Jégkorong - Támogatóra vár a Fradi

Míg a hazai hokitársadalom a ,,nagyok”, az Alba és a Dunaferr botrányoktól sem mentes csatájával volt elfoglalva, a Ferencváros szép csendben megszerezte a Miskolc ellenében a harmadik helyet, s megnyerte az idén útjára induló Pannónia-ligát is. A döntőben a csíkszeredai Miercurea Ciuc csapatát múlta felül – büntetőlövésekkel! –, a harmadik hely sorsát a KHL Zagreb és a gyergyószentmiklósi Progym Apicom még nem döntötték el, az ötödik helyen pedig a Mladost Zagreb végzett.– Nem tűnik túl acélosnak a Pannónia-liga mezőnye, s a döntő visszavágójára ugyanúgy alig száz néző volt kíváncsi a Kisstadionban, mint a hazai bajnoki meccsekre… Jó ötlet volt létrehozni ezt a versenyt? – kérdeztük Hudák Gábort, a Fradi vezetőedzőjét.– Azért nem kell lebecsülni ezt a sorozatot. Számunkra rendkívül hasznos volt a nemzetközi megméretés, hiszen nálunk erősebb csapatokkal a bajnokságban mindössze négyszer játszhattunk, kétszer az Alba és kétszer a Dunaferr ellen, s ez nagyon kevés. Azt pedig, hogy megnyertük a sorozatot, különösen nagy sikernek tartom, hiszen három olyan proficsapatot előztünk meg, amely nálunk sokkal jobb feltételek között készülhet.– Pedig ezeknek a csapatoknak sincs fedett csarnokuk…– Igen, ez igaz. A jobb feltételek alatt itt elsősorban az anyagiakra gondoltam. A Ferencvárosnak is rendkívüli módon szüksége lenne egy fedett létesítményre, amelyben egész évben tudnánk edzeni, de még ennél is fontosabb szerintem az, hogy legyen a csapatnak egy erős szponzora.– Azt akarja mondani, hogy szponzorral a hátuk mögött fedett pálya nélkül is felvennék a harcot a Volánnal és a Dunaferr-rel?– Igen. Sőt, azt is mondom, ha sikerülne végre olyan támogatót szerezni, amely profifeltételeket biztosítana a felkészülés és az edzésmunka során, egy-két éven belül nyitott pályás csapatként is bajnokesélyessé lépnénk elő!– Az idei bajnokságban azonban a két nagycsapat még sokkal erősebbnek tűnt…– Csodák valóban nincsenek. Az egész évadra visszatekintve azt kell mondanom, nehézségeink ellenére is sokat fejlődtünk játékban, és jó néhányszor sikerült megráncigálnunk a nagyok bajszát. Elég, ha csak a második szakasz utolsó két meccsére gondolunk, az Alba elleni 3–3-ra vagy a Dunaferr elleni 5–4-re.– Szárnyra kaptak olyan találgatások is, hogy a Fradi a BS-ben tarthatja majd mérkőzéseit…– A BS körüli hercehurca alapján ez utópiának tűnik, a klubnál nem is szövögetünk ezzel kapcsolatos terveket. Az idén azért is nehéz körülmények között kellett tréningeznünk, mert edzésidőt kellett biztosítanunk a teljesen pálya nélkül maradó UTE csapatának is, így csak heti hét–kilenc órát lehettünk jégen. Még egyszer mondom, sokkal nagyobb baj az, hogy anyagilag nem tudjuk felvenni a versenyt a két nagycsapattal, legtehetségesebb fiataljaink teljesen természetes módon Dunaújváros és Székesfehérvár felé szállingóznak már évek óta. Ha sikerülne szponzort találni, állítom, nagyon sok egykori Fradi-játékos visszatérne, és a mostani tehetséges fiataljainkkal kiegészülve egyből ütőképes csapattá válnánk.– Ön szerint ki az, aki a Fradiból feltétlenül megérdemelné a válogatottságot a közelgő divízió–1-es vb-n?– Hoffmann Attila és Hajdu Levente, no meg az idén remek formában védő Bán Károly. Furcsállom, hogy a válogatott szakvezetői egymás elleni meccseinken kívül egyszer sem jelentek meg csapatunk mérkőzésén vagy edzésein…– Ezek szerint még néhány évig várni kell arra, hogy a válogatottban a fővárosi játékosok jelentősebb szerephez jussanak?– Ki kell tartanunk, és túl kell élnünk a jelenlegi áldatlan állapotokat. Előbb-utóbb azonban csak felépül egy-két fedett csarnok a fővárosban is, és akkor egy csapásra megváltozik a hazai jégkorong képe.