A Világkupákon társai előtt jár

Válogatott vívóink csak a jövő hét végén kezdik meg Világkupa-szereplésüket, ám van valaki, aki a többiek előtt jár. A tavalyi világbajnokságon meglepetés-bronzérmet szerző Knapek Edináról van szó, aki a decemberi országos bajnokságról "ugrott ki” a szentpétervári női tőr Világkupára. – A szentpétervári Világkupa nem számít bele a világbajnoki válogatásba, a szövetség nem is fizette az utazásomat, ám edzőmmel, Bernáth Zoltánnal fontosnak tartottuk a részvételt, és egyedüli magyarként léptem pástra. Igaz, hogy így nem indulhattam az egyéni bajnokságon, de az idén az elsődleges cél a minél jobb világranglista-helyezés. Mivel az athéni olimpián női tőrben nem lesz csapatverseny, nekünk nem csapatban, hanem egyénileg kell kvalifikálnunk magunkat. A világranglista első nyolc helyezettje, de országonként legfeljebb két versenyző automatikusan olimpiai résztvevő lesz, és további három európai kap még szereplési lehetőséget – magyarázza Knapek Edina. – Ön most hányadik a világranglistán? De kérdezhetem úgy is: nem volt fölösleges a szentpétervári villámlátogatás?– Tizenegyedik vagyok, és az is voltam a verseny előtt. Bár nem sikerült előrelépnem, mert szinte mindenki ott volt, aki előttem áll, de szerencsére senki sem tudott megelőzni. Márpedig erre is nagyon oda kell figyelni… Egyébként a végső győztes Trillinitől kaptam ki a nyolc között. Szóval, mindenképp megérte elutaznom, mert nagyon erős verseny volt, no és most jártam először Szentpétervárott. Gyönyörű város, csak nagyon hideg volt.– Az egyénin nem, de a csapatbajnokságon már szerepelt.– Azt nem hagyhattam ki, mert szakosztály-igazgatónk, Móna István azt mondta, hogy mindenképpen nyerni kell, és szüksége van rám a csapatnak. No, vasárnap még a Világkupán vívtam, aztán hétfőn hajnali háromkor keltem, délután negyed négykor estem ki a Ferihegyen a repülőből, már várt egy autó, és a döntő előtt épp beestem a Nemzeti Sportcsarnokba. Igazából melegíteni sem volt időm, máris be kellett kötnöm. Mondanom sem kell, hogy fáradtan vívtam, de az a lényeg, hogy meglett az aranyérem. – Az ünnepek alatt bizonyára kipihente a kalandos évzárást, sőt, a válogatott évnyitó edzőtáborozása alatt a megszokott kerékvágásba is visszazökkenhetett.– A tatai egy hét nagyon hasznos volt, visszaszereztem az ünnepi "lustálkodás” során elvesztett erőt. Reggel futással kezdtük a napot, délelőtt vívtunk, délután következett a technikai munka, a konditerem, az iskolázás, a lábmunka. Fárasztó volt, mégis nagyon jól érzem magam, az edzőm mondta is: örülne, ha most kellene Világkupán szerepelnem, mert olyan jó formában vagyok. – És mikor adhat számot a jó formájáról?– Világkupán sajnos csak február elején, Torinóban, mert a januári tuniszi Világkupa elmarad. Egyébként a torinói verseny az egyik kedvencem, jó a mezőny és a rendezés, no és 1998-ban ott szereztem az első Világkupa-érmemet, méghozzá úgy, hogy az elődöntőben a hazaiak sztárját, Vezzalit sikerült legyőznöm. De magánemberként is szeretem Olaszországot. Egyébként addig sem maradok verseny nélkül, mert vasárnap kerül sor az első hazai válogatóra. Természetesen szeretnék jól szerepelni, de mint mondtam, az idén a Világkupák a legfontosabbak, mert a cél az olimpiai kvóta megszerzése. A válogatók csak egy-egy állomást jelentenek, amikor felmérjük, hol tartok, min kell javítani.