A BKV lett a kakukktojás

A kupasorozat halványuló rangját jelzi, hogy összesen 13 800 nézőt regisztráltak a nyolc összecsapáson. A szerény érdeklődésre még az sem lehet mentség, hogy a kupaderbiket munkanapokon, jobbára munkaidőben rendezték.
Sopronban az ingyenes belépés ellenére is csak ezren gondolták úgy, hogy élnek a klub vezetőinek ajándékával, és megnézik a Matáv és az élvonalban utolsó Békéscsaba csatáját. Utólag elmondható, hogy az 1–0-s hazai győzelemmel zárult "látványért” jobb is, hogy nem kellett az embernek a pénztárcájában kotorásznia. Komjáti Andrásnak, a hazaiak edzőjének mérkőzés utáni nyilatkozata legalábbis ezt támasztja alá: "Széteső, gyenge játékot produkáltunk, szerencsével nyertünk.”
Egy házzal odébb, Kaposvárott is a gyenge teljesítmény miatt panaszkodott a Ferencváros szakmai igazgatója, Garami József. Igaz, a mesteredző "csupán” csapata első félidei játéka miatt volt az átlagosnál morcosabb, ám nem árt megjegyezni: a bajnoki címre törő zöld-fehérek ellenfele egy olyan NB I B-s egylet volt, amely nem tartozik a második vonal krémjéhez. S ha nem érkezik Alekszandar Jovics a 86. percben, könnyen lehet, hogy a somogyi kirándulás a sorozat végét jelentette volna a Fradinak. De Jovics jött, az FTC pedig tizenegyesekkel végül győzött, így a megújult stadionban helyet foglalt 3500 drukker (ez volt a nyolcaddöntő nézőcsúcsa) Rákóczival szimpatizáló része egy álommal szegényebben térhetett haza (1–1, tizenegyesekkel 1–4).
Csakúgy, mint az óriásölő Tápiószecső apraja-nagyja – immár szerdán. A Vasast és az Újpestet is legyőző NB III-as alakulatnak az MTK már túl nagy falatnak bizonyult (0–2). A helyi fanatikusok – figyelem, 2500 néző! – a két vendéggólért úgy próbáltak boszszút állni, hogy a kék-fehérek csapatkapitányát, Illés Bélát nem éppen szellemesen Nyúl Bélának gúnyolták… Eme incidenstől eltekintve szépen búcsúzott a kupától a kiscsapat csakúgy, mint Tápiószecsőtől néhány napra Katzenbach Imre, aki régi barátait meglátogatandó Görögország felé vette az irányt.
Katzenbach hat évet légióskodott odakint, a Győr Zalaegerszegen öt találatig jutott, ám apró szépséghiba, hogy az ETO nem rúgta, hanem kapta a gólokat (5–2). Faragó István és Kenesei Krisztián duplái között jól megfért Vincze Ottó gólja, persze a történet akkor kerek, ha elmondjuk: a forduló legsimább meccsének keretét egy-egy győri találat adta. Igaz, a mérkőzés utolsó gólját szintén zalai, nevezetesen Molnár Balázs lőtte – a saját kapujába. Hasonlóan Molnárhoz, a Videoton is öngólt rúgott a Sport utcában a másodosztályú BKV Előre ellen (2–1). Mert miként is lehetne minősíteni Várhidi Péter együttesének csúfos, még az eddigi bajnoki szereplést is alulmúló kupabúcsúját? Fehérvárott épülget a stadion, a múlt is kötelezné ugyebár a csapatot, hogy irány az európai porond, ehhez képest… De szóljunk inkább a győztesről, és emeljünk kalapot a BKV előtt, amely egyedüli alsóbb osztályú gárdaként lépett a legjobb nyolc közé egy olyan szakember, Disztl László vezetésével, aki a fél életét amúgy a fehérváriaknál töltötte. A meccs után talán ő maga sem tudta; sírjon-e vagy nevessen. Ugyanakkor Tornyi Barnabás, a Dunaferr és Csank János, a Siófok edzője a kilencven percek leteltével vélhetően mosolyogva fogadta a gratulációkat, legalábbis a mondás úgy tartja: az nevet, aki utoljára nevet. Hiába szerzett vezetést a Kispest és a Lombard, a Dunaújváros (1–2) és a Siófok (1–2) nemcsak egyenlített, de – mindkét esetben – az utolsó percben fordított is, nem hagyva lehetőséget az ellenfeleknek a válaszra. Az előbbiekhez hasonlóan a kelet-magyarországi derbin, azaz a Szolnok–DVSC találkozón is vendéggyőzelem született (0–1). Bár a hazaiak szerint az erkölcsi siker az övék, a szikár tények szerint a Loki bizonyult jobbnak.
Folytatás jövő tavasszal, remélve, hogy akkor már többen lesznek kíváncsiak a most regisztrált 13 800 nézőnél. Bár, ha azt vesszük, hogy akkor csak négy mérkőzést rendeznek…

A legjobb nyolc közé jutott:
Matáv Sopron, Ferencváros, MTK Hungária, Zalaegerszegi TE, BKV Előre, Debreceni VSC, Dunaferr, Siófok FC
Sorsolás: december 5-én