Világszínvonalú pálya épülhet a Budapest Sportarénában

Bár az elmúlt húsz év alatt több világversenyt rendeztek nálunk, és szervezőink munkája mindig kivívta a világ elismerését, hasznos volt az újabb tapasztalatszerzés. Ez annak ellenére igaz, hogy a birminghami eseményen a pozitív benyomások mellett jó néhány negatív is érte a résztvevőket. Az atléták például folyamatosan panaszkodtak az étkeztetésük miatt. Húst csak elvétve láttak, akkor is különféle mártásokból kellett kihalászniuk a darabokat. Néhány ország csapatvezetője emiatt írásban tiltakozott a nemzetközi szövetségnél. Az újságírók csak húzták a szájukat, hiszen a lelátókon rendkívül szűk helyen kellett dolgozniuk, a sajtóközpontot pedig a csarnok mellett, sátrakban rendezték be. Amilyen precízen folyt a munka a pályán, olyan mostoha körülmények között dolgoztak a technikusok a színfalak mögött. Az IAAF sajtódelegátusának szobájában például egy törött lábú asztal és egy törött lábú szék volt. Ha mi jövőre ugyanezt nyújtanánk, ránk sütnék, hogy a Balkánhoz tartozunk…"Biztos vagyok abban, hogy egy év múlva, márciusban rendkívül sikeres világbajnokság házigazdái leszünk – szögezte le Gál László versenyigazgató. – A Birminghamben látott körülményeket tőlünk nem fogadná el a nemzetközi szövetség, de nem is akarunk hasonló hibákat elkövetni. Nem is értem, hogyan lehetett ennyire rossz például az étkeztetés, hiszen a menüt évekkel a verseny előtt el kell fogadnia az IAAF-nek. Azt sem tudom, miként fordulhatott elő, hogy a súlylökés szektora szűkebb volt az előírtnál. Voltak azonban rendkívül pozitív benyomásaink is. A rendezés szinte tökéletes volt, a versenybírók példásan dolgoztak, és többcsatornás rádióösszeköttetés tartotta fenn köztük az összhangot. A pálya berendezése és az időrend összeállítása nekünk is rendkívül jó ötletet adott. Birminghamben a hatvanméteres egyenesben rendezték meg a súlylökést, ezzel felszabadult a pálya egyik szeglete. Ha az új Budapest Sportarénában mi is hasonló elrendezést alkalmazunk, a rúdugrószivacs nem a műjég készítésére szolgáló csövek fölé kerül, és ezért a rúdugró-nekifutót nem kell kiemelni a pálya síkjából. Ez azt jelenti, hogy világszínvonalú atlétikai pályánk lesz, lényegesen jobb, mint a korábbi volt. Jó ötletnek tartom, hogy a britek az eredményhirdetést a küzdőtéren kívülre vitték, de a helyszín megvilágítása nem volt megfelelő. Olyan kiváló egészségügyi szolgáltatást azonban, amit ezen a világbajnokságon láttam, korábban sosem tapasztaltam, gyúrók, orvosok, fizioterapeuták hada állt a versenyzők rendelkezésére, jövőre nekünk is ki kell tennünk magunkért ezen a területen.”