Új név kerül fel a trófeára

Ha már a históriánál tartunk, a britek szeretnek effélével bíbelődni, s nem is hagynak ki egyetlen alkalmat sem, hogy az 1967-ben (Lisszabonban) BEK-et nyerő csapatra hivatkozzanak. A Celtic jelenlegi vezetőedzője, Martin O'Neill láthatóan minden követ megmozgat annak érdekében, hogy levegye játékosai válláról a terhet. "Amit azok a glasgow-i fiúk elértek, hatalmas eredmény volt. De nagyon fontos, hogy ne ijedjünk meg a múlttól, hanem gondoljunk vissza rá büszkén. Legyünk bár beláthatatlan messzeségben attól az együttestől, nagyszerű játékosok nagyszerű teljesítményével bejutottunk egy döntőbe. Ezt ugyanaz az elszántság tette lehetővé, ami az elődökben megvolt” – buzdít az északír mester. Tegyük hozzá, ez az elszántság 33 éven át hiányzott, hiszen azóta, hogy 1970-ben, a milánói BEK-döntőben 2–1-re kikapott a Feyenoordtól, a Celtic nem jutott be egyetlen nemzetközi kupa fináléjába sem.
Pedig az egyesület szertárosa azóta várja, hogy az utódok a nyomába érjenek a "lisszaboni oroszlánok” néven emlegetett társaságnak, amelynek ő maga is tagja volt. Nem vicc: a manapság a zöld-fehér szereléseket felügyelő John Clark ott volt a legendás Jock Stein által irányított csapatban. "Remek hallgatni őt, amikor a hajdani sikerekről beszél. Nem hagyja, hogy elszálljunk magunktól” – jegyezte meg O'Neill, aki szintén nyert BEK-et, a Nottingham Foresttel.
Ami az összeállítást illeti, a walesi John Hartson porckorongsérve miatt nem játszhat – helyettese Shaun Maloney vagy Chris Sutton lehet –, így valószínűleg még több feladat hárul majd Henrik Larssonra. A "katolikusok” támadója 199 gólnál jár Celtic-mezben, de azt mondja, kisebb gondja is nagyobb annál, hogy szerdán meglesz-e a kétszázadik. "Szép lenne, de egyáltalán nem gond, ha nem most lövöm be. Az az egy gól jön majd, amikor jönnie kell. Nincs rajtam nyomás emiatt” – mondja a svéd. "Mielőtt Martin O'Neill idejött, nem voltak nagy eredményeink az európai kupaporondon. Az előző szezonban viszont már elég jól szerepeltünk a Bajnokok Ligájában, és noha ebben az idényben nem jutottunk be, önmagáért beszél, hogy végül itt vagyunk az UEFA-kupa döntőjében. Minden percét élveztem ennek a menetelésnek, karrierem csúcsa lesz a szerdai meccs. Ezt annak tudatában mondom, hogy hazám válogatottjával bronzérmes voltam az amerikai vébén” – folytatta Larsson. Érthető okokból nem tért ki rá, de megjegyzendő, hogy 2001 őszén éppen a Porto ütötte el az első BL-körből való továbblépéstől a glasgow-i gárdát…
Larsson lelkesültsége tehát nyitott könyv előttünk, mindamellett az önbizalmával sincs baj. "Láttunk felvételeket a portugálokról, az egyértelmű, hogy szeretnek támadni. Biztosan nehéz lesz, de nem hiszem, hogy bámelyik fél esélyesebb lenne a másiknál. Korábban legyőztük a Blackburnt, a Liverpoolt, a Celta Vigót, szóval már senkinek sem kell bizonyítanunk, csak magunknak” – jelentette ki.

Nem meglepő módon a Portónál is kiváló a hangulat, és nincs egyetlen ember sem, aki ne bízna a csapat sikerében. A bizakodásnak megvan az alapja, ugyanis José Mourinho edző az idei évadra tényleg első osztályú gárdát rakott össze, amely már négy fordulóval a bajnokság vége előtt megnyerte a portugál pontvadászatot, bejutott a honi kupa döntőjébe (június 15-én a Leiriával játszanak a kék-fehérek), és a második számú európai klubtorna fináléjában is érdekelt.
A tréner a legnagyobb dicséretet Jorge Nuno Pinto da Costa klubelnöktől kapta, a mindenható és leginkább öntörvényűségéről elhíresült presidente ugyanis kijelentette, amióta a klubért szorít (kilencéves kora óta), még nem volt ilyen jó csapata a Portónak, éppen ezért nagyon bízik a végső sikerben. "Hasonló a helyzet az 1987-es bécsi BEK-döntőnkhöz: hiszünk a győzelemben, és tiszteljük az ellenfelet. Talán ezúttal nagyobb önbizalommal készülünk – nyilatkozta Pinto da Costa, majd a szokásos stílusában hozzátette: – Ha megnyerjük az UEFA-kupát, az egész Portugália sikere lesz. Mögöttünk áll az ország, ugyanakkor annyira nem vagyok naiv, hogy elhiggyem, minden portugál értünk szorít, de hatmillióan biztosan a mi győzelmünket várják.” Az elnök mellesleg nemcsak bátorító szavaival, hanem félmillió eurós alappal is ösztönzi az övéit, ez utóbbit abban az esetben osztja szét a keret tagjai között, ha a csapat győztesen hagyja el a sevillai stadion gyepét.
Innentől viszont a munka oroszlánrésze Mourinho mesterre, illetve a játékosokra vár. Az edző egyedül a Lazio elleni elődöntő visszavágóján kiállított Hélder Postigára nem számíthat, ennek ellenére a fiatal csatár ott lesz a pálya szélén, hogy buzdítsa csapattársait. "Miután kiállítottak, az első órák nagyon nehezen teltek el, de mára már beletörődtem, hogy nem léphetek pályára. Szomorú vagyok emiatt, de minden haragom elszáll, ha a kezembe foghatom a serleget” – mondta el Postiga, akit minden bizonnyal Edgaras Jankauskas helyettesít majd a csatársorban. A litván mellett Derlei lesz a másik ék, aki a keretből egyedüliként az összes eddigi meccsen pályára lépett, és csakúgy, mint a másik oldalon Henrik Larsson, tíz góllal vette ki részét csapata meneteléséből (igaz, a Celtic támadója a Basel elleni BL-selejtezőn is betalált). A kezdőbe várható még a sérülésből éppencsak felépült Nuno Valente és Costinha, kérdés, hogy bírják-e kilencven, esetleg ennél is több percig a bevetést. "Hosszú ideig a Sportingban játszottam, de ez az egy, a Portónál töltött évad több örömöt hozott számomra, mint az összes többi együttvéve. Kiváltság az UEFA-kupa döntőjében szerepelni” – árulta el felgyógyulásának titkát Nuno Valente. Mourinhóból viszont nem lehetett egyebet kihúzni – a kezdőcsapat összetételét is a mindig jól informált portugál sajtó szellőztette meg –, a mester a megérkezéskor csupán azt volt hajlandó elárulni, hogy szerinte mindkét csapatnak ötven százalék esélye van a győzelemre.

Sevillában debütálhat az új szabály

A Celtic–Porto kupadöntő lesz az első olyan UEFA-rendezvény, amelyen új szabályok szerint bonyolítják le a hosszabbítást. A sorsdöntő mérkőzéseken a ráadás eleinte kétszer 15 percig tartott, ezt követően bevezették az aranygólt (ennek lényege, hogy a hosszabbítás maximális időtartama kétszer 15 perc, de az első gólnál befejeződik a találkozó), most pedig jön az ezüstgól. A Golden Goal nyolcéves regnálása után életbe lépő szabály alapján döntetlen esetén természetesen hosszabbításra kerül sor, amelynek időtartama legfeljebb kétszer 15 perc. Ha az egyik csapat az első negyedóra végén jobban áll vetélytársánál, akkor véget ér a találkozó, ellenkező esetben folytatódik a csata a második 15 perccel. Ha 120 perc után sincs döntés, jöhet a régi módi, kezdődhet a tizenegyespárbaj.
Az európai szövetség által kiírt viadalok közül háromnak a fináléjában is aranygól döntött: Németország 1996-ban Oliver Bierhoff találatával nyerte meg az Európa-bajnokságot, négy évvel később a franciák David Trezeguet-t áldhatták szintén a kontinensbajnokság utolsó meccsén, 2001-ben pedig az UEFA-kupa döntőjére (Liverpool–Alavés 5–4) tett pontot Geli fejese, amely után a labda a saját kapujába került.

A lánglovagok lehetnek a megmentők

A döntő harmadik résztvevői a sevillai szervezők lesznek, akik ünnepnek szánják az egész napot. Az egyenlőség jegyében a két finalistának nagyjából egyforma számú jegyet bocsátottak a rendelkezésére (15 646 darabot a Celticnek, 15 722-t a Portónak), viszont hiába szűkítették le az Olimpiai stadiont (a hatvanezres arénába ezúttal 52 142 embert engednek be), azt nem tudták megoldani, hogy a két gárda szurkolói ne keveredjenek, igaz, a radikálisabb csoportokat a lehető legtávolabbra helyezik majd egymástól. A legnagyobb nehézségekre az utcákon számítanak az illetékesek, ugyanis egyes források szerint húszezer skótnak és ötezer portugálnak nem lesz belépője, ráadásul Dél-Spanyolországban a következő hetvenkét órában negyven fok körüli hőmérséklet várható, ami megnöveli az alkoholfogyasztásban eleve élen járó britek szomjúságát. Megoldást a tűzoltók jelenléte hozhat, a lánglovagok a város több pontján tömlőkből locsolják a rászorulókat.
Ha minden rendben lezajlik, Sevilla városa 16 millió eurós tiszta nyereségre számíthat, amely elsősorban a szállodai szobák kiadásából adódik. A finálé népszerűségét jelzi egyébként, hogy Japánból hét, Thaiföldről három, az Egyesült Államokból hetvenhét, Kanadából harminc, míg Ausztráliából harminckét jegyigénylést teljesítettek a szervezők.