Meoni erőre kapott az eséstől

Nos, a motorosok szinte kivétel nélkül mind így tettek péntek délután (és persze követték a példájukat a nem sokkal később érkező autósok is), hiszen tudták, az utolsó előtti napon nagy feladat vár rájuk: rajt éjjel egykor, 413 kilométer összekötő szakasz, és ezután jön még csak a neheze, az utolsó hosszú szelektív.
De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen a pénteki táv sem volt éppen sétagaloppnak nevezhető!
A motorosoknál Fabrizio Meoni az egy nappal korábbi esése után (amelyet utóbb pályafutása eddigi legnagyobb bukásának titulált) új erőre kapott, és a lábát, kezét, hátát fájlalva is megnyerte a speciálszakaszt. Noha a végső győzelemre már nincs esélye, az utóbbi két év Dakar-győztese saját magával szemben van annyira szigorú, hogy mindig a maximumra törekedjen. Annyiból talán még könnyebb is volt a helyzete, hogy már egyáltalán nem nehezedett nyomás a vállára, csak hoznia kellett, amit tud.
Meoninak ez volt a harmadik szakaszgyőzelme a viadalon, a pénteken ötödikként érkező Richard Sainct-nek pedig ez lesz a harmadik Dakar-sikere, ha beér Sarm el-Seikbe. Mert ezen kívül már csak egy dolga van: észnél lenni. Ha semmi butaságot sem követ el, és a technika ördöge is megkíméli, akkor a Világkupa-győzelemmel zárt idény után az új évet is ünnepléssel kezdheti.

Vatanen új célja

Az autósok versenyének nagy tanulsága, mindig veszélyes, ha megrángatják az oroszlán bajuszát. Márpedig Ari Vatanen igazi nagyvadnak számít a szakmában.
A korábbi négyszeres győztes finn pilóta csütörtökön nagyon felidegesítette magát azon, hogy defektet kellett szerelnie, ráadásul még el is tévedt, úgyhogy a reggeli rajtnál közölte: nem szeretne semmi különöset csinálni, mindössze nyerni. És így is tett. Ja, és persze, evés közben jön meg az étvágy, péntek délután már az is eszébe jutott, hogy mindössze kétszer kellene még nyernie ahhoz, hogy meglegyen az ötvenedik szakaszgyőzelme a Dakaron. A dolog apró szépséghibája csak az, hogy erre már csak két napja van…
Mint ahogy két napja van a korábbi kétszeres ralivilágbajnok Miki Biasionnak is arra, hogy szakaszt nyerjen élete első autós Dakarján. Eddig a pénteken elért második helyezés a legjobbja. Az Abu Risbe harmadikként érkező dél-afrikai De Villiers is volt már második, talán éppen emiatt van az, hogy ezúttal abszolút nem volt elégedett. Az ok: két defektet kapott, ami miatt legalább hét percet elvesztegetett.
Az összetettben egyszerű a képlet: Stéphane Peterhansel és Maszuoka Hirosi osztozik az első-második helyen. És ha be nem üt a mennykő, akkor ez nem is nagyon fog változni az elkövetkezendő két napban, mivel a Mitsubishi-csapat vezetősége a keddi őrült tempó után nyomatékosan megkérte mindkettőjüket, hogy vegyenek vissza. Ez az első naptól kezdve az élen álló Peterhanselnek nagyon kényelmes, a Mitsubishinek meg roppant gazdaságos, hiszen semmi sem veszélyezteti, hogy az új autói kettős győzelmet arassanak.

Kis most volt a legfáradtabb

És akkor nézzük, mi történt a mieinkkel!
Kis Sándor és Czeglédi Péter már kora délután megérkezett a táborba: a pilóta elmondása szerint azért igyekezett ennyire (a 28. helyen zárta a Luxor–Abu Ris szakaszt), hogy a szerelőknek legyen idejük rendbehozni a kocsit, ő pedig aludhasson egy keveset az éjszakai rajt előtt.
A navigációval annak ellenére sem volt gondjuk, hogy ez volt a Dakar második műholdas navigációs rendszer (GPS) nélküli napja. Czeglédi nem hibázott, egy alkalommal kétszáz méterre eltértek a nyomvonaltól, de ez nem jelentett időveszteséget számukra.
"Még egyik napon sem fáradtam el úgy, mint ma – vallotta be Kis. – A pályán lévő rengeteg kő és lyuk teljesen kikészítette a csuklómat. Mert bár tart a biztonsági öv, azért az ember automatikusan is támaszkodik a kormányon. Észre sem vettem, hogy mennyire fáj a kezem, csak már a táborban, amikor meg akartam emelni valamit, de nem tudtam. Nehéz volt lendületben tartani az autót, mert a gödrök miatt állandóan fékezni kellett. Próbáltam óvatos lenni, de azért így is sok lyukba beleestünk. A Nissan azonban szerencsére nagyon jól bírta a kiképzést.”
És nemcsak jó volt az autó, hanem gyors is, hiszen a 28. hely egy ilyen erős mezőnyben nagyon dicséretes.
Érdekesség, hogy a célban borral és sajttal kínálták Kiséket, ami azonban nem a rendezők figyelmessége volt, hanem néhány francia szurkoló kedveskedett így a versenyzőknek.

Újabb végigizgult nap

Palik László és Darázsi Gábor már sötétben ért be a célba, úgyhogy ők nem kaptak finomságokat, de őszintén szólva nem is bánták olyan nagyon, a legfontosabb az volt számukra, hogy ezen a napon is túlvannak.
Így megy ez már kedd óta minden áldott nap, akkor borult fel ugyanis a csapat szervizkamionja, és azóta közlekedik bármiféle hátvéd nélkül a Toyota Land Cruiser. Az autóban ülők tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy csak magukra számíthatnak, ha hibáznak, akkor nincs második esélyük.
"Ritmusos, jó szelektív szakasz volt, csak az rontott az élvezeti értékén, hogy nem engedhettem két és fél atmoszféra alá a guminyomást, mert a kamion kiesése óta szűkében vagyunk a pótkerekeknek – mondta Palik. – Ilyen kemény gumikkal azonban igazi szenvedés mély homokban menni, szegény Toyotát halálra kell kínozni ahhoz, hogy ne süllyedjünk el. De nagyon jól bírja. Bevallom, reggel nagyon izgultam, mert nem tudtam, hogy pontosan mi vár ránk. Most, hogy túl vagyunk rajta, egy kicsit megkönnyebbültem, de ez az érzés csak néhány percig tartott. Mert most izgulok tovább…”
A GPS hiánya egyáltalán nem zavarta a párost, Darázsi Gábor egyetlen métert sem tévedt, de saját bevallása szerint ez annak is köszönhető, hogy nagyon pontosan és jól volt felírva a pálya.
Nos, a szombati szakaszon nemcsak az ismeretlen útvonal, hanem a kialvatlanság is nehezíti majd a versenyzők dolgát.