Nem megy az MU-nak, de Sir Alex megtalálta Wengert

Ez a gól – amellyel a Manchester United végül legyűrte a Leedset – némi izgalmat csempészett az első helyért folyó küzdelembe, ugyanis kezdett egészen lapossá válni: az Arsenalnak még így is öt pont az előnye az MU-val, s immáron nyolc a Middlesbrough-ban "föltartott” Newcastle-lal szemben.
A Unitedek manchesteri meccse nem hozott varázslatot: a sérülések által megtizedelt Leeds a Ligakupa-döntőtől tikkadt hazaiakkal afféle darálóháborúba bonyolódott. Az MU-ból kikerült a Cardiffban igen gyengén muzsikáló Gary Neville és Giggs, csakhogy a helyükre kerülő Butt és Fortune sem pezsdített sokat a "vörös ördögök” játékán. Húsz perc után a Butt által kapu elé fejelt labdát Radebe vágta a saját kapujába a mögötte érkező Van Nistelrooy elől, ám e szerencsés góltól sem pörgött fel a gépezet. Amelyből kisvártatva kihullott egy fontos alkatrész: Verón egy összerúgást követően lesántikált a pályáról (utóbb kiderült: a találkozón középhátvédként fungáló Keane szintén olyan súlyos hátsó comb-izomhúzódást szenvedett, hogy legalább három hétig nem léphet pályára).

Mindenesetre a Leeds a második félidő elején olyannyira átvette az irányítást, hogy ezúttal a vendégcsapatnak volt elég húsz perc az egyenlítéshez (Viduka robbant ki szenzációsan Ferdinand és Silvestre közül Harte beadásánál). Ezután kezdett valamelyest jobbik önmagára hasonlítani az MU, és addig nyomott, míg a hajrában meg nem született a győztes gól – jóllehet Terry Ve-nables kissé dühös volt Graham Pollra, aki szerinte 1–1-nél nem adott meg egy tizenegyest. "Úgy vélem, Graham az első pillanatban azon volt, hogy megadja, de aztán meggondolta magát – közölte a leedsi tréner, aki azért értékelt is. – Továbbra is az a legfontosabb, hogy összeszedjük magunkat, és megpróbáljuk élvezni a futballt.”
Sir Alex szerint "a fáradtság ellenére jól daráltunk, és bár a végén a nadrágot is le kellett izzadnunk magunkról, sikerült nyernünk – miközben a Leeds minden dicséretet megérdemel. Most egy kis szünet következik, játékosaimnak kell is a pihenő, aztán haladunk tovább. Tudjuk, hogy az Arsenalnak pontokat kell veszítenie, de azt is, hogy nekünk is muszáj elvégeznünk a magunk dolgát. Izgalmassá akarjuk tenni az idény hátralévő részét.”
A skót rókának ez volt a meccset követő nyilatkozata, mindazonáltal egy kedden megjelent interjújában a tőle megszokott módon ismét megkezdte pszichés hadviselését a legnagyobb riválissal szemben. A Mirrorban Ferguson olyan petárdácskákat robbantott, mint például: "Amikor valaki túlzottan magabiztos – mint ahogy az Arsenalnál ez immár megszokott dolog –, azt a futball természete meg szokta büntetni: az ilyenek olykor csúnyán pofára esnek.” Vagy: "Sajnos, bizonyos emberekre jellemző, hogy túl nagy az arcuk. Néha zavarba ejtő, hogy Wenger mennyire magasztalja csapatát.”
Arséne Wenger természetesen azonnal reagált kollégája "megkeresésére”. A francia leszögezte: "Nem tudom, hogy arrogáns-e vagy sem, én csak arról szoktam beszélni, amiben hiszek. Az emberek azt akarnák hallani tőlem, hogy képtelenek leszünk megnyerni a bajnokságot, amikor tudjuk, hogy képesek vagyunk rá? Miért hazudjak? Az Arsenal csapatszelleme fantasztikus, együttesünk erősebb, mint az elmúlt évben, bárki sérül meg, gond nélkül pótoljuk. Minden egyes versenysorozatnak úgy megyünk neki, hogy megnyerjük, más lehetőség nem is érdekel bennünket. Noha nehéz mindig mindenütt győzni, nálunk valamennyi játékos sikerorientált, ez a gárda még több sikerre vágyik, és éhes is rá.”
Egy biztos: az öt pont fór Wenger szavait támasztja alá.