A juniorok között nevük van

– Pedig nem indult valami jól számunkra a világbajnokság, hiszen épp a verseny előtt betegedtem meg. Elkaptam valami vírust, csúnyán köhögtem, és rossz volt a közérzetem. Szerencsére amikorra kellett, azért sikerült összeszednem magam – idézi fel a Csehországban történteket Hoffmann Nóra.
– Nem bosszankodtak, hogy a kvalifikáció során éppen a legnagyobb rivális oroszokkal sorsolták össze önöket?
– Pech, hogy így alakult, de a végeredményen valószínűleg az sem változtatott volna, ha az elején a másik csoportban korcsolyázunk. Maximum anynyi történt volna, hogy akkor Sabalinékkal holtversenyben az élről várhatjuk az originalt.
– A programjaikkal elégedettek voltak?
– Igen, már ott úgy éreztük, hogy a szezon egyik legjobb originalját és kűrjét mutattuk be – vette át a szót Elek Attila. – A Eurosport összefoglalója, amely az idén először került képernyőre, korábban ugyanis junior-világversenyről sohasem számoltak be, pedig még inkább megerősítette bennünk ezt a véleményt.
– Azért a kapott pontokon is látszott a bírók véleménye.
– Igen, ráadásul az originalunkat, a báli táncokból álló egyveleget külön, szóban is megdicsérték.
– Jobban izgultak, mint januárban, a felnőttek közötti bemutatkozáskor?
– Inkább a malmői Európa-bajnokságon izgultunk jobban, ott ugyanis egy perccel hosszabb kűrt kellett futnunk – szúrja közbe Hoffmann Nóra.
– Érdekes, de nem éreztük nyomasztónak, hogy a juniorok között már mindenki dobogóra vár bennünket – folytatja Elek Attila. – Ezzel a teherrel tehát nem kellett megbirkóznunk, annál inkább a csarnok iszonyúan száraz levegőjével. Mire véget ért egy-egy program, szinte fuldokoltunk. Ezzel együtt csodálatos verseny volt, és ugyan a gálát leszámítva nemigen volt közönség, a korcsolyázók sokkal inkább együtt voltak, mint ahogy azt a felnőtteknél tapasztaltuk.
– Ha már a gálánál tartunk, miért éppen egy bluesos számra esett a választásuk?
– Mert erre tempósabban, látványosabban lehet korcsolyázni – vágja rá Hoffmann Nóra. – Bevallom, nekem a malmői gála nem nagyon tetszett, túl unalmas volt. Mindenki lírai számot választott, nem voltak mókás ötletek, hiányzott a lendület. Ostravában szerintem sokkal jobban sikerült a záróműsor.
– Egy-egy ilyen világverseny után mindig van bankett vagy parti a korcsolyázóknak. Ennyi táncos lábú sportoló nagy bulit csap?
– A banketteken nem, az inkább protokolláris esemény, van egy közös vacsora, majd általában mindenki szétszéled, és kisebb csoportokban folytatja az ünneplést. A korcsolyázók partiján már inkább, ott néha hajnalig is tart a tánc – mondja Elek Attila.
– Ki sem fújhatják magukat, és utazhatnak Washingtonba, a felnőtt-vébére.
– Már ha lesz vébé. Ugyan a hírek szerint George Bush elnök személyes garanciát vállalt az esemény biztonságáért, elképzelhető, hogy a háború kitörésének lehetősége sokakat elriaszt. Mi mindenesetre szívesen mennénk, mégiscsak az első felnőtt-világbajnokságunkról van szó – folytatja Hoffmann Nóra.
– Lehet már arról tudni, kik nem vállalják a részvételt?
– Nem, a rendezők még nem tették föl az indulási listákat az internetre.
– Önök azért úgy készülnek, hogy huszadikán utaznak.
– Igen, mindennap edzünk, gyakoroljuk a kötelezőket, a tangót és a keringőt, valamint az egy perccel hosszabb kűrváltozatot.
– És gondolom, az iskolában is igyekeznek bepótolni a lemaradást. Le tudták már zárni az első félévet?
– Nekem megvan, igaz, a tételekkel még nem nagyon foglalkoztam. De ha hazajövünk a vébéről, nagyon bele kell húznom, hiszen idén érettségizem.
– Még négy egyetemi vizsgám hátra van, na és egy-két dolgozatot is írnom kell – teszi hozzá Elek Attila. – De már egyeztettem a tanárokkal, és úgy tűnik, huszadikáig valamennyi beszámolóval végzek. Akkor pedig végre egy ideig megint csak a korcsolyázásra koncentrálhatok.
– Washingtonban ismét új pontozásos rendszerrel találkoznak majd. Tudnak már róla valamit?
– A junior Grand Prix-döntőn már tesztelték rajtunk – mondja Hoffmann Nóra. – Az a lényege, hogy a kötelezőt például négy részre bontják, és a negyedeket külön értékelik. Így aztán, ha valaki ront, akkor csupán abban a kis részben veszít pontot, és nem az egész programjából vonják le. Ha jól tudom, az egyénizőknél minden ugrást külön pontoznak, így nehezebb a bíróknak a taktikázás, hiszen tíz korcsolyázó után már ki emlékszik arra, hogy az elsőnek mennyit is adott a tripla Lutzra.
– Elég bonyolultnak hangzik…
– Első hallásra valóban az, de úgyis a gyakorlatban derül ki, hogy beválik-e. A malmői Európa-bajnokságon is sokan bírálták az ott életbe lépő újítást, valószínűleg az újabb változtatásnak is sok ellenzője lesz. Mi különösebben nem foglalkozunk vele, az a célunk, hogy legalább olyan jó benyomást tegyünk a közönségre és a pontozókra, mint a malmői Európa-bajnokságon.