Nem hajtott a világbajnok

Nem a várakozásoknak megfelelő eredménnyel zárult Carlos Alberto Parreira visszatérése a brazil válogatott élére, ugyanis az 1994-ben világbajnokságot nyerő szakvezető tanítványai nagyon halovány produkciót nyújtva, gól nélküli döntetlent értek el Kína legjobbjai ellen. A selecao távolról sem hasonlított a tavaly nyáron ötödik világbajnoki címét begyűjtő alakulatra, elsősorban azért, mert a kuangcsui mérkőzésre a sztárok – bár nem mondták ki – elsősorban pihenni utaztak el (az más kérdés, hogy az utazás és a csapat körüli hisztéria korántsem tette relaxálásra alkalmassá a miliőt). Másrészt a régi-új kapitány csupán egy edzéssel hangolta át a válogatottat elődje, Luiz Felipe Scolari 3-4-3-as hadrendjéről a saját 4-4-2-es felállására, miközben hét alapembert megtartott a Felipao-féle csapatból. Éppen ezért a brazilok elsősorban az egyéni képességeikre alapoztak, viszont az immár Arie Haan vezette kínai gárda védelme nagyságrendekkel jobban állta a sarat, mint amikor legutóbb találkozott a dél-amerikaiakkal – emlékezetes, a világbajnokságon Brazília nagyon könnyed 4–0-val intézte el a feltörekvő ázsiai formációt –, így az első kapura lövésre majd' félórát kellett várni, ráadásul Rivaldo akkor is csak szabadrúgásból riogatta a hazai szurkolókat. A vendégek tehetetlenségét és nemakarását látva az egyébként igen sok szabálytalanságot elkövető kínaiak felbátorodtak, és az első félidő hajrájában kétszer is megszerezhették volna a vezetést, ráadásul Hsziü Jü-niang, majd Li Ji fejesénél is Anderson Polga aludt el a védelemben.
A fordulást követően valamivel szebb arcát mutatta az állítólag 1.25 millió dollárért kiálló vendégcsapat, amely azonban a kaput továbbra sem tudta bevenni, még Amoroso, illetve Denílson beállítását követően sem. Előbbi egyébként Ronaldót váltotta a szünetben, mivel félő volt, hogy a Real Madrid sztárja, aki az első félidőben jókora rúgást kapott a combjára, maradandó sérülést szenvedett. "Semmi súlyos, csak kicsit zsibbadt a lábam. Azért is kértem cserét, mert fáradt voltam a hosszú utazás és az időeltolódás miatt” – mondta a Fenomeno (Csoda) becenévre hallgató csatár. Hasonló okokat talált az egész csapat gyenge teljesítményére Parreira mester: "A sebességünk és a lendületünk a fárasztó utazás miatt volt olyan, amilyen. A harmatos kezdés ellenére azért a második félidőben alaposan feljavultunk.”