Műkorcsolya - Éremért indul a tánc

– Tisztában vagyunk vele, hogy sokkal nehezebb dolgunk lesz, hiszen most a dobogóra kerülés a tét – mondja Hoffmann Nóra. – Habár a mezőny lényegében ugyanaz lesz, mint a Grand Prix-ken, illetve mondjuk az ottani négy orosz pár helyett Ostravában majd csak három indulhat.
– Ennek alapján viszont biztos ezüstérmesnek tekinthetjük önöket…
– Azért ilyet enyhén szólva merészség kijelenteni. Természetesen a pontozók jól ismerik már a résztvevőket, sőt, a programjaikat is, de ha valaki ront, akkor azt igenis figyelembe veszik.
– Vagyis akár aranyérmesek is lehetnek?
– Igen. Ám Dominyina és Sabalin nemcsak a GP-döntőben, hanem a felnőtt Európa-bajnokságon is előttünk végzett, így ők az első számú favoritok.
– A juniormezőnyből egyedül az előbb említett orosz duóval próbálkoztak egy kategóriával följebb. Ezt mennyiben veszik figyelembe a bírák?
– Kárunkra biztosan nem válik az az eredmény…
– A programokat nem keverik még? Elvégre a juniorvébére és a március végi washingtoni felnőttvébére, amelyre szintén utaznak, más és más a követelmény.
– Elsősorban a kötelező táncokat kell gyakorolnunk, hiszen míg juniorban az argentin tangóból, a bluesból, a Westminster-keringőből és a silver szambából sorsolnak ki kettőt, addig a felnőtteknél a tango romantica és az Ausztria-keringő lesz a feladat. Így ezt a hat táncot mindennap elővesszük. Ezenkívül a korosztályunkban a kűr is rövidebb egy perccel, de ez nem okoz különösebb gondot.
– Visszatérve a kötelezőkre. Melyikkel gyűlik meg leginkább a bajuk?
– Mivel az argentin tangó és a szamba már volt versenyanyag, ezt csak át kell ismételnünk. Sőt, az Ausztria-keringő kifejezetten juniortánc, így nekünk lényegesen ismerősebb, mint a nálunk néha tíz évvel is idősebb pároknak.
– Nekik viszont csak azt kellett átvenniük, akármilyen technikás is, míg nekünk hat táncot – veszi át a szót Elek Attila.
– Az nem fordult meg a fejükben, hogy az idén csak a junior-világbajnokságra koncentráljanak?
– Dehogyisnem, sokáig úgy volt, hogy kihagyjuk Malmőt. Aztán amikor együtt edzőtáboroztunk az oroszokkal, kiderült, hogy ők indulnak, erre mi is meggondoltuk magunkat. És milyen jól tettük! – ragadja magához megint a válaszadás lehetőségét a páros lényegesen cserfesebb hölgytagja.
– Viszont így, gondolom, lassan azt sem tudják, hol áll a fejük…
– És ha ehhez még hozzávesszük, hogy én érettségi előtt állok, míg Attila most esett túl a vizsgaidőszakán, akkor tényleg kicsit hajmeresztő vállalkozásnak tűnik. De még bírjuk.
– A nagyok közé gyorsan beilleszkedtek, vagy ez azért nem ilyen egyszerű?
– A malmői edzésrendünk pont úgy alakult, hogy a három orosz párral kerültünk össze. Féltünk is ettől, hiszen Averbuhékat addig csak a tévéből csodálhattuk. Kellemesen csalódtunk, mert ugyan az elején kissé távolságtartóbbak voltak, a végén már velük is jókat beszélgettünk az öltözőben – folytatta Elek.
– Netán tanultak is valamit a világ- és Európa-bajnok kettőstől?
– Igen, ellestünk egy-két mozdulatot, amit igyekeztünk beépíteni a saját előadásunkba.
– Eszerint Lobacseva és Averbuh tette a legnagyobb hatást önökre?
– Ôk mindenképpen, de mellettük még a végül bronzérmes Navka, Kosztomarov kettős is remek volt. A kötelező táncot viszont a második bolgárok oldották meg a legjobban. Az utóbbiak egyébként a német Kati Winklerrel és Rene Lohsével együtt olyan közvetlenek, hogy gyakorlás közben gond nélkül felajánlják a párcserét. Ha valamiből, abból lehet csak igazán tanulni.
– Jól jöhet ez a plusz Ostravában.
– Igyekezni fogunk. De mi még, az oroszokkal szemben, jövőre sem növünk ki a junior korosztályból.