Földi vezette Coulthard autóját

Nem mindennapi élménnyel gazdagodott egy magyar fiatalember, a 27 esztendős szoftverfejlesztő Földi Tamás, aki civil létére, a világon másodikként vezethette a West-McLaren-Mercedes istálló egyik ékkövét, a wokingiak tavalyi modelljét, az MP4-16-os ezüst nyilat. Csak összehasonlítási alapként: eddig többen jártak az űrben, mint ahányan F1-es autót vezethettek!A cseh pályán szeptember 20-án és 21-én került sor a várva várt fináléra. A hét nemzet pilótáit már az első napon elkényeztették, hiszen a Mercedes a gyári tuning gépeit, a bivalyerős AMG modelleit adta oda nekik, igaz, nem a gyorsaság számított, hanem az, hogy ki mennyire tud állandó köridőket menni. A száguldás így sem maradt el (a célegyenes végén csaknem 200 kilométeres sebességgel repesztettek az ezüstszínű csúcsmodellek), és Tamás – miután olyan nevek segítettek a pálya, illetve az autók megismerésében, mint Alex Wurz, a West-McLaren-Mercedes tesztpilótája – könnyedén került a továbbjutó négy pilóta közé. Másnap, immár David Coulthard jelenlétében fájdalmas búcsút kellett venni az AMG-ktől, bár kompenzálásként egy együléses formulaautóval folytathatták a versenyzést a résztvevők, akik stílszerűen a saját nevükkel ellátott fekete overallban ültek (feküdtek) bele a királykategória modelljeire külsőségében már hasonlító gépekbe. A szintén az állandó köridőkre kihegyezett próbatételen a magyar makulátlanul teljesített és saját, valamint lelkes szurkolótábora örömére kvalifikálta magát a döntőbe, ahol szlovén vetélytársával egy kétüléses formulaautó volánja mögött kellett megmérkőznie a McLarennek immár tényleg csak egy karnyújtásnyira lévő csodájáért. A különcsata roppant izgalmasan alakult, mert mindkettőjüknek apróbb technikai gondja akadt, ezért csak kis csúszással lehetett eredményt hirdetni: a délszláv sisakos ugyan gyorsabb volt, de Tamás az alapkritériumot, az egyenletesebb vezetést jobban teljesítette, így az ő neve villant elő azon matrica alól, amelyet Coulthard rántott le a West-McLaren-Mercedes felső légbeömlő nyílásáról.
Nem kellett sokat várni és honfitársunk egy tökéletesen rászabott, ezüstszínű, a megfelelő reklámokkal ellátott overallban és a hozzáillő professzionális bukósisakban beszállhatott a versenyautóba (amelyet néhány elemében a legújabb, MP4-17-es technológiájával egészítettek ki) és a Formula–1-es versenyeket idéző körítés – a teljes technikai csapat, valamint újságírók hada zsongta körbe – közepette életre keltette a szunnyadó bestiát. A torokszorító momentum után lassan kigördült a boxból, majd egyre gyorsuló ütemben elhagyta a boxutcát és egy szemvillanás alatt eltűnt az első kanyarban, bár ezután még sokáig hallani lehetett a világ egyik legjobb sportgépének üvöltését. Tamás az első kör megtétele után visszatért a boxba, de csak azért, hogy ellenőrizzék és beállítsák az autót, majd ismét nekivágott az 5.4 kilométeres aszfaltcsíknak és az újabb körök végén – összesen ötször teljesíthette a távot –, a célegyenesben már tövig nyomta a gázt, jócskán ráverve a Chris Goodwin által vezetett safety carra.
"Ez életem legszebb napja – nyilatkozta a boldog nyertes, egy szintén F1-es külsőségeket idéző sajtótájékoztatón. – Az autó ereje csodálatos volt, ahogyan a fékrendszere is.”
Immár egy négyszemközti beszélgetésen Tamás elárulta: "Egy kis bemelegítés után már padlóig nyomtam a gázpedált. Lehet, hogy meglepő, de tényleg könnyű volt vezetni az autót, a kanyarok előtt szinte nem is kellett fékeznem, elég volt csak viszszaváltani, a motorfék megtette a hatását. Rendkívül élveztem a helyzetet, hiszen magamnak vezethettem. Ennél már csak az lenne jobb, ha többször megismételhetném.”
Neki legyen mondva…
Nem kellett sokat várni és honfitársunk egy tökéletesen rászabott, ezüstszínű, a megfelelő reklámokkal ellátott overallban és a hozzáillő professzionális bukósisakban beszállhatott a versenyautóba (amelyet néhány elemében a legújabb, MP4-17-es technológiájával egészítettek ki) és a Formula–1-es versenyeket idéző körítés – a teljes technikai csapat, valamint újságírók hada zsongta körbe – közepette életre keltette a szunnyadó bestiát. A torokszorító momentum után lassan kigördült a boxból, majd egyre gyorsuló ütemben elhagyta a boxutcát és egy szemvillanás alatt eltűnt az első kanyarban, bár ezután még sokáig hallani lehetett a világ egyik legjobb sportgépének üvöltését. Tamás az első kör megtétele után visszatért a boxba, de csak azért, hogy ellenőrizzék és beállítsák az autót, majd ismét nekivágott az 5.4 kilométeres aszfaltcsíknak és az újabb körök végén – összesen ötször teljesíthette a távot –, a célegyenesben már tövig nyomta a gázt, jócskán ráverve a Chris Goodwin által vezetett safety carra.
"Ez életem legszebb napja – nyilatkozta a boldog nyertes, egy szintén F1-es külsőségeket idéző sajtótájékoztatón. – Az autó ereje csodálatos volt, ahogyan a fékrendszere is.”
Immár egy négyszemközti beszélgetésen Tamás elárulta: "Egy kis bemelegítés után már padlóig nyomtam a gázpedált. Lehet, hogy meglepő, de tényleg könnyű volt vezetni az autót, a kanyarok előtt szinte nem is kellett fékeznem, elég volt csak viszszaváltani, a motorfék megtette a hatását. Rendkívül élveztem a helyzetet, hiszen magamnak vezethettem. Ennél már csak az lenne jobb, ha többször megismételhetném.”
Neki legyen mondva…