Talmácsi Gábor vezetett is!

A magyar motorosok legalább olyan tehetségesek, mint a magyar úszók, kajak-kenusok, vízilabdázók, vívók és ökölvívók. Csak hát sajnos bizonyos körülmények miatt – a motorsport nem szerepel az olimpia műsorán és technikai sportág lévén rengeteg pénzbe kerül – a tehetségesebbnél tehetségesebb pilóták nem tudták, nem tudják megmutatni a valós tudásukat. Ennek ellenére a motorsport első számú megméretésén, a gyorsasági motoros világbajnokságon számos magyar bukósisakos letette már a névjegyét. Godány Béla, Juhos Árpád, Reisz János, Repits Géza és Juhos Károly szorgos pontszerzőnek számított, míg Drapál János, Szabó II László és a svájci színekben versenyzett Marsovszky Gyula a világ élmezőnyéhez tartozott. Hosszú szünet után, vasárnap a portugáliai Estorilban újból magyar nevektől volt hangos a Grand Prix, bebizonyítva, hogy a magyar nemcsak lóra, hanem motorra is termett. A 17. évét pénteken betöltő Tóth Imre hihetetlen módon nagyon sokáig pontszerző helyen húzta a gázt, míg a 21 éves Talmácsi Gábor még elképesztőbb módon, pályafutása során első alkalommal vezette a 125-ös kategória viadalát! Tehát csak gratulálni lehet a két motorosnak, akiknek a teljesítményét még az sem kisebbíti, hogy az özönvízszerű esőben végül nem tudták befejezni a futamot. Hiszen mindenki tudja, hogy egy GP-motorral nem nehéz bukni az esőben. Ennek bizonyítéka: a 125-ös kategóriában harminchárom indulóból csak tizennégyen értek célba, és nem volt a futamot befejezők között a tavalyi világbajnok Manuel Poggiali és a kétszeres vb-ezüstérmes Ui Juicsi.

A 250-es mezőnyben huszonnégyen startoltak el, de csak tizenhárom pilótát intett le a kockás zászló, amelyet a kétszeres világbajnok Aoki Harucsika sem láthatott meg. A MotoGP-ben sem kegyelmezett az eső, hiszen a húsz résztvevőből csak tizenketten tudták megúszni az estorili uszodát, a MotoGP áldozatai pedig nem kisebb nevekből álltak, mint a tavalyi 250-es világelső Kato Dajdzsiro valamint a háromszoros olasz világbajnok Loris Capirossi.
Szóval csak dicsérni lehet a két magyar motorost, már csak azért is, mert a 125-ös megméretés álomszerűen kezdődött. A tizenegyedik helyről induló Talmácsi egy rakéta sebességével lőtt ki a rajtnál, aminek köszönhetően Arnaud Vincent és Lucio Cecchinello mögött a harmadik helyen fordulhatott az első kanyarba. Néhány forduló elteltével azonban már honfitársunk haladt az élen, amely tény olyannyira meglepte az ellenfeleket, hogy elfelejtették a gázmarkolaton tartani a kezüket. A kihagyás azonban sajnos csak egy körig tartott és Vincent a második kör elején átvette a vezetést Talmától. (Csak zárójelben: Jan Witteveen, az Aprilia holland főtervezője elárulta lapunknak, hogy Vincent és Talmácsi motorja között körülbelül 6–8 lóerőnyi lehet a különbség – természetesen a francia javára.) Azonban ekkor sem volt semmi probléma, hiszen Talmácsi dobogós helyekért csatázhatott a hatos élbolyban, amelyben Vincent és Talma mellett még Jenkner, Barbera, Sanna és De Angelis motorozott. A boly a negyedik körre négytagúra olvadt. Talmácsi ekkor a biztos negyedik helyen haladt – Vincent után Jenkner és Sanna is megelőzte –, és ez az eredmény szenzációs lett volna a célban is.

Egy vízátfolyás azonban megakadályozta Talmácsit a bravúr elérésében. Egy álom tehát köddé lett, ám a magyar motorsport a Portugál Nagydíj után mégis gazdagabb lett egy megvalósítható álommal. Hiszen bebizonyosodott, hogy Talmácsi óriási jövő előtt áll a világbajnokságon. Azon a vb-n, ahol Vincent történelmi tettre készül: a nyúltenyésztő szeretne lenni az első 125-ös francia világbajnok. Amely cél elérésére nagyon jók az esélyei: a június 2-ai Olasz GP után ismét ő vezeti a vb-t, míg a negyedik idénybeli győzelmével a legsikeresebb francia motoros lett a nyolcadliterben. (Guy Bertin 1980-ban csak háromszor tudott nyerni egy szezonon belül.)
A 250-es Fonsi Nieto is véget vetett egy hosszú böjtnek. Nieto – akinek a csapata az elmúlt hetekben végig veszekedett az Apriliával, hogy ugyanolyan motort kapjon a pilóta, mint Marco Melandri – a május 19-ei Francia Nagydíjon nyert utoljára, azaz majdnem négy hónapot kellett várnia az újabb sikerre. És a 24 éves pilóta nagyon megérdemelte a győzelmet: a 13. körben a sikánban elcsúszott, ám a hetedik helyre visszaállva mégis diadalmaskodni tudott. Igaz, ehhez az is kellett, hogy a második körtől élen haladó meglepetésember, a privát yamahás japán Macudo Naoki négy körrel a cél előtt elessen.
A MotoGP-ben is hasonló volt a helyzet: Valentino Rossinak a szerencsére is szüksége volt a sikerhez. A suzukis Sete Gibernau ugyanis a negyedik körtől az utolsó előtti körig az élen állt, ám akkor nagy sebességnél bukott a sikánban, úgyhogy Rossi ölébe hullott az aranyérem. "Nem hiszem, hogy meg tudtam volna előzni Gibernaut”– mondta nagyon őszintén és szerényen Rossi, aki a győzelmének köszönhetően már a szeptember 21-ei Brazil Nagydíjon világbajnok lehet. Csupán arra van szüksége ehhez, hogy 11 ponttal többet szerezzen, mint csapattársa, Ukava Toru…