Bled ismét érmet hoz?

Két év múlva Máltán csaknem megismétlődött a bravúr, de Fortuna akkor Karpovék pártját fogta, mert hiába végzett a magyar válogatott holtversenyben az első helyen, a teljesítményérték kiszámítása után a szovjetek nyakába akasztották az aranyérmet. Azóta 22 év telt el, és egy óriási hullámvölgyet követve az urak ismét esélyesek egy, az előzőekben leírtakhoz hasonló eredmény elérésére. A férfiak mélyrepülésekor azért nem mellesleg a gyengébbik nem tagjai szenzációsan szerepeltek, hiszen a rengeteg ezüst- és bronzérem után 1988-ban Szalonikiben és 1990-ben Újvidéken a legjobbaknak bizonyultak. A szombaton a szlovéniai Bled városában a magyar férfi hatos a Lékó Péter, Polgár Judit, Almási Zoltán, Gyimesi Zoltán, Ruck Róbert, Ács Péter összeállításban, papíron a mezőny másik legerősebbjeként ül asztalhoz, Kállai Gábor kapitány vezényletével. Általános vélemény, hogy ismét az oroszok a legnagyobb favoritok Garri Kaszparovval a soraikban, de semmiképpen sem lehet kifelejteni a számításból az ukránokat, a FIDE-világbajnok Ruszlan Ponomarjovval és Vaszilij Ivancsukkal. No és persze feltétlenül éremesélyes a Kállai-csapat is. A klasszisok közül ezúttal hiányozni fog két nagyágyú, a nemzetközi ranglista második és harmadik helyezettje, az orosz PCA-világbajnok Vlagyimir Kramnyik, és az indiai Viswanathan Anand. A hölgyeknél magyar részről Vajda Szidónia, Dembó Jelena, Lakos Nikoletta, Gara Anita szerepel majd az olimpián. Külön érdekesség, hogy az elsőtáblás Vajda testvére, Vajda Levente a férfiaknál a román nemzeti válogatottat erősíti. A nőknél várhatóan az orosz–kínai–grúz trióból kerül ki a győztes, de meglepetést okozhat a román négyes, és kis szerencsével Horváth József dirigálásával a magyar nők is. A versenyen 14 forduló után hirdetnek végeredményt. Két szabadnapot iktattak a programba a szervezők, november 3-án és 9-én pihenhetnek a játékosok. A sakkolimpiák történetében először kerül bevezetésre az az új időbeosztás, amely szerint a partik kétszer 90 percesek lesznek, és minden megtett lépés után 30 másodperc bónuszidőt írnak jóvá a sakkórák. Magyar idő szerint az első forduló délután 2 órakor kezdődik.

Eddig öt magyar aranyérem született

Magyarország a sportág elitjéhez tartozik az olimpiai sikerek alapján: hiszen a férfiak háromszor, a nők kétszer végeztek az élen.
A férfiak először 1927-ben. Londonban, amikor is a Maróczy Géza, Nagy Géza, Vajda Árpád, Steiner Endre, Havasi Kornél összeállítású csapat nyakába akasztották a aranyérmet. Két évvel később aztán ismételt válogatottunk, majd 24 év szünet következett, ugyanis 1952-ig nem vettünk részt a viadalokon.
Helsinkiben hatodik hellyel jeleztük a világnak, újra számolni kell velünk, és bár Amszterdamban nem indultunk, 1956-ban bronzéremmel térhettünk haza Moszkvából. Ettől kezdve 1978-ig stabilan az első hatban végeztek legjobbjaink (ebből kétszer a második, egyszer a harmadik helyen), majd 1978-ban Buenos Airesben a magyar csapat megnyerte a viadalt. Két évvel később sem kellett volna sok a bravúrhoz, a táblaszámítások döntöttek a szovjetek javára. Azóta inkább a gyengébbik nem kényeztette el a sportág hazai híveit.
Női válogatottunk először 1969-ben végzett dobogón (ezüstérem), majd 1978-tól 1990-ig megszakítás nélkül mindig az első háromban zárt. Két alkalommal – 1988-ban Szalonikiben és 1990-ben Újvidéken – a dobogó legfelső fokára is felállhattak a mieink: Mádl Ildikó, Polgár Judit, Polgár Zsófia és Polgár Zsuzsa.
Azóta egyszer második (1994), a többi alkalommal pontszerző helyen végzett csapatunk.

Szovjet fölény

A sakkolimpiák egyetemes történelme magyar sikerekkel kezdődött, hiszen Londonban és Hágában is a mieink örülhettek. A második világháborúig hátralévő hat olimpia azonban már az Egyesült Államok fölényét hozta, csak a lengyelek és a németek tudták egy-egy alkalommal megelőzni az amerikaiakat.
A világháború után öt évnek kellett eltelnie, hogy újra olimpiát rendezzenek, ekkor Jugoszlávia legjobbjai végeztek az élen. Ettől kezdve kétévente rendeztek olimpiákat, melyeket meglehetős egyhangúság jellemzett: 1952-től 1974-ig minden alkalommal a Szovjetunió válogatottja állhatott a dobogó tetejére. A nagy sorozat az 1976-os haifai játékokon szakadt meg meglehetősen prózai okokból: a keleti blokk országai bojkottálták az olimpiát. Két évvel később viszont már újra indultak a szovjetek, mégsem sikerült győzniük, ezúttal ugyanis – világszenzációt okozva – Magyarország végzett az élen, sőt 1980-ban Máltán is csak a Buchholz-számítás döntött a javukra a mieinkkel szemben. Azóta ismét "helyre állt a világ rendje”, minden olimpián a Szovjetunió, illetve megszűnésétől Oroszország ül a sportág trónján.
A nők jóval később kezdték meg olimpiai vetélkedésüket, mely még a férfiakénál is egyhangúbban alakult: a már említett haifai olimpiát kivéve – ott a házigazda Izrael válogatottja örülhetett – 1988-ig minden alkalommal a szovjetek nyertek. Szalonikiben, majd két évvel később Újvidéken Magyarország végzett az élen (Polgár Zuzsa, Polgár Judit, Polgár Zsófia és Mádl Ildikó), azóta háromszor Grúzia, míg a legutóbbi két olimpián Kína örülhetett.