Bukott elnökök - Gallov Rezső jegyzete

A baj nem jár egyedül. És többnyire éppen a legrosszabbkor szakad a nyakunkba. Az amerikaiak olimpiai bizottsága mindezekhez még azt is okkal teheti hozzá, hogy a botrány sajnos visszatérő jelenség, már-már hagyomány – a legrosszabb fajtából. Az egésznek az "időzítése” pedig azért kínos, mert bármennyire is sikeresen zajlottak le tavaly Salt Lake Cityben a téli olimpiai játékok, a nemzetközi sporttársadalom – meg a szponzorok – emlékezetéből azért még nem sikerült nyomtalanul eltüntetni a város nevéhez fűződő megvesztegetési botrányt, amely alapjaiban rázkódtatta meg a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot (NOB), s nem minden ok nélkül ébresztett gyanakvást az amerikaiak szavahihetősége iránt. Most, mint ismeretes, New Yorkot kapta el az olimpiai láz: a "Nagy Alma” tíz másik amerikai várost előzött meg a hazai "selejtezőn”, így az Egyesült Államok Olimpiai Bizottságának (USOC) támogatásával pályázhat a 2012-es nyári játékok megrendezésére.De hát éppen ez a bökkenő, mert ennek a támogatásnak az erkölcsi ereje – s ennek következtében az anyagi támogatás mértéke is – a kedvezőtlen fejlemények hatására erősen megkérdőjeleződhet. Dióhéjban az előzmények. Tavaly áprilisban az USOC főtitkára, Lloyd Ward arról tárgyalt a szervezet nemzetközi kapcsolatokat irányító igazgatójával, Hernando Madroneróval, hogy bátyjának Detroitban működő vállalata esetleg áramfejlesztő generátorokkal láthatná el a 2003-as Pánamerikai Játékok rendezőit a Dominikai Köztársaságban. A főtitkár arra kérte Madronerót, hívná már fel testvérét, a cég elnökét telefonon az ügyben… A generátorüzlet nem jött létre, az ügy azonban továbbgyűrűzött. Júliusban Ward nyilatkozatot tett, s ebben tagadta, hogy szerepe összeférhetetlen lenne beosztásával. Októberben Madronerónak felmondtak, ő meg átadta az üggyel kapcsolatos dokumentumokat a USOC etikai bizottságának. Decemberben a Los Angeles Times a nyilvánosság elé tárta a bizonyítékokat. Forrását a lap nem fedte fel, de kitudódott, hogy az nem más, mint Marty Mankamyer, az olimpiai szervezet elnöknője, akiről köztudott, hogy már hosszú ideje képtelen együttműködni Warddal… A USOC végrehajtó testülete szokatlan helyen, a denveri repülőtér egyik szállodájában tartotta ülését január 12-én, s itt felszólították Mankamyert – a 69 éves hölgy "civilben” coloradói telekügynök, kilenc unokával –, hogy mondjon le. Az idős hölgy ezt meg is ígérte, aztán – maradt. A testület Denverben szavazott a Ward-ügyben, és 18:3 arányban úgy ítélte meg a vezető akcióját, hogy az kimeríti ugyan az érdekellentét kritériumát, mégsem tekinthető az etikai kódex kifejezett megsértésének. Az események ezután felgyorsultak. Január 15-én lemondott tisztségéről Patrick Rodgers, a USOC etikai ügyekkel megbízott vezetője. Lemondólevelében azt is megírta, hogy a szervezet etikai bizottságának elnöke, Ken Dubirstein arra kérte, találjon ki valamit, hogyan lehetne elsimítani az ügyet. Ezt persze Dubirstein letagadta. A végrehajtó testület tagjai közül elsőnek Brian Derwin mondott le a Warddal szemben elnézést tanúsító puha verdikt miatt, majd követte őt, ugyanebből az okból, a tíztagú etikai bizottság további három tagja. Mankamyer asszony mindezt őt támogató gesztusként könyvelte el. A USOC vezetőségében teljes a megosztottság, és a válság napról napra mélyül, rezgései már elérték az Egyesült Államok képviselőházát is. Ted Stevens (Alaszka) és Ben Nighthorse Campbell (Colorado) republikánus képviselők egyaránt lehangolónak, szomorúnak nevezték a történteket, s jelezték: szükségesnek tartanák a USOC vezetőinek kongresszusi meghallgatását. Ennek hatására és a tisztázás érdekében Anita DeFrantz, az amerikaiak NOB-tagja e-mailben azt javasolta a szervezet végrehajtó bizottsága tagjainak, hogy lépjenek, s a megosztottság következtében sürgősen kérjenek fel egy független, semleges szakértőkből álló önálló vizsgálóbizottságot az ügy megnyugtató és végérvényes rendezésére. Ezzel minden vb-tag egyetértett, még a megosztottságot előidéző két főszereplő, Marty Mankamyer és Lloyd Ward is. Január utolsó napjainak eseményeihez tartozik, hogy az amerikai olimpiai bizottság tisztségviselői közül heten – köztük a szervezetben elnökhelyettesi posztot betöltő öt vezető – nyilatkozatot adtak ki: ebben azzal vádolták Mankamyer asszonyt, hogy Rodgersszel konspiráltak Ward ellehetetlenítése érdekében, és nyomatékosan ismét távozásra szólították fel. A napokban a Los Angeles Times arról adott hírt, hogy az igazságügyi minisztérium szintén vizsgálatra készül az ügyben, s útnak indít egy szakértőt a Dominikai Köztársaságba. Az egységfrontba tömörült öt alelnök közül az egyik, Bill Stapleton kijelentette: ha az elnök asszony nem hajlandó lemondani, akkor a végrehajtó testület februári ülésén javaslatot tesznek az elbocsátására. Az olimpiai bizottságban észlelt földindulás hatására – nem jó jel – egy alabamai cég újra kívánja tárgyalni tízmillió dolláros szerződését a USOC illetékeseivel, s az egyik nagyvonalú főszponzor, a John Hancock Biztosító és Befektető – az óriáscég a NOB támogatója is egyben – követeli az azonnali és teljes kivizsgálást. Befejezésül még anynyit a dicsőnek távolról sem mondható hagyományokról, hogy a USOC egyik korábbi elnöke, Robert Helmick 1991-ben azért volt kénytelen lemondani a NOB-tagságról és az amerikai ötkarikás elnökségről, mert különféle nemzetközi üzletkötéseihez felhasználta sportkapcsolatait (a neves Des Moines-i ügyvéd a Nemzetközi Úszószövetség elnöke is volt egykor). Marty Mankamyer tavaly augusztusban úgy került az elnöki székbe, hogy elődjéről, Sandra Baldwin asszonyról kiderült: angol nyelvből szerzett doktorátusa alapján kapott professzori állást és tanított 1967-től 1979-ig az Arizona Állami Egyetemen, holott ilyen képesítést sohasem szerzett. Ilyen hagyományokkal kevés nemzeti olimpiai bizottság "büszkélkedhet”, az tény… Hamarosan várható a legújabb skandalum végkifejlete, s bármit is tartalmaz majd a független vizsgálóbizottság jelentése, bármit hoz az esetleges kongresszusi meghallgatás vagy az igazságügyi vizsgálat, nehezen képzelhető el Mankamyer asszony maradása. Márpedig, ha megy, akkor ő már a harmadik bukott elnöke lesz az amerikai olimpiai bizottságnak az utóbbi tizenkét évben.