A brazil gólgarancia

De honnan is tért vissza Romário? A kiöregedőben lévő futballsztárok – elnézést a kifejezésért – elfekvőjéből, Katarból, ahol három hónapot töltött el. Miután láthatóan ragaszkodik hozzá, hogy ő még sincsen kiöregedőben, otthon rögtön lőtt egy gólt első mérkőzésén, a Goiásnak, majd most berámolt egy hármast a Guarani hálójába (ebből egy tizenegyes, egy viszont ollózós találat volt). Egyszóval úgy tűnik, megint a régi, s ez azért érdekes, mert amit Katarban művelt, arra csöppet sem lehet büszke. Egyáltalán, ami az utóbbi fél évben történt vele, az annyira tipikusan "romáriós”, hogy jobbat kitalálni sem lehetne.
Azzal kezdődött, hogy decemberben, az országos bajnokság alapszakaszának utolsó fordulójában ő szerezte azt a gólt, amellyel a Flu bejutott a rájátszásba, s ott csak az elődöntőben esett ki, a Corinthians ellen. Az idén a riói állami bajnokságban négy mérkőzésen lépett csak pályára (ezeken ötször volt eredményes…), mert jött a visszautasíthatatlan, egymillió dolláros katari ajánlat. Az öbölben azonban kezdettől rosszul érezte magát, haza akart menni a kitörőben lévő iraki háború elől, de szerződése ezt nem engedte meg. Ha létezik hangulatember, akkor ő az, úgyhogy a rossz közérzetnek természetes következménye volt az értékelhetetlen teljesítmény: három meccs – nulla gól.

Most viszont, a "nyaralásból” hazatérve, a 2003-as országos bajnokságban ott folytatta, ahol tavasszal abbahagyta. Elképesztő leírni, de a két és fél hónapos hendikeppel induló zseni számára a gólkirályi cím sem elérhetetlen, hiszen Dimba (Goiás) és Luís Fabiano (Sao Paulo) egyaránt tizeneggyel áll a lista élén, és hátravan még harminckét forduló! Hétgólos hátrány ennyi idő alatt gond nélkül ledolgozható, ha az embert Romáriónak hívják.
Ha már a számoknál tartunk: pályafutásáról sokszor írtunk már, ezúttal inkább a nevéhez fűződő statisztikákból szemezgetünk. Van miből.
A jelenleg aktív labdarúgók között például magasan ő a legeredményesebb bajnoki góllövő, a hét végi triplát is beleszámolva 545 találkozón 454 alkalommal rezegtette meg a hálót, s nemcsak abszolút értelemben, hanem az átlagot nézve is simán lekörözi a többieket. Hogy "termékenysége” mennyire szokatlan jelenség napjainkban, még egyértelműbb, ha az örökranglistára tekintünk. Pelé, Josef Bican és Puskás Ferenc mögött ugyan csak negyedik (jóllehet ezért sem kell szégyenkeznie), de a rangsorban közel s távol nem találunk szoros értelemben vett "kortársat”. Ha kicsit engedünk, ott látjuk Zicót a nyolcadik helyen, 406-tal és Hugo Sánchezt a tizedik pozícióban, 394-gyel – a mai, egyre gólszegényebb időszak képviselői közül viszont senki sem ér a közelébe, kivált a már említett gólátlag tekintetében nem.
S még egy érdekes adat: ha a brazíliai állami bajnokságokat is beleszámoljuk, akkor tizenháromszori gólkirályságával világcsúcstartó. Három holland, két brazil és egy spanyol címe mellett ugyanis hétszer a Campeonato Cariocában (a riói ligában, amely nem alacsonyabb színvonalú, mint az országos pontvadászat) is a legeredményesebb volt.
Páratlan jelenség tehát ez a tömzsi gólzsák, pedig önmagában már az is egyedülálló, hogy 37 évesen ott van a legjobbak között.