Gyepes Gábor, a fáradhatatlan

Nehéz, hajtós kupameccsen vagyunk túl – mondta Gyepes – Több problémával is meg kellett küzdenünk a kilencven perc során, így például a széllel, igaz, ez a pápaiak dolgát is megnehezítette. Sok helyzetet kihagytunk, ami a hazaiak malmára hajtotta a vizet, ők egyébként agresszíven, roppant kellemetlen stílusban futballoztak. Végül is továbbjutottunk, és ez a legfontosabb.
– Nagy blamázs lett volna, ha kiesnek…
– Ezzel, némi kitétellel, de egyetértek.
– Hallgatom…
– Csak az jutott eszembe, hogy ha teszem fel, megnyerjük a bajnokságot, az örömünk nem lehetne teljes, mert az újságok a dicsérő szavak mellett azért nem felejtenék el megjegyezni, hogy az FTC bizony korán elvérzett a Magyar Kupában. Pedig gondoljon csak bele: Németországban, Franciaországban és Angliában is hány kiscsapat áll még a honi kupákban a legjobb nyolc között. Az emberek meglepődnek egy-egy nem várt eredmény láttán, de nem csinálnak belőle ügyet, mivel tisztában vannak azzal, hogy az alacsonyabb osztályú egyesületeknek ez a sorozat nyújt kiugrási lehetőséget, ezért tényleg a vérüket is adják a sikerért. Nálunk azért nem teljesen ez a helyzet. Azonban mégis igazat kell adnom önnek, mert egy vereséggel tönkretettük volna a renoménkat, amit eddig hosszú, fáradságos munkával építettünk.
– Várható, hogy a Békéscsaba is "pápai” stílusban, azaz kivárásra játszik.
– Erre készülünk. Szerintem mi irányítjuk majd a játékot, mi támadunk. Nagy meglepetésre nem számítok, azaz a Békéscsaba aligha tud "lefocizni” minket a pályáról. Minél hamarabb be kell vennünk a vendégek kapuját, és ezzel sínre is tehetjük a találkozót. Persze, nem hiszem, hogy nekünk, védőknek nem lesz dolgunk. Garamvölgyi Lajos csapata a kontrákban bízik, márpedig ennek az elhárítása elsősorban a középpálya és a közvetlen hátvédsor feladata.
– Az imént egy gyors gólról beszélt. Békéscsabán, ahol végül kettő–nullára győztek, éppen ön szerezte csapata első találatát…
– Emlékeztetett is rá az egyik edzőnk, Pölöskei Gábor, majd viccesen hozzáfűzte, hogy ideje lenne újra a kapuba találnom. Tény, hogy meglehetősen régen, még a Sopron ellen szereztem az utolsó gólomat. Ha belegondolok, hogy eddig csak vidéki gárdának köszöntem be, akkor nem elképzelhetetlen, hogy a sorozat talán éppen most folytatódik..
– Nem fáradt? Bajnoki és kupameccsek itthon és külföldön, válogatott összecsapások sora: nem volt túl megterhelő önnek és csapattársainak az elmúlt időszak?
– Csak a magam nevében beszélhetek, így a válaszom nem. Nincs szükségem extra szünetre, bár az ésszerű halasztások, mint például a múlt hét végi, Kispest elleni meccsünk, nincsenek ellenemre. De azt hiszem, a többiek is hasonlóan gondolkodnak. Egyébként öszszeszámoltam, és a július végi kezdéstől számítva a pápai találkozóval bezárólag huszonkétszer léptem pályára ebben az idényben, most jön a huszonharmadik. Remélem egyébként, hogy sokan kijönnek az Üllői útra azok közül, akik a VfB Stuttgart elleni UEFA-kupa-meccset is megtekintették, és "csomagban” váltottak jegyet, hiszen akkor kedvezményesen juthattak hozzá a Békéscsaba elleni találkozónk tikettjéhez. Ha már ott van a kezükben, arra kérem őket, ne hagyják kárba veszni, és jöjjenek el pénteken is!
Egy hét elteltével is hangos még a Kórház utcai stadion környéke a zalaegerszegiek elleni sikertől. Érthető ez, hiszen hosszú böjt előzte meg a bajnok elleni győzelmet, bár sokan, és köztük Garamvölgyi Lajos vezetőedző is esküszik arra: látott már biztató előjeleket. Ami tény: az ősz során olyan jól még egyszer sem játszott az Előre, mint a ZTE ellen.
S hogy minek köszönhető a fordulat?
Garamvölgyi Lajos szerint annak, hogy játékosai tudták: bőséges tartozásuk van a közönség felé… Minden bizonnyal hatással volt a futballistákra az, amikor a debreceni 6–1-es vereség után hazafelé haladva megállította a csapatbuszt az Előre néhány drukkere, s azt ígérték: ha nem ünnepelhetnek győzelmet, lebontják a székházat… Hogy egy ilyen fenyegetésnek milyen közvetlen hatása lehet, azt talán még a pszichológusok sem tudnák megmondani, ám tény: a ZTE elleni 3–1-e sikert követően elmaradt a székházbontás.
A Ferencváros elleni meccs előtt kell is az önbizalom, és bár az is igaz, hogy most még titkon sem vár senki három gólt Keresztúri Andrástól, de a legtöbben a pontszerzésben reménykednek.
,,Győztes csapaton ne változtass! – kezdte Garamvölgyi Lajos. – A kezdetben, miután menet közben vettem át a csapatot, sokat kísérleteztem, aztán a sérülések alakították a csapat felállását, de a ZTE elleni meccs bizonyította, kezd körvonalazódni egy új csapat képe. Bár korábban Gabala Krisztián kapott helyet a védelem tengelyében, most az edzéskimaradások miatt maximum kerettag lehet, miként a múlt héten lázas betegség miatt kimaradt Udvari Szabolcs is.”
Békéscsabán, mint ismert, nincs villanyvilágítás (sőt, remény sincs arra, hogy a közeljövőben legyen), és ez olyankor hátrány, amikor idegenben esti meccset játszanak, mint most.
,,Bár tudjuk, hogy az Üllői úton futballozni teljesen más, mint bárhol másutt az országban pályára lépni, de mi győzelemre törünk – folytatta Garamvölgyi Lajos. – Azzal nem számolunk, hogy a zöld-fehérek fáradtak lesznek a kupameccsek és bajnokik után, annál is inkább, mert mondhatni, az ellenfélnél huszonhárom, csaknem egyforma képességű labdarúgó van, aki mindig bevetésre kész. Ha nem ijedünk meg, és ha nem kapunk úgymond elkerülhető gólt a mérkőzés elején, akkor akár sikeresk is lehetünk az Üllői úton.”

Nem becsülik le az ellenfelet

Garami József (FTC): Garamvölgyi Lajos munkája kezd beérni, összeálltŢ az Előre, amit bizonyít a ZTE ellen siker. Masszívan védekező, kontrákra építő együttesre számíthatunk. Persze, győzni szeretnénk.

Fekete Róbert (Békéscsaba): – Más a két csapat célja, az FTC bajnoki címre tör, mi a kiesés ellen harcolunk. Reményt adott nekünk a bajnok legyőzése, ezért bízunk a – döntetlen kiharcolásában.