Nagy utazás (2.)

Tizenegy óra körül indultam, akkor még viszonylag elviselhető volt a meleg, de már akkor is huszonöt foknál magasabb volt a hőmérséklet.
Felemás érzéseim vannak az időfutam után. Egyrészt örülök annak, hogy jó tempóban sikerült teljesíteni a távot, másrészt egy kicsit lelomboz az, hogy nem voltam elég erős, nem tudtam olyan áttételeket használni, olyan sebességi fokozatba váltani, amilyen egy jobb eredményhez kellett volna. A pálya talán csak az utolsó időmérő pont után volt nehezebb, mint vártam, ott a két kilométeres emelkedőn elég rosszul mentem fel, s az utolsó egy kilométeren sem tudtam olyan hajrát kivágni, mint máskor. Ami azt illeti nagyon meleg volt, s ebben az évben nehezen viselem a hőséget, s zavart az enyhe pofaszél is, ami majdnem végig nehezítette a dolgomat. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a többieknek is nagyon meleg volt, az utolsó indulók hasonló körülmények között versenyeztek.
Nem minden Tour-szakasz után kell sokat utazgatnunk, most három napig Toulouse mellett, Portet Sur Garonne-ban laktunk, legközelebb Pau környékén töltünk majd három napot ugyanabban a hotelben.
Tudom, hogy gyilkos szakaszok várnak ránk, az egészen biztos, hogy a Pireneusokban egyik etapon sem az elsők között érek majd célba. Igyekszem úgy befejezni valamennyi hegyiszakaszt, hogy limitidőn belül érjek célba és ne essek ki a versenyből. Nem érzem magam olyan erősnek, mint tavaly, s most már az a legfontosabb, hogy jól be tudjam osztani az erőmet, mert el akarom érni a párizsi célt.”

Bodrogi László