Birkózás - Bánkuti őrjítő tétlensége

– Hiányzik Ukrajna?
– Inkább a társaság – felelte Bánkuti Zsolt, a 2001-es budapesti szabadfogású Eb aranyérmese, akit január 29-én műtöttek gerincsérvvel, így természetesen nem tarthatott a magyar válogatottal Kijevbe, az Ukrán Nagydíjra. – No és természetesen a mozgás. Ôrjítő, milyen tétlenségben telnek a napjaim.
– Én mást hallottam. Az edzője, Gulyás István szerint szinte még a műtőasztalon is ficergett.
– Ott azért nyugton maradtam, de tény, hamar elkezdtem a gyógytornát.
– Nehogy azt mondja, hogy már lejár edzésre!
– Sajnos ezzel még nem dicsekedhetek, de a szobabiciklit már rendesen nyűvöm, és az uszodában is gyakori vendégnek számítok. A jövő hét végén pedig már, igaz, finoman, de a súlyzókat is kézbe veszem.
– Nem lesz kissé korai?
– Állítólag április végére már teljes értékű munkát végezhetek, azaz lassan neki kell állnom komolyabban mozgolódni, ha nem akarok teljesen elsatnyulni.
– Ez a veszély azért nem fenyegeti. Ha jól tudom, az alapozást szinte teljesen végigdolgozta, még egy nappal a műtét előtt is a kerettel edzett.
– Az utolsó pillanatig erősíteni akartam, hogy minél könnyebben visszatérjek, ne legyen behozhatatlan a lemaradásom. Egy ilyen műtét azért rendesen amortizálja az embert.
– Feltétlenül szükség volt rá? Nem lett volna okosabb az őszi világbajnokság után kés alá feküdnie?
– Eredetileg így terveztem, de a vizsgálatok meggyőztek, nem halogathatom tovább a dolgot. Az orvos azt mondta, lehet ugyan húzni-halasztani, de ha edzésen fejre esek, komoly következményei lehetnek.
– Ha ennyire súlyos volt a helyzet, miért csak most derült ki, mi a baj?
– Körülbelül hét éve tudom, hogy gerincsérvem van, de eddig nem okozott látványos problémákat. Persze zsibbadt a kezem, lábam, de túltettem magam rajta. Mostanra viszont már nap mint nap éreztem, nincs valami rendben.
– A tavalyi éve nem sikerült túl fényesre. Köze lehet a kettőnek egymáshoz?
– Nem akarom teljesen erre fogni az egészet, de biztosan van összefüggés. Gyakran egész egyszerűen a jobb oldalon elszállt az erő a végtagjaimból, még szorítani sem tudtam.
– Valami hasonlóra panaszkodott önnel kapcsolatban Gulyás István is a világversenyek után. Azt mondta, hiányzott a mecscsei végén a jól megszokott, Bánkuti-féle hajrá.
– Decemberben derült ki, milyen állapotban van a gerincem, de az orvosok azt mondták, a szervezetem már jóval korábban jelezte, csak észre kellett volna venni.
– Most már panaszmentes?
– Ennyire könnyen azért nem megy. Kétféle gerincsérv van, az egyiknél az ideg nyomódik, a másiknál a gerincvelő. Az utóbbi a súlyosabb, de legalább is nehezebben gyógyul.
– Gondolom, a pechesebbek közé tartozik…
– Naná! De előbb-utóbb túlleszek rajta.
– Mondjuk a vébére?
– Arra feltétlenül. Olimpiai kvalifikációs viadal lesz New Yorkban. Előjelnek mindenesetre nem rossz, hogy akkor sem sikerült túl rosszul a visszatérésem, amikor a térdemmel műtöttek. Két éve az Európa-bajnokságon egészen jól szerepeltem…