A világbajnokság ötödik napja, a torna 15. meccse. Az utolsó. Tétje, legalábbis olyan tétje, amit előzetesen titkon reméltünk, már nincs, hiszen minden lényeges kérdés eldőlt: a litvánok kiestek, a kazahok pedig már feljutottak. Marad tehát a második (ehhez mindenképpen meg kell verni a lengyeleket), vagy rosszabb esetben a harmadik hely. Legyen akármelyik, a Jasko-csapat már bizonyította, hogy nem kicsúszott eredmény volt a tavalyi ezüst, hogy igenis ott a helye közvetlenül a világ élmezőnye mögött. Persze azért az ezüst most is jobb lenne&
1. harmad
Egy kis ismerkedés után Majoross veszi célba Jaworski kapuját, a korong azonban a háló helyett a kapu mögötti plexin landol, az ellentámadásnál pedig Sarnik tornáztatja meg Szupert. A kölcsönös bemutatkozást még Palkovics toldja meg egy újabb bombával, majd egy ideig felhagynak a játékosok a két kapus idegeinek borzolásával. Az iram nagy, helyzet viszont nincs. A 9. percben aztán Gröschl unja meg, Jaworski azonban véd, néhány pillanattal később pedig Kovács közeli "gyömöszkölésénél" szerencséjére elmegy a jobb sarok mellett a korong. Közben kimarad egy magyar emberelőny is, de szerencsére Szélig kiállításánál a lengyelek sem jutnak tovább a helyzetnél: Plachta közeli emelése után a pakk Szuper lepkésében hal el. Újabb magyar előny, s a 16. percben talpra ugrik az aréna mind a hétezer nézője: Ladányi jobbról álompasszt ad a középen lendületből érkező Horváthnak, aki mértani pontossággal kilövi a bal sarkot. Vezetünk…! Tapsol, tombol az aréna, amire Szuper produkciója még rátesz egy lapáttal: elképesztő reflexszel fogja meg Parzyszek szólóját. A brit játékvezető vélhetően nem szimpatizál Széliggel, más kérdés, hogy az újvárosi védő sem tesz meg mindent, hogy belopja magát Hanson szívébe: már másodszor állítja ki a játékvezető. A lengyelek nyomnak, még ebben a harmadban szeretnének egyenlíteni, s egy védelmi megingás után ez sikerül is: Rozanski a kapu mögül teszi vissza a pakkot Plachta elé, s a szélső – valljuk meg – gyönyörűen, mértani pontossággal lövi ki a jobb felső sarkot. A meccs jó, a hangulat remek. Kell ennél több a világbajnokság utolsó napjára? Mondjuk néhány magyar gól még dobhatna egy kicsit a dolgon.
2. harmad
Egy Ocskay-lövés kerüli el a jobb sarkot, odaát Slabon próbál túljárni Szuper eszén. Mindkét kísérlet kudarcot vall, az eredmény tehát nem változik. Miként a játék képe sem. Az iramra továbbra sem lehet panasz, a védelmek pedig mindkét oldalon jól zárnak. Ki hibázik először? Tőkési visszahúzza Laszkiewiczet, a kiállítás jogos. Újabb nehéz két perc, de szerencsére igazi ziccert nem tudnak kidolgozni a lengyelek. Sőt, ha Ladá-nyiék egy kicsit jobban figyelnek, akár megugorhattak volna, de az összhang pillanatnyi hiánya miatt oda a lehetőség. Tőkési visszajön, Palkovics, Kovács és Ocskay pedig egy parádés akcióval jelzi Jaworskinak, hogy egy kicsit sem lankadhat a figyelme. Aztán a második sor is villan egyet, az akciónak hatalmas taps a jutalma, az utolsó pillanatban azonban Labuz botja közbenyúl és oda a helyzet.
Szélig ugyan térdre kényszerült, ám a mieink nem rogytak meg a záró meccsen sem
Szélig ugyan térdre kényszerült, ám a mieink nem rogytak meg a záró meccsen sem
A 34. percben ismét, ezen a meccsen már másodszor marad egyedül Parzyszek, Szuper azonban vetődik, visszanyúl és a korong ott van a kesztyűjében. Hihetetlen… Meg az a 23 másodperc is, ami ezután következik: egy végletekig kidolgozott támadás végén Garbocz szerez vezetést a vendégeknek, majd még ugyanebben a percben az egyedül hagyott Slabon a jobb felső sarokban lő. Hogy mindeközben mit csinál a magyar védelem? Ezt nyilván a mindkétszer kiszolgáltatott helyzetbe került Szuper is kérdezhetné… Mindenesetre a két gól után alaposan megroggyan a Jasko-csapat, perceken keresztül csak keresi előző önmagát, és Ladányi kiállítása sem segít a talpraállásban. Az emberhátrányt megússzák a mieink, de az eredmény ettől még 3–1 – oda: hiába no, ezen a szinten ilyen, nem egészen félpercnyi kihagyás mindent eldönthet. A szünet nagyon jókor jön, de kérdés, hogy a hátralévő húsz perc elegendő-e a fordításhoz. Félő, hogy nem…
3. harmad
Mestermérleg
Jan Jasko a magyar válogatott szövetségi kapitánya: - Harminc percig kifejezetten jól játszottunk egy A-csoportos hokit bemutató ellenfél ellen. A helyzeteinket megint roszszul használtuk ki, ennek ellenére elégedett vagyok a csapat teljesítményével. Külön köszönet a közönségnek, hogy az egész vb alatt mellettünk állt, fantasztikus volt ilyen hangulatban, ennyi ember elôtt játszani.
Wiktor Pysz a lengyel válogatott szövetségi kapitánya: - Jól kezdtek a magyarok, ám idôvel átvettük a játék irányítását, és nem forgott veszélyben a gyôzelmünk. Csak azért nem tudtunk több gólt lôni, mert nagyon jól védett az ellenfél kapusa. Sajnálom, hogy nem sikerült feljutnunk, jövôre újra megpróbáljuk.
A lengyelek őrzik az eredményt, s őszintén szólva nincs is nehéz dolguk: az igazi átütőerő, az hiányzik. Támadnak, támadgatnak a mieink, igazi helyzet nélkül. A 47. percben egy pillanatra ismét megfagy a levegő. Voznik ajtó-ablak helyzetben, el is lövi, Szuper azonban odaér. Megint odaér… "Szu-per Levi, Szu-per Levi!" – zúg az aréna, pedig a nézők még nem is tudják azt, amit a sajtóhelyeken ülők már igen: a torna legjobb kapusának Szuper Leventét választották. De hát ki más is kaphatná ezt a díjat…? Még tíz perc. Palkovics robog el a bal oldalon, de Jaworski védi a nem igazán helyezett lövést. "Palkó" az ilyenekből máskor gólt lő, most, a vb-n viszont "kilószám" hagyja kihasználatlanul a ziccereket. Van ilyen, benne van a játékban. Az idő közben fogy, a játék pedig áll. Most veszik észre, hogy a már 50 perce a lengyel kapuban álló Jaworski nincs is benne a jegyzőkönyvben. Némi tanácskozás után Jaworski le, Radziszewski be. Jön a hír: a magyar válogatott óvás alatt játszik. Megússzuk Kovács és Peterdi kiállítását is, az eredmény nem változik, viszont már csak három perc van hátra. A brit most Szymanskit küldi kényszerpihenőre, de hiába. Nem megy. Sőt Parzyszek harmadik szólóját kell megfognia Szupernek, és ő meg is fogja. Klisiak is kimegy, de ez sem segít. Kész. Vége. Maradt a harmadik hely. Maradt? Ugyan, kérem! Megszereztük…! A közönség ünnepel, a közönség tombol, a közönség ezt a bronzérmes csapatot is nagyon szereti, mert tudja: a sportág honi, érdemtelenül szegényes lehetőségei alapján még ez a harmadik hely is csodának számít. Vereség ide vagy oda, a magyar hoki továbbra is erős, és – nem lehet elégszer hangsúlyozni – ott van közvetlenül a világ élmezőnye mögött. "Szép volt, fiúk!" – skandálja a Budapest Sportaréna 7000 nézője. Hangosan. Üvöltve. Ugye, ahol sok mindenről döntenek, ezt ott "fent" is hallani…?
