Eltört Talmácsi csuklója

Az időjárás meglehetősen rapszodikus volt szerdán a jerezi pálya fölött, az eső hol eleredt, hol pedig elállt. Délelőtt szinte alig gurultak a pályára a versenyzők, és délután sem volt sok idejük, mert újfent eleredt az eső.
És Talmácsinak meggyűlt a baja a vízfoltokkal. A versenyző, aki a tavalyi idényzárón ült legutóbb motoron versenykörülmények között, már alig várta, hogy kipróbálhassa, milyen gyors az Aprilia. Ez lett a veszte. A gumija még nem volt elég meleg, amikor az egyik vetélytársa, Dovizioso után eredt, és az egyik kanyarban kicsúszott a pályáról. "Ráestem a lábamra, úgyhogy amikor nem tudtam felállni, először azt hittem, a sípcsontom tört el – mondta Talmácsi. –Ültem egy percig az aszfalton, néhányan odajöttek segíteni, és kiderült, hogy a lábamnak semmi baja – jobban mondva egy kicsit meg van dagadva –, a csuklómból azonban letört egy darab. Ez sajnos azt jelenti, hogy ma már nem ülhetek motorra, de a vasárnapi estorili tesztre már mindenképpen szeretném levetetni a kezemről a gipszet.”
A másik két magyar azonban ma is köröz és megpróbálja bepótolni, amit szerdán a rossz idő miatt elmulasztott. Az első napon egyébként az idén egy magyar csapat tagjaként induló Tóth Imre volt a leggyorsabb hazánkfia. Mindössze tizenhat kört tett meg, és ezzel a 24. helyet szerezte meg: "Délután szerettem volna az idei motort kipróbálni, de arra már nem maradt idő – mondta a fiatal versenyző. – El kell azonban mondanom, hogy a tavalyi Honda is nagyon jó, legalábbis sokkal jobban gyorsul, mint az én 2002-es motorom. Egyelőre azonban nem tudtam kihozni belőle a maximumot.”
Lénárt Péter ugyancsak az égi áldás miatt panaszkodott, meg azért, mert az új ruháját elszabták, így nem tudott abban versenyezni. "Nem tudtam hátrahajtani a fejemet és a hossza sem felelt meg a méretemnek – panaszkodott Lénárt. – Ezzel elbíbelődtünk egy kicsit, aztán úgy döntöttünk, hogy a régi ruhámat veszem fel. És ezzel még nem ért véget a megpróbáltatások sora: a motor beállítássával is nagyon sokat kellett szenvedni. Át kellett állítani a lábtartót, a kormányt, a hátsó ülésidomot, szóval mindent. Emiatt persze későn tudtam csak elkezdeni az érdemi munkát és mindössze nyolc kört tettem meg, mielőtt leszakadt az ég. Remélem, hogy ma, már több esélyt adnak nekünk az égiek.”