Amikor szabad a pálya

"A Magyar Labdarúgó Liga szigorú határozatokat hozott az Újpest–Ferencváros, illetve a Videoton–Győr mérkőzésen történt botrányok után: a Megyeri úti pályát és a Sóstói-stadiont két-két találkozóra betiltotta, ezen kívül a Fradit három-, a lila-fehér klubot két-, a fehérváriakat pedig egymillió forint pénzbüntetéssel sújtotta.”

Csank János: – Sajnos egyre több a balhé. Állítom, nem elsősorban a klubokat terheli a felelősség, hanem a szurkolókat. Jobban mondva: a rendbontókat, őket kellene féken tartani. A múltkor hallottam, még ezeknek az embereknek is vannak személyiségi jogaik, hát, ezt elég furcsának találom… A pénzbírsággal amúgy nem értek egyet, de ha a liga kifizetteti a milliókat az egyesületekkel, javaslom, utalja tovább a rendőrségnek vagy valamelyik biztonsági cégnek. Ott jobb helyen lenne.
Nyilasi Tibor: – Tény, súlyosak a büntetések, de a ligának lépnie kellett. Az érintetteknek fel kellene ébredniük, hiszen ez a játék nem erről szól. Hozzáteszem, nagyon sajnálom, hogy lelassult a stadionrekonstrukció, mert amíg nem épülnek megfelelő létesítmények, amíg a szurkolók átugorhatnak egyik szektorból a másikba, addig ne is reménykedjünk abban, hogy helyre áll a rend.
Hajdú B. István: – Higgyünk benne, hogy a szigornak lesz eredménye. Kár, hogy ezúttal olyan szankciókat hoztak, amelyekkel azokat a drukkereket is sújtják, akik az égvilágon semmiről sem tehetnek. Így most néhány ezren önhibájukon kívül maradnak le például a Videoton–Fradi meccsről. Ezzek kapcsolatban még annyit: a kluboknak legelőször a saját berkeikben kellene rendet tenniük.
Szántó Imre: – Első felindulásból nem lenne szabad ilyen büntetéseket hozni! Az a legegyszerűbb, hogy adok egy-két kokit, habár nem hinném, hogy ez eredményre vezet… Tudomásul kell venni, a helyzet egyre inkább romlik. A liga elöljárói meg önvizsgálatot tarthatnának, vajon jól teszik-e a dolgukat…
Détári Lajos: – Sokkal komolyabb büntetést is hozhattak volna, mert ezzel csak időlegesen oldják meg a problémát. Talán érdemes lenne példát venni az angolokról, akik, miután az UEFA száműzte őket néhány évre a nemzetközi porondról, gyorsan rendet teremtettek a portájukon. A biztonságos létesítményeket pedig minél előbb fel kell húzni, mert az tarthatatlan, hogy a gyerekeket nem lehet meccsre vinni.

"Az UEFA-kupa első fordulójának első felvonásán a Zalaegerszeg súlyos, 6–0-s vereséget szenvedett Zágrábban, míg az Újpest ennek a felével megúszta: a lilák 3–0-ra kaptak ki a Paris Saint-Germain együttesétől. Győzni csupán a Fradi tudott: a zöld-fehérek 4–0-ra verték meg a török Kocaelispor gárdáját.”

Hajdú B.: – Korábban azért imádkoztunk, hogy együtteseink megéljék a tavaszt a nemzetközi kupákban, most meg azért, hogy novemberben is legyen kiért izgulnunk… Hogy a ZTE mitől esett öszsze, nem tudom, hiszen nem láttam az összecsapást. Az Újpest veresége tisztességesnek mondható, ha idehaza megverné a PSG-t, szépen búcsúzna. Garami József csapata meggyőzően teljesített, ha Törökországban nem bohóckodik úgy, mint legutóbb Cipruson, akkor gond nélkül továbbléphet. Persze, hogy mire is képes valójában a Ferencváros, azt akkor lehet majd lemérni, ha egy Manchester vagy egy Paris Saint-Germain szintű alakulattal hozza össze a sors.
Détári: – A Fradi győzelme nagy dolog, magabiztosan, jól futballozott. Tulajdonképpen az Újpestnek sem kell szégyenkeznie, elvégre nem játszott alárendelt szerepelt Párizsban. A Zalaegerszeg veresége ellenben megmagyarázhatatlan, de az szerencsére nem rám, hanem a csapat edzőire tartozik, hogy miért szaladt bele a hatosba.
Szántó: – Csapataink nem tudnak veszíteni, legalábbis taktikailag nem; az ehhez hasonló idegenbeli fellépéseket egy minimális vereséggel, netán egy döntetlennel lehetne abszolválni, aztán a hazai visszavágón kellene eldönteni a továbbjutást. A Zalaegerszeget különben jó együttesnek tartom, bízom benne, hogy okul a nagy zakóból. Újpesten a feltételek adva vannak a jó szerepléshez, de a különböző hercehurcák miatt még nem tudott összeállni a gárda. De ha összeáll, az a bajnokságnak is jót tehet. A Ferencváros sikerének természetesen örülök, a négy–nulla jó eredmény, különösen a vébébronzérmes egyik képviselője ellen, ám ne feledjük, Törökország veszélyes hely…
Csank: – Olvastam, a horvátoknál nemzeti ügy a futball, ennek megfelelően a játékosoknak más a mentalitásuk. Ettől függetlenül a ZTE-nek nem lett volna szabad hatot kapnia. Mert a Dinamótól, főként idegenben, ki lehet kapni, de nem ennyivel. Az Újpest veresége várható volt, a háromgólos különbség, ismerve a két ország labdarúgásának erejét, reális. A zöld-fehéreknek jutott a leggyengébb rivális, ők tisztességgel hozták is a kötelezőt.
Nyilasi: – Milyen kegyetlen a sors: a zágrábi találkozó előtt beszélgettem Bozsik Péterrel, aki kifejezetten optimistán tekintetett a kilencven perc elé. Aztán tessék, edző tervez, ellenfél végez… Sajnálom, hogy ilyen csúnyán kikaptak az egerszegiek, de megnyugtathatom őket, sok szép emléket őrzünk róluk. Az Újpestről csak annyit: ez benne volt a pakliban. A Fradinak kellemes ellenfél jutott, és külön öröm, hogy a négy gól mellett Tököliék erejéből a publikum szórakoztatására is futotta.

"A szombati, Békéscsaba–Dunaferr bajnoki találkozón a hazai drukkerek az édesapját gyászoló vendégedzőnek, Tornyi Barnabásnak üzentek. Egy majd’ kétméteres transzparenst feszítettek ki, amely egy férfi nemiszervet ábrázolt, mellette pedig a következő felirat virított: Ezt kapd be, Tornyi!”

Détári: – Felháborító, elítélendő, gusztustalan! A csabai szurkolók önmagukat minősítették ezzel. Nem értem, miért nem inkább azzal törődtek, hogy a nehéz helyzetben lévő csapatuknak segítsenek. Az ellenfél edzőjével amúgy sem ildomos foglalkozni, különösen akkor nem, ha az illető gyászol.
Hajdú B.: – Minden héten van egy olyan hír, amelyre, riporter létemre, úgy kell reflektálnom, erre nem találok szavakat. El nem tudom képzelni, kik, miért csinálták ezt. Nem hinném, hogy a józan csabai drukkerek ilyesmit követnének el. Könyörgöm, ez már hihetetlen… Együttérzek Tornyival.
Szántó: – Ez minősíthetetlen! Milyen lelkületű emberek készíthetnek ilyeneket?! Ezek már orvosi esetek, pszichológusok, pszichiáterek kellenek melléjük. Egyébként én nem is csodálkozom, hogy ilyenek megtörténhetnek, elvégre elég csak fellapozni az újságokat vagy belenézni egy-egy tévéműsorba, ahol nemcsak felkínálják, hanem be is kapják…
Nyilasi: – Én sem mondhatok mást, ez minősíthetetlen. Sajnos ez a magyar futballvalóság, tisztelet a kivételnek, ilyen emberek látogatják a mérkőzéseket. Abban viszont biztos vagyok, hogy Tornyi Barnabás a legjobb megoldást választotta: ügyet sem vetett a csabaiak üzenetére.
Csank: – Ha rajtam múlna, rendőrségi ügy lenne a dologból. Nők és gyerekek előtt ilyeneket mutogatni, ez egyszerűen döbbenetes. Aki ilyeneket kitalál, az egy barom, obszcén állat, örökre ki kell tiltani a stadionból.

"A Siófok–Újpest összecsapás 93. percében két labda volt egy időben a pályán, Makai János bíró mégis továbbengedte a játékot. Az akció végén a házigazdák betaláltak Vlaszák Géza kapujába, és így 3–2-re nyertek.”

Szántó: – Olvastam, hogy Makai János nagyvonalúan vezette a meccset, nos, ezek után figyeljünk rá, mert legközelebb három kaput vitet be a pályára… Amúgy az újpestiek szerencsések, hogy a siófokiak csak az egyik labdával törődtek, mert ha mindkettőt megkaparintják, a végén még négy–kettő lett volna…
Csank: – A közelben voltam, úgyhogy elhihetik nekem, egyáltalán nem volt zavaró a másik labda jelenléte, mi több, sokan észre sem vették, hogy bepattant a pályára. Jellemző, hogy még az újpestiek sem tiltakoztak a lefújást követően. Szerintem a bíró példásan jó ítéletet hozott, amikor továbbengedte a játékot. Különben az ötlet nem rossz, a drukkereknek be kell gyűjteniük a labdákat, aztán ha rohamoz az ellenfél, bedobják azokat a pályára, hátha a játékvezető félbeszakítja a támadást.
Hajdú B.: – Ha a lilák szemfülesek és lecsapnak a másik labdára, akár három– három is lehetett volna… Az illetékesek megfontolhatnák, a gólgazdagabb mérkőzések érdekében nem lenne-e célszerű két, három, netán négy labdával játszani…
Détári: – Úgy értesültem, az újpestiek nem óvnak, de ezen nem is csodálkozom, hiszen a bedobott labda egyáltalán nem zavarta őket. Csak Knézy Jenőnek tetszett annyira a dolog, hogy az összefoglalóban így felfújja az esetet…
Nyilasi: – Ilyenkor szoktam azt mondani, kérdezzük meg Puhl Sándort, mi a véleménye… Persze, ha a játékosokat zavarta a két labda, az szörnyű érzés lehetett. Igaz, még mindig jobb, ha a drukkerek labdákat hajigálnak be a pályára, mint ha kövekkel dobálóznának…

"Hétfőn a 2008-as kontinensbajnokság házigazda szerepére pályázó Magyarországra érkezett az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) inspekciós bizottsága, hogy végiglátogassa a tervezett helyszíneket. A küldöttséget fogadja Mádl Ferenc köztársasági elnök és Medgyessy Péter miniszterelnök is.”

Nyilasi: – Örömteli, hogy az új kormány felvillant valamint a futballszeretetéből. Bővebben aligha kell ecsetelni, a magyar futballnak milyen sokat jelentene, ha megkapná az Európa-bajnokságot, úgyhogy gyerünk, adjunk bele apait-anyait, tegyük félre a politikát, a szakácsok pedig a lehető legjobb gulyáslevest és pörköltet készítsék el a vendégeknek…
Csank: – Nem vagyok benne biztos, hogy a látottak elnyerik a tetszésüket… Ugyanakkor bízom abban, hogy észreveszik, igenis megvan bennünk a szándék, hogy otthont adjunk az Eb-nek. A politikusok pedig végre rájöhetnének, ideje néhány kulturált stadiont felhúzni, mert az tarthatatlan, hogy ha esik az eső, mifelénk drasztikusan csökken a nézőszám…
Détári: – A hír nagyon pozitív, de aki gyakorta megfordul a magyar stadionokban, aki látja, hogyan néz ki, mondjuk, a zalaegerszegi vagy a kispesti pálya, az tisztában van vele, hiába a szép tervek, hiába az államfői és miniszterelnöki fogadás, esélyünk sincs a sikerre. Szomorú, de ez van.
Szántó: – Gesztusértékű, hogy a vezető politikusok vendégül látják az európai szövetség képviselőit, de messzemenő következtetést azért ne vonjunk le ebből. Sokkal lényegesebb, hogy rögzítsük: az Eb-rendezés kőkemény üzlet. A pályázatot előkészítő bizottság tagjainak kizárólag azzal kell foglalkozniuk, hogy ezt az ügyet sikerre vigyék, az olyan nyilatkozatokat, mint hogy a magyar labdarúgás felemelkedne, ha megkapnánk a kontinenstornát, meg hogy Kelet-Európának milyen jót tenne az Eb, el kell felejteniük. Az más tészta.
Hajdú B.: – Ha a bizottság nem győződik meg másról, mint hogy a szándékaink igenis komolyak, már megérte. Csak azt kérem, hogy ezt a rovatot ne mutassák meg a vendégeknek, mert ha elolvassák, hogy mifelénk stadionokat zárnak be, és hogy egy edzőnek ilyeneket üzengetnek, aligha távoznak kellemes tapasztalatokkal…