Egy szigorúan bizalmas ügy

Lapunk egyébként aligha foglalkozna immár napok óta az üggyel, ha egy héttel ezelőtt nem kapjuk meg az alábbiakban ismertetett elektronikus levelet.
De megkaptuk – íme az e-mail:
"Tisztelt Nemzeti Sport!
A következőkben leírt infók biztos forrásból vannak. A hét végi Kispest-, illetve Videoton-meccset megbundázták. Nem az én pénzem, a későbbi információkért cserébe odaadtam a nevemet az interneten, mert az informátorom már nem tudott fogadni Ausztriában és Szlovákiában sem. A későbbi bundaeredményekről majd szólok, de ez most az első volt, én is próbáltam, hogy mit tud a gyerek. Ui: (a kispestiek és a székesfehérváriak 20 millió forinttal nyomták kint Szlovákiában és Ausztriában. Majdnem 10-es oddsszal egészen jó pénz volt...) Állítólag lemaradtunk a tuti pénzről. Szlovákiában a hét végén már nem engedtek fogadni a Sopron- és a Videoton-meccsre, és utána estére már a neten is levették mindenhonnan. Aki megkapta a fülest, az kaszált.”
Na, ebben a levélben két bosszantó dolog is akad. Egy: maga a tény, hogy ismét felvetődött, mifelénk adják-veszik a mérkőzéseket. Kettő: későn, a fogadások letiltása után kaptuk meg a fülest…
Az érintett klubok persze tagadnak: "Hogy mi bundáznánk? Ugyan már, kikérjük magunknak!” – reagálnak a felvetésre; "És az is kizárható, hogy az ellenfelünk benne lenne az ilyesmikben” – egészítik ki mondandójukat az ad hoc jelleggel megalapított véd- és dacszövetség tagjai, elvégre tisztában vannak azzal, ha Sherlock Holmes, Derrick, Columbo és Ötvös Csöpi összefogna, akkor sem tudná bebizonyítani, hogy a bundázás tipikus esete forog fenn. Szaknyelven: a lebukás oddssza mondjuk 37-szeres…
Jobb híján maradnak az innen-onnan befutó információk. A szlovákiai irodákban például azt rebesgetik, a különböző magyar klubokban profiskodó szlovák labdarúgók viszik a prímet, a szelvényeket az ő születési helyükhöz közeli bukméreknél adják fel, ráadásul nem különböző, hanem előre egyeztetett időpontokban (szervezésből jeles…!).

Biztos tippek – csődhelyzet

No, akkor nézzük: mi a helyzet a határon túl.
Szlovákiában roppant mód örülnek annak, hogy Magyarországon áll a bál, mivel inkább foglalkoznak a szomszéd "tehenével”, mint a magukéval. Mi azért ejtsünk szót az övékről: az ottani élvonalbeli jégkorongliga nyolc csapata megegyezett abban, hogy az ikszedik fordulóra kiírt négy összecsapást döntetlenre hozza, így minimális befektetéssel (és "lefektetéssel”…) jókora bevételre tett szert. Hírlik, nemcsak odahaza, hanem Horvátországban is megtették tuti tippjeiket, ami két ottani hivatal csődjéhez vezetett. Az "idegenben” játszó hokisok azért elcsúsztak egy ponton: állítólag a repülőjegyek másolatai már az ügyben eljáró bíróság fiókjában pihennek.
Arrafelé egyébként igyekeznek eltussolni a botrányt, s mivel nagy pénzről van szó, mindenki tartja a száját.
Ami azt illeti: az itthoni fogadóirodákban dolgozó munkatársakra sem kell rászólni, hogy sokat beszélnek… Emitt azt mondja az idős néni, hogy ő bizony semmilyen tippmixügyről nem hallott, amott a fotós látványától lesz rosszul a pult mögött ülő kisasszony ("Tilos fotókat készíteni, kérem szépen, menjenek ki!” – harsogja), másutt inkább az asztalra boruló részeg vendég kitoloncolásával törődnek, mintsem a "Mit szólnak a balhéhoz?” típusú kérdés megválaszolásával. Vagy legalábbis reméljük, hogy a kissé rosszindulatú, "Távozzon már, még idepiszkít!” megjegyzést nem nekünk címezték…
Annyit azért megtudunk: bár a tippmix is jó pénzt hoz a konyhára, mostanság a lottó a divat; a mixelők táborában az angol és a német mellett a magyar bajnokik örvendenek nagy népszerűségnek, bezzeg a norvég, a dán és a svéd meccsekre alig kíváncsiak ("az olasz, az so-so”);megesett, hogy valaki száz forintot kockáztatott, kilencvenhétezret kapott vissza, de az is megtörtént, hogy valaki százötvenezret fizetett be, mégsem nyert egy forintot sem; a becsületes magyar pedig nem tesz magyar vereségre.
Különben a Szigorúan bizalmas című film második részét nyugodtan leforgathatnák ezekben az irodákban. Rossz kedvünk is lenne, ha az idős néni búcsúzóul nem szólna oda: "Ja, és ha egy magyar focista betérne hozzánk, én meg sem ismerném…”

Itthon nem könnyű csalni

A futballisták is tudják: a tippmix igenis kiváló pénzkereseti lehetőség – de nemcsak néhány szerencsés (vagy mondjuk úgy, előrelátó) fogadónak, hanem a Szerencsejáték Rt.-nek is.
"A tippmixjáték tavalyi árbevétele kilencmilliárd-hetvenegymillió forint volt, ez az összes szerencsejátékból befolyt pénz tizenkettő egész két tized százaléka – mondta Somorai László kommunikációs igazgató. – Ha csak a sportfogadásokból származó bevételt nézzük, akkor a tippmix ennek már a háromnegyedét adja, vagyis jóval nagyobb forgalma van, mint a totónak vagy a góltotónak.”
Ennek ismeretében talán nem véletlen, hogy mostanság nem totóbotrányról beszélünk… A befektetett javak ugyanis a tippmixen sokkal könnyebben megtérülhetnek, és az sem elhanyagolható szempont, hogy nem kell Olaszországba vagy Németországba menni ahhoz, hogy kozmetikázzák kissé az eredményeket.
Idehaza azonban nem igazán éri meg tippmixelni (mármint a nagybani játékosoknak), hiszen a magyar bajnokikra általában ötös kötésben lehet fogadni. Na, de elég ennyi biztonsági intézkedés?
"A játék tisztaságára egy monitoringrendszer is vigyáz, amely jelez, ha egy kimenetelre a szokásostól nagyban eltérő fogadásokat kötnek – folytatta Somorai László, ám mint a szóvivő hozzátette, még sohasem kellett felfüggeszteni a fogadásokat valamilyen gyanús esemény miatt. Holott a rendszer bizony kijátszható, ha egy időben több irodában teszik meg ugyanazokat a meccseket – miként ugyebár hazánkfiai külföldön szokták… "Szlovákiában például több, magánkézben lévő iroda van, amelyek egymással is konkurálnak, és így bizony szépen áldoznak a disznóság oltárán. Ezek a cégek a nagyobb bevétel kedvéért megtehetik, hogy esélyt adnak a tisztátalanabb játékra. A Szerencsejáték Rt.-nek nincs arra szüksége, hogy változtasson a tippmixen, hiszen ezek az esetek bizonyítják, itthon nem könnyű csalni. Pedig kaptunk elég sok kritikát, hogy miért nem lehet fogadni a magyar meccsekre szólóban is. Hát talán ezért nem…”
Végezetül megkérdeztük Somorjai Lászlót, lát-e arra esélyt, hogy a jövőben ne legyenek magyar bajnokik a külföldi étlapokon. "Ha a szlovák vagy az osztrák irodák lemondanak a magyar meccsekről, akkor igen. De ha ők továbbra is szerepeltetni akarják ezeket a műsorban, akkor ezt a jogot senki sem veheti el tőlük.”

A liga nem rendőrség

A kutyafáját, illik megijedni: ezek szerint tavasszal is lesz Videoton–Békéscsaba a programban… Persze, hogy kell-e félnünk az újabb gyanúsítgatástól, avagy sikerül egyszer és mindenkorra lezárni (pontosítsunk: eredményesen lezárni) a tippmixügyet, az még a jövő kérdése. A Magyar Labdarúgóliga egyelőre azonban vár, nem vádolja az ismeretlen tetteseket hirtelen elindulásból, csoportosan, nyereségvágyból elkövetett tippmixeléssel. Mint Szieben László igazgató elmondta, a liga nem rendőrség, hogy nyomozásba kezdjen – az információkat azonban összegyűjtheti, és ezzel segítheti a bűnüldöző szervek munkáját.
Igen ám, de hiába lenne az ügyészségnek joga hivatalból eljárni, nem kezdődött el a nyomozás. A hatóság ugyanis a feljelentésre vár – feljelentő viszont nincs. Pedig állítólag lenne miről beszélni: hírlik, elég sok csapatnál eredménnyel lehetne kutakodni, sőt, egyes, de nem megerősített (azaz, pletykaszinten futó) hírek szerint egy klubnál már ki is közösítették az öltözőben azokat a játékosokat, akik a többiek szerint gyanúsan játszottak.
Tessék, ezzel máris tudunk egy jó hírt közölni: a jelek szerint legalább nem a többség volt benne a bundában.