Vajon itt is mobil a buli?

– Lemond?
– Az segítene? Mert ha az az ára, hogy Budapest valóban a legszebb helyen, a legjobb uszodával gazdagodjon, és leginkább szolgálja az úszók és a sportolni vágyó fiatalok, egyetemisták, de korra való tekintet nélkül az egészségesen élni akarók érdekeit, akkor ám legyen… – mondja Gyárfás Tamás, a Magyar Úszószövetség elnöke.
– Ennél frappánsabb válaszokat szokott adni.
– Most nagy a tét.
– Mi a tét?
– Az uszoda. Hogy hol épüljön, és milyen legyen. Mozgó vagy stabil? Hát nem egy kabaré? Azért kell küzdenünk, hogy ne legyen hordozható.
– Valóban kabaré. És ahogy én látom, sokaknak anyagilag sem mindegy, ki nevet a végén…
– Bár még csak az elején tartunk, de már így is nevetnek. Rajtunk. Tavaly december tizennegyedikén sikerült elnyerni a 2006. évi Európa-bajnokság megrendezését. Kormánygaranciával a kézben pályáztunk: új uszoda épül! A helyszín kijelölését a múlt év végére ígérték. Tetszett a sietség, hiszen sok a kötelező feladat. Közbeszerzési pályázat, tervezés. Reméltük, hogy ha itt lesz a jó idő, indulhat a munka. És most hol tartunk?

Most már ideje lenne valami új ötlettel kirukkolnom

– Köztudott, az úszószövetség egy minden igényt kielégítő uszodát képzelt Lágymányoson. A sportvezetőség viszont mintha a Kőér utcában kívánna építkezni. Ön mikor mond le? Ha a legújabb tézis szerint mobil medencével oldják meg a rendezést, vagy akkor, ha nem Lágymányoson lesz a létesítményavatás?
– Látom, biztosra kíván menni, nehogy még visszatáncoljak.
– Tőlem maradhat.
– Ez jólesik.
– Választ is ad?
– Az a gondom, hogy én már máskor is le akartam mondani. Félek, hogy nevetségessé válok, ha minden héten magamat ismétlem. Most már ideje lenne valami új ötlettel kirukkolnom. A lényeg az eredmény.
– Legutóbb Riesában búcsúzott volna. Azt mondta: ha nem mi nyerjük el az Európa-bajnokság rendezési jogát, akkor távozik, hiszen hétszázezer euróval kevesebbet ajánlott a nemzetközi szövetségnek, mint amennyire felhatalmazása volt. Riesában az ön kezében volt a döntés, most viszont akkor és azért távozna, mert mondjuk az M7-esen nem tud megakadályozni egy balesetet.
– Hacsak nem állok a kocsi elé.
– El is gázolhatják?
– Gondolja, az lesz, ha túl sokat ugrálok? Jobb lenne az M7-est elkerülni?
– Attól függ, hogy ki ül a kocsiban.
– Ne árulja el senkinek, de otthon este én már a tévét is szemüvegben nézem. Gyengül a szemem.
– Akkor másképp kérdezem. Kinek áll érdekében, hogy a beígért minimum hatmilliárd forintos beruházásból mobil medence legyen?
– Senkinek.
– Valakinek biztos.
– Igaza van. A földszállító fuvarosoknak egészen biztos, meg annak, aki a területet ássa. Akkor havonta készítheti az újabb és újabb gödröt. Uszodában is nagy buli a mobil. Minden új helyszínen kiépíthetik a csővezetéket, rendelhetik a víztisztítót, divatba jöhet az új magyar találmány, az alkalmi csatorna. Mivel fedett uszodára van igény, rendre rakhatják a falakat is, aztán meg bonthatják. Hát nem pazar elképzelés? És kellett hozzá közel hat hónap, számos tanulmány, bizottsági ülés, hogy mindezt kisüssék. Kíváncsi vagyok, mennyibe került a sok szakértő? Nyilván a legjobbakat alkalmazták.
– Szokás szerint nevek nélkül üzenget.
– Segítsen, hirtelen nem kapcsolok, hogy mikor üzengettem utoljára.
– Most.
– De előtte? Mi az, hogy "szokás szerint”?
– Rendben, a "szokás szerint”-et visszavonom. Viszont segíthetne az olvasóknak, hiszen eddig annyi derült ki, szegény Gyárfás Tamás már csak szemüveggel tud tévét nézni, nem mer az M7-es felé menni, nehogy elüssék, és mellesleg lemondana, mert más megoldást nem lát.
– Most akarja hallani az igazat?
– Hallgatom.
– Kérem, hogy írja is! Egy: ne becsülje le az olvasókat, hátha számukra már az ön összegzésénél valamivel több is kiderült. Kettő: kétségtelen, nem én vagyok Dugovics Titusz, tehát ha nem szükséges, nem ugrom le a vár faláról, sőt, még az autók elé sem vetődöm. Már csak azért sem, mert az aligha segítene. Három: ami a lemondásomat illeti, egy rádióriportban azt mondtam magamról, lassan már olyan vagyok, mint egy pattogó hörcsög. Nem hiszem, hogy ettől bárki is megrettenne, és azonnal hozzálátnának a Műszaki Egyetemen az építkezéshez. De valamit tenni kell! Tudom, hogy az dönt, aki állja a számlát, és mégis….

A gazdasági kabinet tárgyalta az uszoda kérdését

– Isten ments, hogy lebecsüljem az olvasót, de gondolom, abban egyetérthetünk, jobb nevükön nevezni a dolgokat. Tudja, ki ösztönzi a mobil medencés megoldást?
– Nem. Nyilván Napóleon vagy VIII. Henrik. Azt hiszem, az előbbit most épp a hatosban kezelik.
– Mi az eredeti neve?
– Tényleg nem tudom. Annyit tudok, hogy a gazdasági kabinet tárgyalta az uszoda kérdését. Biztos vagyok abban, hogy a felkészült, jó szándékú, sportot szerető szakemberek a lehető legjobb megoldást akarják. Valamennyiük kisujjában több van, mint az én fejemben, de speciel a sportuszodához kevésbé értenek.
– Napóleon súgott nekik?
– Napóleon nem tagja a kabinetnek. Valaki bedobta az ötletet, és az jól hangozhatott.
– Ki vezeti az Európa-bajnokság színhelyét kijelölő bizottságot?
– Nem a miniszter.
– Ki?
– Értem az ügyész úr kérdését, de nem akarok és nem is fogok személyeskedni. Engem egy érdekel: az uszoda stabilan a lehető legjobb helyen legyen. Ezért úszott Székely Éva, Temes Judit, Szőke Kató, Hargitay András, Egerszegi Krisztina, Darnyi Tamás, ezért állt a parton Sárosi Imre, Rajki Béla, Széchy Tamás, Kiss László, és akkor jönnek a vízilabdázók Gyarmati Dezső, Kárpáti György…
– Ne haragudjon, köt a terjedelem. Azt értem, hogy kirázza a hideg a mobil megoldástól, ám miért nem mindegy önnek, hogy hol lesz az az uszoda?
– Nekem mindegy.
– Kőér utca-párti?
– Nekem mindegy, hogy hol lesz, csak a sportnak nem az. Ha valaki, én igazán tisztelgek a Spartacus teljesítménye előtt. Ha öt uszoda épülne, netán három, akkor kimondom, egy még jár is neki! De csak egyetlenegy épül. Legalábbis világszínvonalon. Ez pedig az Európa-bajnokság, majd egy világbajnokság, netán egyszer egy olimpia színhelye kell hogy legyen. Szerintem a Duna-part a főváros legszebb része. Senki sem vitathatja, más, ha a világ legjobbjai kijövet az uszodából a hidakat, a Gellért-hegyet látják, s megint más, ha a gyárkéményeket. Lakók mindenütt vannak, tizenháromezer egyetemista viszont a Műszaki Egyetemen tanul. Az Európa-bajnokság tíz napig tart, az egészség megalapozása örök feladat.

2005-ben ifjúsági Európa-bajnokságot rendezünk

– Azt tudja, hogy mikor döntenek a helyszínről és arról, hogy hordozható lesz-e az uszoda?
– Azt tudom, hogy 2005-ben ifjúsági Európa-bajnokságot rendezünk, egy évre rá pedig felnőttet. Arról pedig csak hallottam, hogy szerdán dönt a kormány.
– Mit tesz, ha jön a hír: mobil és Kőér utca?
– Nem jön ilyen hír.
– Ön lenne Nostradamus?
– Eddig még csak Dugovics voltam.
– Miért ne születhetne ilyen döntés?
-– Most felelhetnék játékosan: mert Napóleon jobban van… Komolyan; nem hiszem el, hogy ha egyszer a magyar sport gazdagodhat, akkor a döntéshozók ne lennének alaposak. A korábbi kormányzat nagy sportberuházása az Aréna-csarnok volt. A Medgyessy-kormány a sportnak uszodát épít. És ha már épít, akkor hitem és reményem szerint világszínvonalút. Mert megéri! Az úszók mellett a férfi és a női vízilabdázók is világklasszisok, használhatják az ugyancsak világelső öttusázók, az olykor még zuhanyozni sem tudó kajak-kenu sport sztárjaitól is csak karnyújtásnyira lenne, és akkor ott van a most uszoda nélküli Lágymányos és Budafok teljes lakossága, plusz az egyetemi ifjúság.
– Megható, ahogy érvel, ha szerencséje van, a kormánytagok járatják a Nemzeti Sportot.
– Ha nem tud nekik tiszteletpéldányt küldeni, kivételesen kisegítem.
– Ahhoz képest, hogy éppen most kapta meg a sportvezetőktől a Tisztikeresztet, igencsak leszedte róluk a keresztvizet. Ez a hála?
– Ne higgye, hogy nyalakodom. Meggyőződésem, az úszószövetség elnökétől azt várják, hogy mindenkor az úszás érdekeiért küzdjön.
– Csak bele ne fulladjon.
– Már úgyis elütött az autó…