Azok a csodás hölgyek

Az első és eleddig utolsó magyar röplabda BEK-győztes névsora, no meg illetlenség elfeledkezni a csak pillanatokat kapó Beck Gabrielláról, Wéber Katalinról és Farkas Beatrixről. Hogy miért soroljuk nagy lelkesen, a jelen sikertelenségei miatt kissé vágyakozva a neveket? Hát, amiatt a harminc év miatt. Három évtizede, éppen március 11-én, a hollandiai Apeldoornban vehették kézbe a BEK-serleget a "nehéziparos” lányok (manapság ötvenes éveiket taposó asszonyok), többek között megszégyenítve a szovjet válogatottal felérő, addigra hétszeres címbirtokos Dinamo Moszkvát. Ki ne feledné, hogy a győzelemről nem is álmodó együttes álomszerű játékkal lepte meg a Dinamót a négyes döntő első napján: az első szettet 4-re, a másodikat 8-ra nyerte meg a hihetetlen érzékkel sáncoló Szalayné és Énekes főszereplésével. A harmadik már több izzadsággal járt, de a 3:0 az 3:0. És nem 0:3! Annak idején ugyanis az újságírók, valamint a hírügynökségek emberei sem akartak hinni a fülüknek, a szemüknek, és ha hiszik, ha nem – a moszkvaiak diadalát kürtölték világgá! Persze másnap már korrigáltak, főként azután, hogy a NIM a német Dinamo Berlint, majd a lengyel Start Lódzot is elsöpörte.Pedig kisebbfajta intermezzóval hangoltak a Folyondár utcaiak a négyes döntőre. A pár nappal az esemény előtt még a Nemzeti Sportnak nyilatkozó vezetőedző, Kovács Endre nem tartott a csapattal, amit harminc év elteltével a következőképpen magyaráz Szalayné Sebők Éva: "Arra emlékszem, hogy nem dolgoztunk rendesen valamelyik edzésen, ezért megharagudott ránk Kovács Endre. Olyannyira, hogy közölte, nem megy velünk Apeldoornba. Igazából kis dolog volt, de nem lehetett eltántorítani elhatározásától. Még el is mentünk hozzá, hogy megváltoztassa a döntését, de nem volt hajlandó rá.”A szakvezető távollétében segítője, Héra Gábor ült a kispadon, aki tényleg elmondhatja: a legjobbkor volt jó helyen. Kovács Endre egyébként szerződést is bontott a klubbal, és a NIM Héra irányításával nyerte meg negyedik bajnoki aranyát abban az esztendőben.A hölgyek sikere aztán megihlette a Buzek László fémjelezte Csepelt is, amely a férfi KEK athéni négyes döntőjében csípte el a második helyet. Bizony, ezek a magyar röplabdázás történelemkönyvének csillogó aranyoldalai, a mai utódok eredményei (?) miatt pedig még csak egy szimpla jegyzetfüzetet sem nagyon érdemes elővenni, hogy felskicceljünk egy kis alamizsnát. Persze miért is csodálkoznánk, hiszen 1981-ben (a bázisvállalat átszervezése miatt) megszűnt a NIM, három éve pedig Csepelen is beadták a kulcsot. És még sorolhatnánk.Újabb BEK-győzelem? Ugyan már…Mi lett velük?

Ami a kezdő hatost illeti, Szalayné továbbra is a röplabdának hódol, hiszen tagja az MRSZ elnökségének és utánpótlás-bizottságának, valamint létrehozta a Palota RSC-t, amely sok-sok fiatalt nevel a sportágnak, és jelenleg az NB II-ben szerepel. Bánhegyiné Svájcban, Buzekné (azóta elvált szintén hírneves férjétől) Németországban él, és mindketten edzősködnek. Gerhardtné és Steinerné messze került a hajdani szerelemtől, Énekes Emőke pedig sajnálatosan korán, 39 évesen (1987-ben) elhunyt. Nem él már az igazán nagy sikert elszalasztó Kovács Endre sem, aki 62 esztendős korában, 1988-ban meghalt.