Rengeteget kell még dolgozni

Harminc ország karfiolfülűi mértek be pénteken, a nagy birkózónemzetek közül eljöttek az oroszok, az ukránok, a fehéroroszok, az irániak, az amerikaiak és a dél-koreaiak. Igaz, nem a legerősebb összeállításban, rengeteg fiatalt felvonultatva, de a sportág viszonyait ismerők tudják, sok helyütt első csapatnak is elfogadnák a vasi megyeszékhelyen látott gárdákat.
A fentiek ismeretében a vasárnapi helyosztók során bezsebelt két magyar arany- és egy bronzérem jó szereplésként minősíthető, főképp azok után, hogy egy esztendővel ezelőtt Nyíregyházán egy lényegesen gyengébb mezőnyben csak egy hazai győztest köszönthetett a nagyérdemű. A mieink közül ezúttal a hatvankilós Majoros István és a hetvennégyesek között vitézkedő Bárdosi Sándor állhatott a dobogó legmagasabb fokára, míg a nehézsúlyú Deák Bárdos Mihály a harmadik helyig jutott.
"Egy év kihagyás után nem tudtam, mire leszek képes versenykörülmények között – értékelte teljesítményét a 2000-es moszkvai Eb-n az 58 kilósok között aranyérmet szerző Majoros. – Az elmúlt évben nem álltam le, edzettem rendesen, de más a tréning, és más egy tétmeccs. Egyelőre hatvanban próbáltam ki magam, de a szerződésem szerint ötvenötre kell majd lefogynom, úgyhogy van még mit tennem a teljes formába lendülés érdekében.”
Még hosszabb, kétéves pauza után próbálkozott ismét eggyel sydneyi sikersúlya alatt Bárdosi, aki utoljára a tavalyelőtti isztambuli kontinensbajnokságra fogyasztott ekkorát.
"Nem volt könnyű, de sikerült hoznom a súlyomat – mondta az olimpiai ezüstérmes. – Végre ismét élveztem a birkózást, erősnek, gyorsnak éreztem magam, meg mertem csinálni az akciókat, és fejben is egészen egyben voltam.”
A két győztes produkciója elnyerte Komáromi Tibor szakágvezető tetszését is, aki előzetesen egy aranyat várt tanítványaitól, no és a tavalyihoz hasonlóan a csapatversenyben is diadalmaskodni szeretett volna.
"Az elsőségek tekintetében előreléptünk, a csapatversenyt megnyertük, így akár elégedett is lehetnék – így a fogásnem első embere. – Majoros szereplése nagyon kellemes meglepetést jelentett, és Bárdosinak is voltak jó momentumai. Utóbbiról bebizonyosodott, a hetvennégy az igazi súlycsoportja, eggyel fentebb már túl kicsinek számít. Deák Bárdos elvesztett ugyan egy meccset, de a második három percben remekül ment előre, igaz, a találkozó tulajdonképpen már az elején eldőlt. Tetszett még Nagy Balázs küzdőképessége is, de látszott rajta, kondicionális problémákkal küszködik.”
Persze a szakágvezető az árnyékos oldalát is látta a viadalnak, hiszen nem minden tanítványa szerepelt elvárásainak megfelelően.
"Nem tudom, mi lesz a nyolcvannégyesek és a kilencvenhatosok között – folytatta a szakágvezető. – Előbbiben Kiss Balázsnak rengeteget kell fejlődnie földharcban, míg utóbbiban Virág és Kaló nemzetközi szinten nem elég erősek. Némiképp talány számomra a legkisebbek között Oláh és a hatvanhat kilóban Füredy produkciója, hiszen a kiélezett szituációkban rendre megtorpannak, és akár nyert meccseket is képesek elbukni. Bónán látszott, hogy iskolai elfoglaltsága miatt csak napi egyet tudott edzeni. Ez ezen a szinten kevés, a héten eldől, megkapja-e az egyéni tanrendet, ha így lesz, ismét normálisan tud készülni. Összeségében, ha az eredményeket nézzük, elégedett vagyok, de az Európa-bajnokságig rengeteget kell még dolgoznunk, ráadásul akad jó néhány kérdőjel a csapat összetételét illetően is.”