A Barca szebbik, BL-arca

Látszott, hogy a mediterrán vidék képviselői szólíttattak gyepre: öt perc alatt felpörgött a parti, s a két játékban lévő együttes varázslatos első negyedórát produkált. Elsőként Motta kínálta meg futtából Toldót, a vendégkapus erre a labdára még odaért, ám három perccel később már hiába vetődött: Xavi elsőrangú, félpályáról érkező, lapos indításával Saviola robbant, egy cselt követően tisztán törhetett be a tizenhatoson belülre, és – mielőtt Cannavaróék keresztezhettek volna – balról, ballal kilőtte a rövid sarkot. Kisvártatva középen kavart a kis argentin, jobbal azonban nem tüzelt oly hatékonyan. Mielőtt elmerült volna a mezőnyfölény élvezetében a Barca-tábor, villant az Inter is: Vieri egy ártalmatlannak tetsző előreívelést tett rá kapásból a tizenhatos bal sarkáról, Bonano kezében pedig úgy járt a labda, mint a golyók a lottóshow-ban, végül szögletre gurult a bőr. A következő villámgyors támadásnál Frank de Boer remek becsúszása ért sokat: Recoba beadását Vieri becsúszva a hosszú sarokra terelte, ám a holland liberóban elakadt a labda.
A folytatás kevésbé volt vehemens, a katalánok áttértek labdatartásra, nem erőltették annyira a támadást, míg az Inter pár jó percet követően kissé elvesztette a fonalat. Az első félóra végén pörögtek fel ismét az események: előbb Vieri lépett ki gyanúsan egyedül, csakhogy a visszafutó Puyol – szintén gyanúsan – elsodorta előle a labdát, majd az ellentámadásból Saviola 18 méteres lövését ütötte oldalra Toldo. Néhány centin múlott, hogy szögletre csorgott a labda – és amilyen az élet, a kornerből növelte előnyét a Barca. De Boer fejelte vissza a labdát Kluivertnek, a kapásból leadott bombát Toldo nem kis bravúrral kiütötte, minthogy azonban az Inter-védelem továbbra is csak szemlélődött, Cocu bepasszolhatta a kipattanót. A 36. percben, Recoba remek szögleténél Motta mentett vállal saját kapuja torkában, később Reiziger a vonalon hárított, aztán Bonano módosította jó érzékkel Recoba léc alá tartó rakétájának röppályáját.
A második félidő hasonlóan hevesen indult, mint az első: Toldónak kétszer is hárítania kellett Overmars jobbról érkező lövéseit, közte lábbal mentett a kirobbanó Kluivert előtt – míg a túloldalon ígéretes támadások haltak el a beadások pontatlanságán. A hazaiaknak jobban ment az akciók szövése – hátulról indították a résekbe betörőket –, és a szögleteik is veszélyesek voltak: az 55. percben Cocu kapufát fejelt egy kornert követően. Kedvet kapott a középen történő kiugratásokhoz az eladdig főként a széleken kísérletező Inter is: egy ilyet követően a meglóduló Recoba lőhetett tizenhatról, de csúnyán a zsöllye felső soraiba verte a labdát. Nemsokára kiderült: amikor Vieri nem tudott igazán jól belestukkolni Morfeo beadásába, az olaszok eljátszották utolsó esélyüket. Az ellentámadásnál ugyanis a félvonalról induló Saviola bohócot csinált Cannavaróból, a faképnél hagyott védő pedig csak nézte, amint a "törpedó” középre ad, s az őrzőjét megelőző Kluivert estében, öt méterről úgy lövi meg a labdát, hogy az Toldo lábai között, a kapufáról vágódjék a hálóba. Ezzel el is dőlt a parti, a spanyol bajnokságban bukdácsoló Barcelona 11. sikerét aratta zsinórban, ami BL-csúcs. Amúgy jellemző, később is elsősorban a milánóiak kapusán múlott, hogy nem nőtt a különbség (különösen azután, hogy Recoba randán odatartott az eleső Puyol nyakára, amiért azonnal piros lapot kapott). Avagy ezen az estén a Barca-támadók és az Inter-védők közötti sebességbéli differencia legalább egy fokozat volt. Továbbá három gól.

Barcelona (spanyol)–Inter (olasz) 3–0 (2–0)
Barcelona, 83 300 néző
V: Frisk (svéd). G: Saviola (8.), Cocu (30.), Kluivert (67.). K: Recoba (79.)
BARCELONA: Bonano – Gabri, Puyol, F. de Boer, Reiziger – Overmars (Rochemback, 71.), Xavi, Cocu, Motta (Mendieta, 73.) – Kluivert, Saviola (Luis Enríque, 81.)
INTER: Toldo – J. Zanetti, Cannavaro, Gamarra, Cordoba – Dalmat, Di Biagio (Okan, 59.), C. Zanetti, Morfeo (Kallon, 66.) – Recoba, Vieri