ilyen történik egy emelkedőn…
Ezúttal is nagyon koncentráltam a verseny során, de azért láttam a Tourmalet csúcsán egy Bodrogi-feliratot, és hallottam a szurkolókat is, nem gondoltam volna, hogy ennyien eljönnek szurkolni a Tourra…
Ezúttal Pau-ban töltjük a pihenőnapot, a szobatársam, a spanyol David Canada igazán nem zajos emberke, ahogyan én sem vagyok az, úgyhogy lesz módunk kipihenni magunkat, amenynyire csak lehet. Aztán szerdán jöhet a folytatás, az összetettben talán még a tizenhatodik szakasz is hozhat izgalmakat, talán Vinokurov megpróbál még egyszer támadni, de az is lehet, hogy egy nagyobb boly egyszerre érkezik majd a célhoz.”
Bodrogi László
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik