A végén már tartalékoltak a lilák

Ismét bebizonyosodott, hogy egy Paris Saint-Germain-szintű csapat ellen kevés a lelkesedés, a sikerhez az ilyen kvalitású gárda ellen sokkal több kell. Az újpestiek küzdöttek, hajtottak becsülettel, de a PSG van olyan erős együttes, hogy még javarészt a tartalékjaival felállva is le tudja zárni a területeket, keményen védekezik, és ha kell, akkor támad is. Ez utóbbi tudományukból kevesebbet mutattak a piros-kékek, ám a második félidő első tíz percében igazolták, hogy nagyon tudnak futballozni, ha kell. Az első játékrészben a lila-fehérek valamivel aktívabbak voltak, ám érdemi gólszerzési lehetőségük nem akadt. Igazi helyzet egyébként egyetlenegy volt a 90 perc alatt, ezt Selim Benachour ki is használta. A PSG erejét mutatja, hogy végig kézben tartotta a találkozót, és az utolsó pillanatig az történt a pályán, amit a francia együttes játékosai akartak.
Arról, hogy mennyire vette komolyan a Luis Fernandez irányította gárda a mérkőzést, sok minden árulkodik. Azt most ne is említsük, hogy a csapat legjobbjai közül hárman el sem utaztak a visszavágóra, nézzük csak meg a cseréket. Három igazán nagy sztár volt a pályán, ám az argentin Mauricio Pochettino csak egy félidőt, a két brazil, André Luiz és Paulo Cesar alig több, mint hatvan percet töltött a pályán. A cserék után nem lett rosszabb a PSG, továbbra is tudatosan futballozott. Sőt, még akkor sem változott a képlet, amikor az utolsó bő tíz percben emberhátrányba került a vendégegyüttes, hiszen Jerome Leroy megsérült, és a párizsiaknak már nem volt cserelehetőségük.

A PSG találata után elkedvetlenedtek a szurkolók, sőt úgy tűnt, egy-két játékos is. Szabó András, a lila-fehérek vezetőedzője is inkább a vasárnapi, Békéscsaba elleni mérkőzésre gondolt. Ezért lecserélte mindkét támadóját, Horváth Ferencet és Kovács Zoltánt is. Korábban taktikai okokból lehozta Juhár Tamást is, helyére Frantisek Kunzo került, akiről a gól előtt lefordult Benachour. A csere egyébként valószínűleg Kovács Zoltánnak fájt a leginkább, hiszen a támadó azzal a céllal lépett pályára, hogy ő lesz az első újpesti játékos, aki nemzetközi mérkőzésen betalál egy francia csapat kapujába.
"Természetesen lehet azon vitatkozni, hogy helyénvaló volt-e a két csatár lecserélése –mondta a lefújást követően Szabó András. –Nekünk most az a fontos, hogy a bajnokságban a lehető leggyorsabban beérjük az élen állókat. Úgy gondoltam, Tokody Tibor és Móri Tamás a támadósorban hasznos munkát végez majd. Radek Sloncíknak is lehetőséget akartam adni, hiszen amikor ők pályára léptek, már kockázat nélkül lehetett próbálkozni. Sajnos azt ezúttal is megállapíthattuk, hogy messze vagyunk az európai élvonaltól. Az első félidőben látottakkal elégedett voltam, a fordulás után többet kockáztattunk, féltem is attól, hogy lekontráznak minket, és az aggodalmam sajnos nem volt alaptalan. Úgy gondolom, a védelmünk az első félidőben stabil volt, a fordulás után azonban meglátszott, hogy gyorsabb és technikásabb labdarúgói vannak a PSG-nek, akik zavarba hozták a mieinket.”
Persze ennek a meccsnek is vannak pozitívumai. Az újpesti védelem valóban jól állta a támadásokat, és "csak” egyszer adta meg magát a franciáknak. Ez persze pont eggyel több hiba volt, mint amenynyi megengedhető lett volna, de az utóbbi idők bajnoki szerepléséhez képest nem is olyan rossz produkció.
"Jó érzés, hogy nem játszottunk alárendelt szerepet –mondta Korolovszky Gábor, aki ezúttal középső védőként lépett pályára. –Az első félidő még rendben volt, de aztán akadt olyan PSG-akció, amit csak nehezen tudtunk követni. Nem tagadom, szomorú vagyok, mert akármilyen furcsa, én hittem abban, hogy továbbjuthatunk. Sajnos nem így történt, és ezért a szerencsét is okolhatnánk, hiszen olykor ígéretes helyzetben a labda rosszul pattant fel a fűről. Gondolok például arra, amikor Tokody Tibor fejére, nem pedig lábára pattant a labda.”
Abban lehet valami, hogy nem volt szerencséje az Újpestnek, de azért azt sem tagadhatjuk –még ha ezt fáj is beismerni –,hogy a PSG játékosai nem vették igazán komolyan a mérkőzést. Volt, aki egyenesen azt állította, hogy a vendégek pulzusa az egészséges érték alatt maradt, annyira nyugodtak voltak a találkozó során. Azt, hogy nem voltak túlságosan izgatottak, Luis Fernandez edző is megerősítette a mérkőzés után.
"Azt kaptuk a találkozótól és az Újpesttől, amit vártunk –mondta a szakember. –Tudtuk, hogy a hazaiak támadni akarnak majd az első félidőben, és arra is számítottunk, hogy amint eldöntjük a mérkőzést, visszavesznek a tempóból. Sajnos az elején a támadójátékunk nem volt az igazi, sokszor veszítettük el a labdát. Aztán a fordulást követően akár két három gólt is szerezhettünk volna. A találatunk egyébként még nekem is tetszett. A fél csapatot pihentettem, kicseréltem, de elégedett vagyok a látottakkal. Különösen Lionel Potillon és Selim Benachour játéka tetszett, bebizonyosodott, hogy rájuk lehet építeni a jövőben is. Azt gondolom, teljesítettük a kötelező feladatot, s már a Guingamp elleni bajnokira koncentrálhatunk. Szeretném, ha rendbejönnének a sérültjeink, és tovább menetelhetnénk az UEFA-kupában is. Elsősorban az Újpesten látott gárdára építek a továbbiakban is, hiszen ez az együttes bizonyította, hogy a PSG minden összetételben jó csapat.”
A lefújás után a vendégöltözőben a legnépszerűbb ember Selim Benachour volt, aki góljával eldöntötte a PSG századik nemzetközi kupa- mérkőzését.
"Nem volt könnyű meccs –mondta a jobbára mellőzött csatár. –Az ellenfél mellett a talajjal is meg kellett küzdenünk. A második félidőben játszottunk jobban. Ahogy telt az idő, egyre jobban éreztem magam a pályán. Azért dolgozom, hogy egyre több lehetőséget kapjak, remélem, a csütörtöki teljesítményem hozzásegít ahhoz, hogy egyre többször tagja legyek a kezdőcsapatnak. Úgy gondolom, a gólom szép volt, de nem ez a fontosabb, hanem az, hogy teljesítettük a kötelező feladatot.”
A PSG védelmének csak az első félidőben akadt dolga, ezt Mauricio Pochettino vezérletével meg is oldotta a hátsó alakzat. Az argentin a szünetet követően nem tért vissza a pályára, edzője lecserélte.
"Nagyon nehéz volt játszani ezen a mérkőzésen –vélekedett a védő. –Tekintélyes előnyünk birtokában azonban nem kellett sokat idegeskednünk. Az Újpest próbálta ugyan irányítani a játékot, de azon még én is meglepődtem, hogy a hazaiak nem voltak túl vehemensek. Bár hozzátenném, akkor sem féltünk volna, ha nagyobb nyomás nehezedik ránk. Azt már a mérkőzés előtt is tudtam, hogy lejövök a szünetben, ha nincs nagy baj. Szerencsére semmi gond nem volt.”