Nem derült ki, hogy ki kezdte a vádaskodást – San Francisco vagy New York? A találgatások valószínűleg akkor kerülnek közelebb a valósághoz, ha azt feltételezik, mindkét fél kölcsönös szándéka volt, hogy magát jobb, a másikat kedvezőtlenebb színben tüntesse fel. A további fejlemények szempontjából egyébiránt ez a "ki kezdte” dolog nem is érdekes. A lényeg egyfelől, hogy a gyanús hírek eljutottak az USOC (Amerikai Egyesült Államok Olimpiai Bizottsága) illetékeseihez, másfelől pedig talán az is figyelemre méltó, hogy a nemzetközi olimpiai család és általában a sportközvélemény megalapozottan a következő kérdésen tűnődhet el: Ezek a nyughatatlan amerikaiak a saját kárukon sem képesek tanulni? Nem volt nekik elég a Salt Lake City idei téli olimpiát megelőző, évekig húzódó, a sportvilágot és az olimpiai mozgalmat fenekestől felforgató megvesztegetési botrány? Az előzményekről annyit, hogy közeledik november 2., amikor az ötkarikás amerikai szervezetnek döntenie kell: a 2012. évi nyári olimpiai játékok számára otthont adni kívánó két, még versenyben maradt város – New York és San Francisco – közül melyik mögé álljon. Mike Moran, az USOC elnöke a napokban bejelentette, hogy a tudomásukra jutott információk alapján kénytelenek vizsgálatot indítani a két város olimpiai pályázatáért felelős személyek lobbitevékenységét illetően. Mint mondta, erre a lépésre késztette egyebek között New York polgármesterének, Michael Bloombergnek egy athéni látogatása során legutóbb tett, és San Francisco módszereit kifogásoló megjegyzése, továbbá szeretnék azt is tudni, ki kezdeményezte az amerikai olimpikonok között azt a levélinváziót, amellyel a sportolók elárasztották az USOC tagjait, és amelyben San Francisco melletti elkötelezettségüket kérték. Arra szintén kíváncsiak, hogy Anita DeFrantz, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja, volt alelnöke – egyben az USOC különleges jelölő bizottságának is tagja – miért kapott washingtoni vizitre meghívást Hillary Clinton asszonytól, aki nem mellékesen New Yorkot képviseli a szenátusban tavalyi megválasztása óta. "Ha kiderül, hogy bármelyik érintett város figyelmen kívül hagyta az általunk megszabott és a lobbizást megtiltó pályázati szabályzat rendelkezéseit, intézkedést foganatosítunk a további szabálytalanságok megelőzésére, és kíméletlen szigorral lépünk fel a vétőkkel szemben” – jelentette ki Moran. Jóllehet az eset lezárására még várnunk kell, megállapíthatjuk, hogy az Egyesült Államokban az olimpia rendezésének lehetősége szinte euforikus rajongást vált ki. Várható lenne talán, ha ennél a pontnál elidőznénk egy keveset, és elgondolkodnánk Budapest 2012-es ötkarikás álmai felett, mármint arról, miként is alkot valóban véleményt a pesti polgár erről a lehetőségről, ehelyett azonban vizsgáljuk meg, mi történt egy hasonló kérdésben itt, nem is olyan messzire tőlünk – Svájcban. Augusztusban a NOB négyre csökkentette a 2010-ben esedékes téli olimpiai játékokra pályázó városok listáját. Bern mellett Vancouver, Salzburg és a dél-koreai Pjeoncsang maradt fenn a rostán. Svájc fővárosának esélyeit erősítette, hogy ez a kicsi, ám dúsgazdag ország régen, 1948-ban rendezett legutóbb téli olimpiát, mégpedig St. Moritzban, és azóta háromszor is hiába pályázott reá. Legutóbb éppen Sion veszített az olasz Torinóval szemben a 2006-os játékokért vívott csatározásban… Ha már itt tartunk, szép emlékeket őrzünk a második világháborút követő első téli játékokról: páros műkorcsolyázásban St. Moritzban a Kékesy Andrea, Király Ede kettősünk ezüstérmet nyert, Király a férfi egyéniben ráadásul ötödik, míg a gyorskorcsolyázók között Pajor Kornél – 10 000 méteren – negyedik lett. Vissza a berniekhez! Amíg úgy általánosságban, érzelmi alapon kellett véleményt nyilvánítaniuk az év elején, kétharmad-egyharmad arányban lelkesedtek lakói az ötkarikás események megrendezése mellett. A vágyak és a realitások közötti olykor bántó, gyakorta kijózanító különbségekre többnyire akkor döbben rá a sportszerető polgár, amikor a költségvetés és a pénzek felett ellenőrzést gyakorló felelős egyének szólalnak meg. Mint ahogyan ez történt a pénz mindenhatóságát mélységesen tiszteletben tartó berniek esetében is. A pénz "beszélt”, és azt mondta: kell még ötmillió dollár ahhoz, hogy a pályázatot végigvigyük (döntés 2003. július 2-án). További tízmillió dolláros extrakölcsönt is fel kellene vennünk, mert ki kell bővítenünk, és fel kell újítanunk számos fedett létesítményt. A pénz érvelése azt sem hagyta feledtetni, hogy az idén a federális kormánynak mintegy 800 millió dolláros óvadékot kellett letennie Bern számára a Nemzeti Kiállítás és Vásár megrendezése érdekében. A svájciak eredeti pénzügyi elképzelésük szerint mintegy 630 millió dolláros áldozatra lettek volna hajlandóak… De már nem. Semmi áron! A napokban tartott népszavazás eredményeként a főváros lakossága egyszerűen csak úgy vélekedett, méghozzá meghökkentően magas, 78 százalékos többséggel, hogy a jelenlegi körülmények nem felelnek meg a téli játékok megrendezéséhez. Félreértelmezések, belemagyarázások nélkül történt mindez, a politikát az egész ügy meg sem érintette… Az élet megy tovább, és azt is mindenki természetes megnyugvással vette tudomásul a napokban, hogy hivatalosan bejelentették: az Alpok keleti részén fekvő kisebb svájci város, Chur 2014-ben szeretne téli olimpiát rendezni…
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik