Nagyot birkóztak az újoncok

A csabaiak a Zalaegerszeg, illetve a Ferencváros legyőzése után feledtébb oldott hangulatban készülhettek idei utolsó hazai tétmeccsükre, no és ne felejtsük, az előző fordulóban a Kispest ellen betliző Siófokot éppen ezért jó pillanatban fogadhatta a szombati meccsig kilenc pontot összekaparó együttes. Mi több, a hirtelen jött tavasz is jót tett a drukkerek hangulatának és meglepő, hogy november derekán leírhatjuk az ismert közhelyet (most azonban engedtessék ez is meg): a Békéscsaba–Siófok találkozót ideális, futballra alkalmas időben rendezhették. Garamvölgyi Lajos vezetőedző egy helyen kénytelen-kelletlen változtatott Fradi-verő csapatán, az Üllői úton megsérült Szeverényi Péter helyett Tóth György jutott szerephez, de az már a meccs első perceiben kiderült, a hazai játékosok tapintható önbizalommal, elszántan léptek pályára. Előbb Valentin Miculescu, majd Keresztúri András révén hamar meg is szerezhették volna a vezetést. A ritmust mindenképpen az Előre diktálta, s bizony a siófokiak örülhettek, hogy nem kerültek hátrányba az első negyedóra végéig.
Jegyezzük meg, Csank Jánosnak az ekkor még kissé bizonytalankodó védelmén kívül más gondja is akadt. Egy ártalmatlan szituációnál megsérült Sipeki István, őt kényszerből le kellett cserélni, igaz, Erős Károly beállásával nem volt szükség szerkezeti változtatásra. Húsz perc játék – más mértékegységet használva: fél zacskó tökmag elfogyasztása – után azonban az emberek már inkább azt láthatták a lelátóról, hogy a hazaiak lendülete némiképp alábbhagyott, és szép lassan a kétségkívül jobb képességű labdarúgókkal rendelkező Siófok vette át az irányítást. Ám komoly helyzetet mégsem tudtak kialakítani a vendégek. Sőt a Békéscsaba hőse, a keveset futó, ám annál több gólt szerző Keresztúri hagyta ki a meccs addigi legnagyobb ziccerét a harmadik negyedóra elején. A vendégek nem sokkal később jutottak először komolyabb helyzethez, akkor mindjárt kettőhöz is, de Fülöp Zoltán, majd Schultz Levente lövését is bravúrral védte Fekete Róbert. Türelmesek voltak a lila-fehér drukkerek, mert az ellenfél enyhe mezőnyfölénye ellenére egyáltalán nem játszott alárendelt szerepet a Békéscsaba, és a félidő hajrájára ismét a Garamvölgyi-gárda volt aktívabb, de a Siófok kapujába ezen a meccsen visszatért Németh Gábornak ekkor még nem tudtak gólt lőni.
Fordulás után (a szünetben egyik szakvezető sem cserélt) határozottabban lépett fel a Siófok, és igyekezett beszorítani a hátrahúzódó Előrét, de egy ártalmatlan Schultz-lövésen kívül ekkor sem tudott veszélyt teremteni Fekete kapujánál. Ahogy mondani szokták; hiányzott az átütőerő a vendégakciókból, persze ehhez kellett a csabaiak lelkes és fegyelmezett védőmunkája is. A siófoki középpályások ugyan többnyire megjátszották a két támadót, de Almir Filipovics és Fülöp Zoltán csupán vergődött a hazai védők között. A Siófok tehát hiába volt ismét fölényben, mindez nem volt nyomasztó, és a hazaiak energiája nem őrlődött fel a védekezésben. Az első játékrészhez hasonlóan ezúttal is ki tudtak jönni az enyhe szorításból a lilák. A bal oldalon Udvari Szabolcs, középen pedig Bánföldi Zoltán volt lendületes, ha tehették, meg-meglódultak, s bizony nem egyszer zavarba is hozták a vendégeket. A 64. percben aztán Keresztúri villanásából (a gólhoz persze kellett Tóth György beadása és Zseljko Gavrilovics helyzetfelismerése is) megszerezte a vezetést a Békéscsaba, s nekik legyen mondva, cseppet sem érdemtelenül.
Erre várhatott csak igazán Garamvölgyi Lajos, hiszen az előny tudatában már nyugodtabb, taktikusabb játékra biztathatta legényeit. A Siófok, ahogy azt várni lehetett, mindent egy lapra téve felpörgette a ritmust. Csank cserélt, s ha a hazai vezetést megérdemeltnek neveztük, akkor ismerjük el: joggal egyenlített ki a Siófok. Lefújásig már nem történt változás, így maradt az 1–1-es döntetlen, amelyet nyugodtan minősíthetünk igazságosnak. A Békéscsaba immár három forduló óta nem szenvedett vereséget – noha korábban ez fölöttébb jellemző volt rájuk –, és elmondható, ezzel a döntetlennel is elégedettek lehetnek. A lila-fehérek a bajnokság őszi szezonjának vége felé mintha összekapták volna magukat, de hogy teljesítményüknek legyen valós értéke, ahhoz az kell, hogy a következő mérkőzéseken is jól szerepeljenek.

Percről percre

7. perc: Egy, a védőkről visszapattanó labdát Keresztúri 15 méterről, ballal, félfordulattal kapura lőtt, ám Kuttor a labda útjába állt, és az róla szögletre vágódott.
16. perc: Bánföldi 28 méteres szabadrúgását a bal felső sarok elől tolta szögletre Németh Gábor; következett a házigazdák második szöglete, amelynek végén Udvari nyolc méterről fejelt kapura, de a kapu közepébe tartó labdát Németh Gábor hárította.
19. perc: Grujics szabálytalankodása után Schultz végezhetett el szabadrúgást 22 méterre a csabai kaputól a jobbösszekötő helyéről, jobblábas, bal alsó sarok felé tartó labdáját Fekete Róbert megfogta.
30. perc: Bánföldi indította remek ütemben a jobb oldalon Tóth Györgyöt, akinek beadását Keresztúri szerette volna lestoppolni a tizenhatoson belül, ám nagyot taszítottak a csabaiak csatárán, de Sápi játékvezető továbbot intett.
35. perc: Fülöp 12 méterről, nagy erővel lőtt, Fekete Róbert reflexszerűen kiöklözte a labdát, amely Schultz előtt pattant le, aki ugyancsak 12 méterről ismételhetett, de lövését a csabai kapus, lábbal, spárgázva kivédte.
39. perc: Vincze Zoltán balról középre adott Miculescunak, aki 26 méterről nagy erővel meglőtte jobb lábbal a labdát, amit Németh Gábor a bal felső sarok elől remek vetődéssel szögletre tolt.
47. perc: Fülöp legurítását Schultz 18 méterről, jobb lábbal remekül meglőtte, de Fekete kapus résen volt, és kiöklözte a középmagas, erős lövést.
64. perc: Tóth György jobbról, laposan begurított a siófoki kapu előterébe, a labda több védő lába között elgurult, majd a tizenegyes tájékán Gavrilovics okosan átlépte, ami így a balösszekötő helyén érkező Keresztúri felé gurult, aki futtából, bal lábbal, 12 méterről, a kapu bal alsó sarkába lőtt.
1–0
77. perc: Erős jobb oldali beadását követően Fülöp öt méterről a kapu fölé fejelt.
81. perc: A békéscsabai térfél közepén a jobb oldali oldalvonalhoz közel harminc méterről Schultz szabadrúgásból beemelt a hazaiak kapujának előterébe, ahol ugyan sok védő tömörült, ám Schwarcz egyedül maradt, és nyolc méterről a bal felső sarokba fejelt.
1–1