Nagy üröm az örömben

– Nem adom fel, majd újra megtanulok járni, s hiszünk benne, hogy teljes életet élhetek – kommentálta mindezt a maga módján Kovács Antal.
– Ilyen mókás kedvében van?
– Dehogy, ez csak amolyan fekete humor. Minél előbb túl kell esnem az operáción, úgy néz ki, hogy már a jövő héten sor kerül rá, az viszont csak utána dől el, hogy milyen hosszú időt vesz igénybe a felépülés, három, esetleg négy hónapot.
– Marad ideje felkészülni a szeptemberi oszakai világbajnokságra?
– Nem szoktam ilyen távolra nézni, meglátjuk. Béres doktor úr már az Európa-bajnokságra sem engedett volna, de én indulni akartam, ez a bronzérem ugyanis sokat ér az olimpiai kvalifikáció szempontjából.
– Hogy áll most a rangsorban?
– Zeevi megelőzött, most második vagyok, de tizenháromszor annyi pontot gyűjtöttem, mint a még befutónak számító tizedik helyezett.
– Hányadik műtétje lesz ez a pályafutása során?
– A térdemen a harmadik, egy ujj, egy köldök és a mandula, ja és megúsztam egy-két gerincműtétet. Összességében nem is olyan sok.
– Egy hétköznapi embernek rengeteg…
– El lehetne húzni ezt a dolgot, de az olimpia a fő cél, s már nem akarunk ezzel kockáztatni. Most végig tudtam csinálni egy versenyt, öt kemény meccsem volt, és estére nagyon bedagadt a térdem. Keddre már jobb volt a helyzet, holnap akár már újra edzeni is tudnék, de egy olimpiára nem lehet így felkészülni. Ez van.