Nagy utazás (2.)

"Nagy tempóban kezdett a mezőny, már az első hegyen egymás után szökdöstek az ellenfelek, már akkor többször leszakadtam, aztán a lejtős részen sikerült felzárkóznom. Időközben kettészakadt a mezőny, s egy kisebb emelkedőn rövid időre újra magamra maradtam. A második hegyen már egyáltalán nem tudtam tartani a tempót, pedig addigra alig harminc kilométeren voltunk túl. Egy hoszszabb sík szakasz következett, hátul öszszerázódott egy nagyobb boly, amellyel nekem is sikerült utolérnem a mezőnyt. A Col du Telegraphe emelkedője előtt együtt volt a mezőny, s a csapatom azért dolgozott, hogy a hegy lábáig együtt is maradjon, ne legyenek szökések, így Richard Virenque-nek maradhat esélye a pontszerzésre a hegyihajránál. A Col du Telegraphe lábánál aztán félreálltam, s attól kezdve a saját tempómban tekertem. A Col du Galibier csúcsa előtt három kilométerrel jött a mélypont, talán nem ettem eleget útközben, minden erőm elhagyott, még utána, a lejtőn is alig bírtam nyomni a pedált. Később szerencsére valamennyire össze tudtam szedni magam, s az utolsó hegyen, az Alpe d’Huezen egy nagyobb bollyal együtt sikerült célba érnem.
A csapatnál elégedettek voltak a teljesítményünkkel, hiszen az volt a cél, hogy megvédjük Virenque pöttyös trikóját. Emellett megpróbáltuk egy ideig a sárgát is védeni, de ez olyan energiákat vett ki Virenque-ből is, hogy le kellett mondanunk az összetett első helyéről. Végül is a sárga trikó csak amolyan bónusz volt a számunkra, nem számítottunk rá, hogy sikerül megszerezni, azzal viszont számoltunk, hogy ezen a szakaszon rendkívül nehéz lesz megtartani.
Hétfőn újra nagyon nehéz szakasz vár ránk, a táv nagy része még az Alpokban halad, két nagy hegyet is meg kell másznunk, nem tudom, mire lehetek képes. Az biztos, hogy ha újra ilyen nagy tempóval kezd a mezőny, akkor könnyen bajba kerülhetek. Mindenesetre igyekszem tartani magam, amíg csak lehet…”

Bodrogi László