Tárgyalás Bárányos Zsolttal

Az új mester, Ioan Patrascu (a hivatalos testületeknek benyújtott papírokon az A-licenccel rendelkező Gujdár Sándor a vezetőedző, és a televíziónak, illetve a sajtónak a meccsek után ő is nyilatkozik) egy döntetlennel és egy győzelemmel mutatkozott be, ám azóta három vereséget könyvelhetett el csapata, így természetesen ismét a négyezer szurkoló miatt boldog, és a drukkerektől ezúton elnézést kérő kispesti tulajdonosok kezében a döntés, hogy lesz-e váltás a kispadon.
Nos, szombaton még nem történt ilyesmi, hiszen – bár a vezetők egész nap tárgyaltak – nem tudtak döntésre jutni, hogy miként is lehetne az első osztályban tartani a Kispestet. Az sem kizárt természetesen, hogy nem csupán a szakmai stábban, hanem a játékoskeretben is lesznek változások, hiszen néhány labdarúgó teljesítménye minősíthetetlen, így többen azt szorgalmazzák, hogy őket küldje el a klub, és inkább ifijátékosokkal próbálja meg kiharcolni a most, a Sopron meglepő győzelmével már egyre lehetetlenebbnek tűnő feladatot.
Hogy kik lehetnek, az egyelőre szintén nem ismert, azt viszont megtudhattuk, hogy az egykori kispesti karmesterrel, Bárányos Zsolttal már felvette a kapcsolatot a vezetőség. Hogy a legutóbb, Belgiumban szereplő középpályás egyáltalán piros-feketébe öltözik-e, a következő napok során dől el (a háromszoros válogatott labdarúgó két hete lapunknak úgy nyilatkozott: maradna Belgiumban), mindenesetre a Kispest abban a helyzetben van, hogy minden új játékos erősítést jelenthet a számára. Főleg ha egy légióskodó és a külföldi csapatában meghatározó fedezetről van szó.
Volt egy debreceni játékos, aki Loki-siker ellenére sem lehetett igazán boldog. Balog Zsolt csapata csütörtök délutáni edzésén kettős nyílt lábszártörést szenvedett.
"Emlékszem mindenre – mondta a védő. – Egy szerencsétlen összecsúszás miatt kell itt feküdnöm a kórházi ágyon. Péntek reggel már meg is műtöttek, mind a síp-, mind a szárkapocscsontomat csavarokkal rögzítették. Nagyon fáj a lábam, pedig teletömtek fájdalomcsillapítóval. Egy hét múlva elhagyom a kórházat, de legalább fél év, mire remélhetőleg újra a régi lesz a bal lábam. Nem az a legrosszabb, hogy éppen most és ilyen súlyos sérülést szedtem össze, mert a baj sohasem jön jókor. De életemben nem volt semmi komoly problémám. Most pedig nem tudok járni, nem mozoghatok…”
Balog aztán azt is elmesélte, hogy a csapatból többen is meglátogatták a kispesti meccs előtt, megpróbálták jobb kedvre deríteni, de ő is érezte, ez bizony most nem megy olyan könnyedén. A kérdésre, hogy mi hangzott el a legtöbbször a fehérre meszelt falú, fertőtlenítőszagú szobában, ugyanolyan halkan, mint addig, csak azt válaszolta: "…az, hogy gyógyuljak meg minél hamarabb. És azok, akik péntek délután Kispesten pályára léptek, azt is hozzáfűzték, hogy győznek majd – miattam is.”
Ígéretüket – mint tudják – a társak meg is tartották.