A Magyar Röplabdaszövetség elnökségének csütörtöki ülésén hozott döntés szerint március 12-én és 13-án Kaposvár rendezheti meg a férfi röplabda Magyar Kupa négyes döntőjét, vagyis a hétszeres kupagyőztes Kométa-Kaposvár harmadszor lehet házigazdája a kiemelt eseménynek. Külön pikantériája a somogyi rendezésnek, hogy az extraligás Kométa mellett az NB I-es NAFA RC-Kaposvár is bejutott a négy közé, elbúcsúztatva a bajnoki élvonal nyeretlenjét, a DFRC-Szegedet, sőt a két helyi gárda egymással vív meg az elődöntőben.
"Látszólag nagy előny a hazai környezet, ám ez nagyban megnöveli a felelősségünket is – vélekedett Demeter György, a Kométa szakvezetője. – Példaként lebeghet előttünk legnagyobb riválisunk, a Kazincbarcika esete, hiszen tavaly favorit volt otthonában, mégis nekünk sikerült elhódítani a kupát. A bajnoki alapszakaszt a borsodiak nyerték, nagyon jó csapat az övék, és bizonyára nagy erőbedobásra késztetnek itthon is bennünket. De először le kell győznünk a NAFA-t! Örülök, hogy a másik kaposvári csapat is eljutott idáig, két mérkőzését láttam, és mondom, nem érdemtelenül került a legjobbak közé. Ami bennünket illet, szorgalmasan dolgozunk, és remélem, újabb sérülés sem akadályozza a felkészülésünket. Jelenleg az ujjtöréssel bajlódó Zarka Péteren kívül mindenki a fedélzeten van.”A NAFA RC nagy tettet hajtott végre a négyes döntőbe jutással, a klub fennállásának eddigi legnagyobb sikereként könyvelik el mindezt. A csapat azon a győztes estén néhány száz hívőt szerzett magának, s őket március 12-én és 13-án sem szeretné elveszíteni. Jezeri Tibor, az NB I-es csapat játékos-edzője így vélekedik:"Természetesen elégedetten nyugtáztuk, hogy Kaposváron lesz a négyes döntő. Egyrészt nem csekély megtakarítást jelent, másrészt, hétköznap lévén, játékosainknak nem kell majd szabadságot kivenniük erre az időre. Én csak az előnyökről beszélek, és nincs jelentősége annak a hátránynak, hogy a fináléba jutásért az ugyancsak otthonában játszó Kométával kell mérkőznünk. Nincs, mert a realitásokat figyelembe véve teljesen mindegy, hol kerülünk szembe vele. Előre nem tudhatom, hogy mire lenne elég, ha megismételnénk a Szeged elleni játékunkat, annyi azonban bizonyos: mi játszhatunk a legnyugodtabban, hiszen tisztes helytállásnál többet senki sem vár tőlünk az erős mezőnyben. Úgy ítéljük meg, eddig megtettük a magunkét, mindazt, ami tudásunkból és erőnkből telik. Egy ilyen kis csapat életében már ez is nagy dolog, és nagy élmény lesz valamennyiünknek a négyes döntőbeli szereplés.”