Két esztendővel ezelőtt, a sydneyi olimpián szinte az ismeretlenségből robbant be a köztudatba: fantasztikus menetelés végén csak a döntőben maradt alul a 85 kilós súlycsoport koronázatlan királyával, a török Hamza Yerlikayával szemben. A kevesek által várt siker után felkapta a sajtó, szinte naponta szerepelt különböző tévéműsorokban, állandó szereplője lett az újságok sport- és pletykarovatainak. A remélt eredmények azonban elmaradtak, előbb a tavalyi isztambuli Eb-n, aztán a patraszi vb-n, végül az idei sejnäjoki kontinensbajnokságon maradt érem nélkül. Bár népszerűsége azóta sem csökkent, Bárdosi Sándor is érzi, lassan ideje lenne, ha végre ismét eredményei miatt kerülne reflektorfénybe.
Bárdositól (alul) hasonló akciókat szeretnének látni a szakvezetôk a moszkvai vb-n is
Bárdositól (alul) hasonló akciókat szeretnének látni a szakvezetôk a moszkvai vb-n is
Bárdositól (alul) hasonló akciókat szeretnének látni a szakvezetôk a moszkvai vb-n is
Bárdositól (alul) hasonló akciókat szeretnének látni a szakvezetôk a moszkvai vb-n is
– Éremért utazom Moszkvába, a vébére – kezdte a BVSC, a súlyhatárok változása miatt immár 84 kilós versenyzője. – Jó lenne, ha ezúttal nem a negyeddöntő jelentené a végállomást, szeretnék végre ismét helyosztókon szerepelni. – Ha lehet, talán még nehezebb dolga lesz, mint korábban, hiszen az orosz főváros nem mondható a legideálisabb helyszínnek. Nem tart tőle, hogy erősen lejteni fog a szőnyeg? – Ne is mondja! Sokat beszélgettünk erről a srácokkal, bár az is igaz, ha az ember tényleg jó, nem tudják megveretni. – És önt? – Úgy érzem, fizikailag még sohasem voltam ilyen jó állapotban, és fejben is nagyon készülök a versenyre. Ha mindehhez még egy kis szerencse is párosul… – Kimondjam én? Éremmel tér haza. Ôszintén szólva ideje lenne. Sokan ugyanis már most is úgy vélik, a sydneyi ezüst csak kiszaladt eredmény volt. – Ez nem érdekel. Sokkal inkább magamnak szeretném végre bebizonyítani, tényleg én vagyok a legjobb. Ennek érdekében egyébként most tényleg mindent megtettem. – Ezt már sokszor hallottuk öntől. – Remélem, ezúttal bizonyítékkal is szolgálhatok. Három igencsak kemény hetet edzőtáboroztunk Dél-Koreában, azóta itthon készülünk. A súlyom rendben van, szinte nem is kell fogyasztanom. – Gondolom, ebben közrejátszott a koreai menü is. – Rengeteg keleti kaját kaptunk, pedig előzőleg azt ígérték, megpróbálnak európai ízlés szerint főzni. Hát nem nagyon sikerült nekik. – Ha nem számítjuk a gasztronómiai vesszőfutásokat, hogyan tetszett az ország? – Nem sok időnk volt körülnézni, de amit láttunk, attól nem lett a kedvenc városom Szöul. Nyaralni biztosan nem oda mennék… Remélem, Moszkváról kellemesebb emlékeim maradnak. – A csapat nagyobbik része már ismeri az orosz fővárost, ráadásul többeknek pályafutásuk egyik csúcspontját jelentette a két évvel ezelőtti kontinensbajnokság, hiszen Majoros István arany-, Hirbik Csaba ezüst-, míg Deák Bárdos Mihály bronzérmet szerzett. – Szeretnék csatlakozni hozzájuk. Ha kell, úgy kihajtom magam minden meccsen, hogy a lábamnál fogva húznak le a szőnyegről…
