Elfogyott a jókedv Dunaújvárosban. Sőt még ennél is nagyobb baj van, elfogyott a pénz is. Anélkül pedig nehéz. A korábbi sikervárosban – amelyet irigyeltek Nyékládházától kezdve Galgamácsán át egészen Budapestig – most ott tartanak, hogy magyarázkodásra kényszerülnek. Gond van, nem kis gond.
Tornyi Barnabás akkor lepôdött volna meg igazán, ha hétfôn nem ô tartja az edzést
Tornyi Barnabás akkor lepôdött volna meg igazán, ha hétfôn nem ô tartja az edzést
Tornyi Barnabás akkor lepôdött volna meg igazán, ha hétfôn nem ô tartja az edzést
Tornyi Barnabás akkor lepôdött volna meg igazán, ha hétfôn nem ô tartja az edzést
És nem csak azért, mert az újvárosi focista, Balaskó Iván feljelentette saját klubját. Nagyon úgy néz ki, alább kell adni a korábbi igényekből, a még korábbi célokból. Főként érvényes ez a futballcsapatra. A Dunaferr jelenlegi játékoskerete egyértelműen alkalmas lenne akár egy bravúros helyezésre is, ám valamiért mégiscsak a sereghajtók között áll, és váratlan, szégyenteljes vereséget szenved. Nem csoda, hogy sokan már biztosra vették Tornyi Barnabás menesztését, de a vezetőedző maradt, tovább dolgozhat és bizonyíthat. Feltéve, ha képes lesz rá – és képes lesz a gondoktól gyötört, leült csapatát talpra állítani.
– Szörnyű hétvégéje lehetett, elveszítette édesapját, ráadásul csaknem elveszítette az állását is. – Szó sem volt arról, hogy kirúgnak – mondta Tornyi Barnabás. – Nekem a hét végén a gyász mellett meg sem fordult a fejemben, hogy hétfőn már nem én tartom az edzést, és hogy pakolhatok, búcsút véve Dunaújvárostól. Tudom, hogy már-már országos fixnek számított az edzőváltás, de ezúttal ez nem jött be. – Pedig a Kispest elleni kudarc, és főképp a mutatott játék után… – Ne is folytassa! Szenvedtünk rendesen, bár a pillanatok alatt kapott két gól igencsak sokkolta a csapatomat. El kell ismernem, edzői kudarc, hogy ilyen helyzetbe kerültünk, hogy a játékosaim mentálisan nem voltak tökéletes állapotban, és sokadszor úgy kapunk ki, hogy az ellenfelünknek velünk ellentétben alig van ziccere. Nem akarom másra hárítani a felelősséget, de azért azt ki kell hangsúlyoznom, a kudarcok okát ne csak bennem vagy a játékosokban keressék… – Gyaníthatóan a pénztelenségben is, amiről legkevésbé a futballisták tehetnek. Ettől függetlenül nekik kutya kötelességük hajtani, küzdeni a dunaújvárosi színekért. – Ebben egyetértünk. Viszont én vagyok velük az öltözőben, én hallgatom, ha gondjuk-bajuk van, jóllehet, mindezeket szinte rendszeresen jelzem a vezetőknek. Ám, tudja, mit mondok? Gyászolok, bosszankodom a kudarcainkon, csalódott vagyok a sok-sok zavaró tényező miatt, de most semmi sem számít, csak az, hogy újra győzzünk – Ön most nyugodtan dolgozhat? – Erre a kérdésre úgy válaszolnék: helyénvaló döntésnek tartom a vezetőség részéről, hogy hagynak tovább dolgozni, mert ennyit, azt hiszem, megérdemlek. Viszont magyar edző sehol se vegyen havi buszbérletet, mert bármikor kirúghatják. Ezt nem felejtem el én sem, de ahogy az imént mondtam, jelenleg csak az érdekel, hogy nyerjünk Békéscsabán. Nem túlzás a mi esetünkben élet-halál meccset emlegetni.
