A szerény kétszeres címvédő

– Most éppen hol tartózkodik? – kérdeztük, amikor sikerült utolérnünk őt mobiltelefonon.
– Bulgáriában vagyok a csapattal – mondta nevetve Jovcsev.
– Csak azért kérdezem, mert köztudott, hogy az Egyesült Államokban él.
– Igen, az év nagy részét Amerikában töltöm, de a nagy versenyek előtt mindig hazajövök Bulgáriába, és a válogatottal együtt készülök. Most, a világbajnokság előtt is itt töltöttem az utolsó időszakot – felelte, kicsit keresve az orosz szavakat.
– Ha már a közepébe vágtunk: milyen szereken indul a világbajnokságon?
– Talajon és gyűrűn.
– Bár talajon is ön a címvédő, minket, magyarokat elsősorban az érdekel, milyen formában van a gyűrűn?
– Úgy érzem, megfelelő formában vagyok.
– Titkolózik. Akkor úgy kérdezem, a megfelelő forma mire lehet elég, ön szerint ki nyer ezen a szeren?
– Esélyes a győzelemre Csollány és egy kínai.
– No és ön is.
– Persze nyerhetek én is, de nem gondolok ilyen távolra. Csak azt akarom, hogy jól megcsináljam a gyakorlatomat, és jussak be a döntőbe. Aztán meglátjuk, mire lesz elég, előre úgysem lehet tudni semmit.
– Ez túl szerényen hangzik egy világbajnoktól.
– Mondom, én is esélyes vagyok az aranyéremre… A hazai pálya Csollány mellett szól, de nagyon nehéz lesz a helyzete. Amennyire segíthet ez valakinek, ugyanannyira nyomaszthatja is. Majd kiderül, ő hogyan viseli el ezt a terhet, szerencsét hoz-e neki a magyarországi világbajnokság.
– Mi a véleménye Csollányról?
– Jó tornász. Emberként nem nagyon ismerem, nem vagyunk barátok. De tisztelem őt, mint ahogy a tornászok általában tisztelik egymást, mert tudjuk, hogy mivel jár, mit követel tőlünk ez a sportág.
– Ön járt már Magyarországon?
– Egyszer nagyon régen, de nem Budapesten. Úgy emlékszem, Békéscsabán, de annak van már tíz éve is, ha nem több. Ez is jelzi, hogy mennyire öreg vagyok ebben a mezőnyben.
– Férfitornában a huszonkilenc év nem olyan sok. De ha már szóba hozta a korát: meddig tervezi a pályafutását? Egy olimpia még belefér?
– Igen, egy olimpiára még jó lenne kijutni. A csapatunk nagyon fiatal, azt hiszem, a rutinomra még szükség van ahhoz, hogy a jövő évi kvalifikációs világbajnokságon kiharcoljuk az ötkarikás részvételt. Ha mégsem sikerülne a csapatnak kijutnia Athénba, abban azért bízom, hogy olyan helyen zárunk, amely elég ahhoz, hogy ketten azért ott lehessünk az olimpián.