A magasabb rendű fájdalom

"Ez egy magasabb rendű fájdalom. Ez nem olyan, mint amikor Acsádi az elsőben kicsavarta a karom, vagy amikor a Tomka belémvágta a ceruzát. Nem, ez egy életet és reményt adó, felemelő fájdalom. Ugyan Acsádi is a szervezetem tűrőképességét tesztelte, de mégis: ez egy másfajta teszt. Egy ilyen futásnál azt érzem, hogy olyat teljesítek, amit még soha és motivál, hogy próbálom a tűrőképességem határait méginkább kitolni.”A fenti gondolatok Korányi Balázstól, az elmúlt évtized legeredményesebb magyar futójától származnak. A kiváló 800-as az interneten tette közzé futásról vallott nézeteit, méghozzá azért, mert kiderült, hogy nem másra, mint a Kaiser’s Plus Budapest maratoni lefutására készül.– Ezek szerint nem hagyja abba – utalok a másfél évvel ezelőtti MTI-hírre, amelyből az derült ki, hogy bizonytalan ideig felhagy a versenyzéssel.– A sydneyi olimpia alatt már tudtam, hogy elegem van a versenyzésből. Két éve nyáron csonthártyagyulladásom és részleges Achilles-ín-szakadásom volt, és a talpamban is elszakadt egy izom. Ez persze nem mentegetőzés, hiszen soha senkinek sem könnyű a felkészülése, és ez az úgynevezett magasabb rendű fájdalom hozzátartozik az edzésekhez. De nekem már sok volt. Az álmom az olimpiai döntő volt, de az elődöntőből nem jutottam tovább. Addig hihetetlen módon motivált a nagy cél. Utána viszont csak a fásultság maradt bennem. Annyira leálltam, hogy hetente mindössze egyszer mentem le futni, azt is csak azért, mert tudtam, hogy szervezetemnek szüksége van némi mozgásra. De a lelkem ezt egyáltalán nem kívánta.– Ez mikor változott meg?– Úgy két hónapja az egyik reggel úgy ébredtem, hogy futni akarok! És azóta rendszeresen készülök, mi több, beneveztem a Nike félmaratonira, és azzal a lendülettel a Kaiser’s Plus Budapest maratonira is.– Hogyan fogadták ezt az ismerősök, a barátok?– Számomra hihetetlenül pozitívan. A félmaratonin futva nagyon sokan drukkoltak nekem. Több távfutóedző megkeresett utána, hogy készüljek vele.– Fantáziát láttak Korányi Balázsban egy 1:22:46-os félmaratoni eredmény láttán?– Bármilyen meglepő, igen, és ez nagyon jólesett. De nem csak ez. Hanem az is, hogy szemben a korábbiakkal, amikor sokan ellenséget láttak bennem ellenfél helyett, és amikor komolytalannak, amatőrnek gondoltak, olyannak, akiből sohasem lesz semmi, most szívesen fogadtak.– Egy fedett pályás Európa-bajnoki bronz, egy szintén fedett pályás vb-negyedik hely, a budapesti Eb ötödik helye, és a sydney-i elődöntő, valamint a máig fennálló 800-as magyar csúcsa, az 1:45.39 perc ellenére akadt valaki, aki ezeket komolyan gondolta?– Persze, és ez nagyon fájt. De most minden megváltozott. A távfutók, főként az amatőrök között barátokra leltem. A különböző internetes fórumokon, na meg a futásaim során szinte pillanatok alatt elfogadtak, tanácsokkal láttak el. És mindenki szívesen fut velem, függetlenül attól, hogy 5:30-as, vagy háromperces iramú ezreket tud. Most megint úgy érzem, hogy jó közegben vagyok.– A maratonira három órán belüli időt vállalt. Meglesz, vagy sem?– Bár csak nyolc hetet készültem, úgy érzem, hogy igen. Az izmaim azért még "emlékeznek”. No és tényleg rengeteg jó tanácsot kaptam. Például nagyon nem akartam harmincöt kilométert futni a verseny előtt, de annyian mondták, hogy kell, hogy végül megcsináltam.– Akkor megvolt az a bizonyos magasabb rendű fájdalom…– Meg bizony. Egyébként nem életbevágó, hogy három órán belül érjek célba. A legfontosabb, hogy végigfussam életem első maratoniját. Mert ez szerintem olyan szinten veszi igénybe a szervezetet, hogy pusztán a táv teljesítése hatalmas érzelmi lökést ad. Ebben benne van, hogy "én olyat tudok, amit csak nagyon kevesen”. Futottam egy pár nagyon nagy versenyen és iszonyatos mennyiségű stresszt kellett feldolgoznom az évek során. De ugyanakkor emiatt kicsit el is tompultam és kevés olyan dolog van, ami az adrenalinszintemet ki tudja mozdítani a helyéről. Egy extrém, eddig még ki nem próbált, és kicsit teljesíthetetlennek tűnő verseny pedig éppen ezt a hiányzó érzelmi töltést adja meg. És azt a nagyon jó érzést, hogy nem én vagyok a favorit, nem engem figyel mindenki, így sokkal felszabadultabban futhatok. Az új barátaimmal együtt élvezhetem ennek a versenynek a magával ragadó hangulatát, meg azt, hogy megint jólesik a futás. És ez a lényeg, hiszen az atlétikát mindig is imádtam, ám mire a hobbimból a munkám lett, és abból éltem, megcsömörlöttem benne. Úgy pedig nem lehet csinálni, csak örömmel, mint most.A Budapest Sportiroda vasárnap rendezi meg a magyar szabadidősport legnagyobb eseményét, a Kaiser’s-Plus Budapest Maratont és Futófesztivált, amely a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium Sport 25 akciójának része. Szeptember 29-én a mozgásra vágyók több mint tíz táv lefutása közül választhatnak. A felkészültek a 42 kilométert egyedül, a kevésbé felkészültek csapatban, 3 fős Stafétában vagy 5 fős Ekiden Váltóban teljesítik. A klasszikus távra már több mint 1500 magyar és 35 országból csaknem 650 külföldi futó adta le nevezését. A Maraton Stafétára és az Ekiden Váltóra már csak 50-50 csapat jelentkezhet. Akik még hosszúnak találnák a város legszebb pontjain végigvezető maraton lefutását, azoknak ajánlják a 7.5 kilométeres Minimaratont, illetve a 4 kilométeres Maratonkát. Azoknak is érdemes lesz kilátogatni a Hősök terére és a Felvonulási térre, akik nem futnak, hiszen egyrészt lehet biztatni a sportolókat, másrészt reggel 8-tól este 8-ig különböző programok szórakoztatják a kilátogatókat. Felnőtt- és gyermekjátszópark, életmódexpo, ejtőernyős-bemutató lesz többek között a programban, fellépnek a Pécsi Sasok, a TNT, a Groove House, a Back II Black, a United és a Bikini. A napot tűzijáték zárja.A nevezés mellett a Kaiser’s-Plus Maraton, a Minimaraton és a Maratonka ajándék pólója, rajtszáma, a maratonos chip már átvehető a Budapest Sportirodában. A váltószámok rajtcsomagja csak a hétvégén, a Petőfi Csarnokban lévő versenyközpontban vehető át!Bővebb információ a 06 (1) 273-0939-es telefonszámon kérhető, vagy a www.bpsportiroda.hu címen olvasható.