Szevasz, Pista!

Ôszintén szólva érthető a szakember álláspontja, hiszen az elektronikus és az írott sajtó – természetesen lapunkat leszámítva – évek óta kiemelten foglalkozik a Marczibányi tériek sikereivel és problémáival: többször előfordult már, hogy az együttes eredményeinek tálalására két-három sornyi helyet is szorítottak a sportoldal legalján, sőt, néhány rádió vagy televízió sportműsorának végén akár húsz másodperces bejátszást is hallhattak, láthattak azok, akik képesek voltak fennmaradni, úgy éjfélig. Ezzel szemben mi "eldugva”, a címlapon közöltük a csapat BEK-győzelmeit, a statisztikás asztaliteniszezők kiemelkedő hazai nemzetközi eredményeit, s lapunk hasábjain nagy, időnként talán még az indokoltnál is nagyobb terjedelemben írtunk a BEK-, a Szuperliga-, vagy a bajnoki sikerekről, a Marczibányi tériek sztárjairól éppen úgy, mint az Ormai-birodalom utóbbi időben mind sűrűbb gondjairól. És – legyünk őszinték – az is előfordult, hogy a Statisztikával szemben, a sportágból érkezett kritikákat sokszor "becsomagolva”, vagy talán még úgy sem közöltük, mondván, az a csoda, amit a Marczibányi téren csinálnak (ne feledjük, a világ talán legeredményesebb klubcsapatáról van szó), sok mindenre adhat felmentést.A bajnokegyüttes háza táján azonban soha nem voltak elégedettek. Mindig kevés volt az, amennyit velük foglalkoztunk, s ha az asztalitenisz kapcsán netán másról is írtunk, az az egyesület vezetőinek szemében felért egy becsületsértéssel. Józan ésszel az ember azt gondolná, hogy egy sportágon belül van némi összetartás, hogy az érintettek örülnek egymás sikereinek, és azt szívesen látják viszont lapunkban is. Nos, bármennyire is megdöbbentő, az asztaliteniszezőknél ez biztosan nem így van: kegyetlenül hangzik, de a Statisztikánál nem látnak ki a Marczibányi térről, ott a magyar asztalitenisz egyet jelent saját magukkal, ami az eredményeik alapján legjobb esetben is csak érthető, de nem elfogadható. Már csak azért sem, mert – hogy a nőknél és a jelennél maradjunk – létezik egy Postás-Matáv SE is, amely az ETTU-kupában szinte biztos, hogy döntőt játszik, miközben a BEK-ben a Statisztika – bár ne lenne igazunk, de a vasárnapi eredmény ezt vetíti előre – szinte biztos, hogy nem.És most ennek a Postás-Matáv SE-nek a léte került veszélybe. Az esettel természetesen foglalkoztunk (ezért hívják lapunkat Nemzeti Sportnak és nem mondjuk Statisztika Híradónak…), próbáltunk segíteni – éppen úgy, mint amikor két évvel ezelőtt a bajnokcsapat részéről hangzott el hasonló segélykiáltás –, ám ez megint felbőszítette a statisztikásokat. Legalábbis erre utalt Fülöp egyik indulatos megjegyzése: "A Postás végveszélyben van, arról persze cikksorozatot írtok.” Ez tehát a bűnünk. Mással is foglalkoztunk, s ezzel végleg betelt a pohár a Marczibányi téren: "Mostantól nem akarok a Népsporttal foglalkozni!” – fakadt ki a szakember, majd azzal a lendülettel elrohant. Ô tudja. Azért, ha megengedi, mi a történtek ellenére továbbra is foglalkoznánk a Statisztikával, éppen úgy, mint a Postással, a BSE-vel, a BVSC-vel, a Kecskeméttel és a többi – sajnos egyre kevesebb van belőlük – asztaliteniszben érintett klubbal. De miután ott, a helyszínen erre nem volt módom, a megjegyzésére ezúton szeretnék reagálni:1. Ha így gondolja, akkor mi sem foglalkozunk vele, túléljük…2. A lapunkat már jó ideje Nemzeti Sportnak és nem Népsportnak hívják.3. Fülöp úgy rohant el, hogy még csak nem is köszönt (…), és nem hallhatta, amint én viszont megteszem; ezért megismétlem: "Szevasz, Pista!”