Folytatódott a Dunaferr-átok

Nem csoda hát, ha Kósa Lajos, Debrecen polgármestere is látható büszkeséggel nézett körül a színültig megtelt csarnokban, miközben arról beszélt, hogy a város megpályázza a jövő februárban esedékes olimpiai selejtező megrendezését.
Miután azonban erről csak júniusban határoz majd a nemzetközi szövetség elnöksége, vasárnap délután ennél jóval időszerűbb volt azt eldönteni, hogy a két honi sztárcsapat közül a Dunaferr vagy az Alba Volán hokisai emelhetik magasba a Magyar Kupát. A finálé amúgy a címvédő Dunaferr 1–0-s előnyével indult…
A félreértések elkerülése végett, nem valamiféle új szabályról van szó, még csak nem is a kiírásban található ez a kitétel, egyszerűen az történt, hogy az Acélbikák már a 45. másodpercben megszerezték a vezetést. Mégpedig egy olyan góllal, amely semmiféle meglepetéssel nem szolgált, hiszen a Dunaferr gyakorlatilag már évek óta az ilyen típusú találatokkal operál: ezúttal Balaz ugratta ki káprázatosan (mintha csak Ladányi csinálta volna…) Peterdit, aki biztos kézzel helyzett Budai mellett a bal sarokba. Egyszerűen hihetetlen: ha tippelni kellett volna, hogy vajon milyen gólt ütnek az újvárosiak, tíz emberből tíz biztosan valami hasonlót képzelt volna el, s bár ezzel bizonyára a fehérváriak is tisztában voltak, ennek ellenére csak beleszaladtak… A gyors találat amúgy a teljes első harmad képét meghatározta: a Volán láthatóan megroggyant, még emberelőnyből is alig tudott egy-két épkézláb támadást öszszehozni, míg a Dunaferr az általa nagyon kedvelt gyors kiugratásokkal próbálkozott, nem sok sikerrel. Így hát a kupadöntő egy elég szürke, eseménytelen első harmaddal kezdődött, amely során a legjobban talán a kapusok unatkoztak, lévén hogy alig-alig próbálkoztak kapura lövéssel a csapatok. Kétség sem férhet hozzá, hogy ezt mindkét szakvezető látta, ám a jelek szerint sem Dusan Kapusta, sem Jan Jasko nem tudott ez ellen tenni semmit. A folytatásban ugyanis alig változott valamit a játék képe: a második játékrész első felének egyetlen nagy helyzetét Peterdi puskázta el, aki Balaz passza után maradt teljesen egyedül Budai kapujánál. Ezt követően viszont visszaállt minden a korábbi kerékvágásba, s csak a játékrész vége felé lett valamelyest mozgalmasabb a játék. Ekkor már az albások is érezték, hogy az eddigieknél több kell, ha nem is sokkal, de aktívabbak lettek, s ebből egyenesen következett, hogy a másik oldalon, az újvárosi csatárok előtt is több lehetőség adódott. Igazi, góllal kecsegtető ziccerre viszont a negyvenedik percig kellett várni, akkor viszont Ladányi akár kétszer is betalálhatott volna, miközben a székesfehérváriak játéka továbbra is hihetetlenül meddő volt.

Viszont ahogy közeledett a kupadöntő vége, úgy lett egyre mozgalmasabb a találkozó: a harmadik játékrészben az egyik oldalon Rusznyák (44. perc), a másikon Peterdi (45. perc) és Ladányi (53. perc) került helyzetbe, ám mindhárman hibáztak. Aztán amikor már a legtöbben elkönyvelték az Acélbikák sikerét, egyenlített a Volán: Ondrejcik kotorta oda a korongot a kapuhoz teljesen egyedül érkező Kiss elé, akinek nem okozott nehézséget kilőni a jobb alsó sarkot. A rendes játékidő lejárta előtt nem sokkal még Ladányi borzolta a kedélyeket egy hatalmas ziccerrel, de mivel az eredmény nem változott, következett a hoszszabbítás: négy játékos mindkét oldalon, az első gólig, de maximum öt percig. Természetesen tömény izgalmat hozott ez a háromszáz másodperc, különösen, hogy a fehérvári Gröschl teljesen feleslegesen kiállíttatta magát. A létszámfölénnyel azonban nem tudott mit kezdeni a Dunaferr, sőt a 64. percben megugró Ondrejcik akár emberhátrányból dönthette volna el a mérkőzést, de – ez egy ilyen meccs volt – ez a lehetőség is kimaradt, azaz jöhettek a büntetők: míg a fehérvári oldalon Rusznyák, Fedor, Palkovics és Ocskay is hibázott (elképesztő…), addig az újvárosiaknál Sándor és Erdősi betlije után Balaz rendkívül higgadt csel után betalált, Ladányi pedig (ki más…?) a bal felső sarokba emelt koronggal végérvényesen eldöntötte a kupa sorsát.
Vasárnap – utalván arra, hogy immár másfél éve minden igazán tétre menő Dunaferr–Volán derbit az Acélbikák nyernek meg – feltettünk egy kérdést, amelyre tehát megszületett a válasz: igen, az Alba számára tovább folytatódik a Dunaferr-átok.

Mestermérleg
Dusan Kapusta: Nagyon-nagyon boldog vagyok, fantasztikus hangulatban, óriási meccset játszottunk, bár kevés helyzet alakult ki a kapuk előtt, végig nagy iramot diktált mindkét együttes. A mai napon igazi csapatmunka volt, amit bemutattak tanítványaim. Ennek, no meg némi szerencsének köszönhetjük a Magyar Kupa-diadalt.

Jan Jasko: El kell ismernem, hogy rosszul jégkorongozott a csapatom. Harmadonként mindössze háromszor-négyszer lőttünk kapura, ez pedig nagyon kevés. Ráadásul a dunaújvárosiak remekül védekeztek, bár a végén megcsillant a remény, nem tudtunk élni a lehetőséggel, a büntetőket is mind elhibáztuk.