Nagy utazás (2.)

"Nyugodt volt a pihenőnapunk, egy kicsit tovább aludhattunk, mint a versenynapokon, csak egy kis edzésünk volt, délután pedig a masszázsok után újabb pihenő következett. Jól jött ez a kis pauza, de őszintén szólva nem érzem magam erősebbnek, mint a pihenőnap előtt.
Ezekben a napokban nagyon meleg van Franciaországban, ráadásul a Tour első hetében igen magas tempót diktált a mezőny, ezt pedig a legtöbben nehezen bírják.
A tizenegyedik szakaszon mindemellett majdnem végig erős pofaszél nehezítette a dolgunkat, s az elején az iram is nagy volt. A kezdeti szökési kísérletek nem jártak sok sikerrel, de aztán a gyorsasági hajrá előtt nyolcan el tudtak szakadni, közöttük volt a klubtársam, Michael Rogers is. A mi csapatunknak kifejezetten jó volt ez a szökés, hiszen Rogers a sprintben jó eredményre lehetett volna képes, másrészt ebben a helyzetben nekünk nem kellett dolgoznunk, nem kellett részt vennünk az üldözésben, így amennyire lehetett spórolhattunk az energiánkkal.
Rogers aztán végül lemaradt a győzelemről, de két egymást követő szakaszon szökés után nyert valaki. Igaz, amíg két nappal korábban számítani lehetett arra, hogy egy Armstrongra veszélytelen szökés célba érjen, addig ezen a szakaszon hajszálon múlt Flecha sikere, talán fél perccel csúsztunk le a szökevényekről.
Történt ma egy baleset is, az egyik kanyarban láttam a Brioches versenyzőjét, Geslint a földön, mellette feküdt egy néző is, nem tudom, mi történhetett, talán Geslin kicsúszott a kanyarban. Nagyon sok néző kíséri a Tourt, néha bizony csak szűk helyet hagynak nekünk az út közepén, de amíg nem okoznak balesetet engem nem zavarnak, örülök, hogy így szurkolnak, ilyen lelkesek.”

Bodrogi László