Van Burik, a megmentő

Eleinte kissé zavarodott csapat benyomását keltette az egyszeres portugál bajnok az (egyelőre) romjaiban heverő berlini Olimpiai stadionban. A vendégek már az első percben kétszer tékozolták el a labdát saját tizenhatosuknál, előbb Marcelinho kis híján tisztán fejelhetett, majd Dárdai Pál esett áldozatul a hibát követő kétségbeesett – és szabálytalan – tisztázási kísérletnek. A magyar középpályás szerencsére nem szenvedett sérülést, Arne Friedrich ellenben megorrolhatott a társát ért sérelem miatt, csúnya belépőjét követően máris 1:1 volt a sárga lapok aránya.
Rúgott még egy-két szögletet a Hertha, majd magához tért a Boavista, s máris Király Gábornak kellett közbeavatkoznia, nem is egy ízben. Ennyi lazulás a portugál védelemben viszont elég volt a hazaiaknak ahhoz, hogy megszerezzék a vezetést. A 15. percben Michael Hartmann döngetett el az alapvonalig a bal szélen, beadását Michael Preetz remek érzékkel megcsúsztatta, és az üresen álló Alex Alves tíz méterről, ballal kapásból a kapu bal oldalába vágta a labdát.
A vendégek első értékelhető válasza a 22. percben érkezett, ekkor Pedrosa életerős lövésére kellett rávetődnie a berliniek magyar hálóőrének. Valamelyest visszavett az iramból a Hertha, de a Boavista-védőknek továbbra is koncentrálniuk kellett, mert Marcelinho időnként gondolt egyet, és hosszadalmas cselsorozatokkal tette próbára idegeiket. Az első fél óra végén kis híján növelte előnyét a kék-fehér együttes: a csapatkapitány Preetz ügyesen bújt ki középen a lesre spekuláló bekkek között, ám amikor lőni próbált, "eltörte” a labdát. Ebben az időszakban a roppant lelkes, a csípős időnek hiányos öltözékükkel fittyet hányó portugál szurkolók jóval aktívabbak voltak, mint kedvenceik, akik többnyire csak "nyomozták” a labdát, illetve alkalomadtán tördelték a játékot.
Éppen ezért volt teljességel váratlan a Boavista egyenlítése a 37. percben. Azaz valamicske előszele mégiscsak volt, hiszen Pedrosa lapos löketét csak nagy bravúrral védte Király – pillanatokkal később meg már ő is tehetetlen volt. Egy beívelést Simunic fejelt ki, a lehulló bőrbe pedig Rui Óscar kapásból hatalmasat bikázott. A labda pontosan a jobb kapufa mellett vágódott a hálóba. Nem sokkal később azonban egy "brazil akcióból” ismét vezetést szereztek az otthoniak! Marcelinho csodás keresztlabdájára Alex Alves egyedül ugrott fel, és tizennégy méterről hajszálpontosan a jobb sarokba bólintott.
A második félidő elején Marcelinho jó ütemben ugratta ki Preetzet, aki azonban futtából kicsivel mellélőtt. Kevesebb volt az esemény, mint a szünet előtt, mert bár Huub Stevens tanítványai tovább támadtak, de – vélhetően egy esetleges újabb bekapott góltól való félelmükben – közel sem ész nélkül. A riválisok pedig nyilván nem szomorkodtak volna egy 2–1-es vereség gondolata miatt. Ami persze nem jelenti azt, hogy letettek volna a második egyenlítésről, erre utalt Pedrosa süvítő bombája is, Király ujjheggyel tolt a labdát a kapufára.
A 80. percben aztán sikerült is egalizálniuk a kockás mezeseknek. Egy szabadrúgás megpattant a német sorfalon, a percekkel korábban beálló Goulart eszmélt a leggyorsabban, mellre vette a labdát, és a vonalon álló Király mellett, estében, a hosszú sarokba gurított.
És végül a slusszpoén, a 93. percben: Dárdai lágyan emelt a kapu elé, s a középen, a sűrűben álldogáló Van Burik látványos mozdulattal, oldalt vetődve lőtt a hálóba. Voltaképp megérdemelten nyert a Hertha, de Portóban bizonyosan nem lesz könnyű dolga…