Egy villámléptű ólomsúlyú

Fun. Magyarul szórakozás, móka, és így tovább. Nem éppen becenévnek való szó, de az olimpiai harmadik, a napokban Tatán megforduló amerikai súlyemelőnőre, Cheryl Haworthra ezt ragasztották. Hogy miért? Mert egy alkalommal éppen ilyen feliratú pólót viselt magán gyermekkorában, és valaki nem átallotta "megkeresztelni” vele az ólomsúlyú versenyzőt. Akinek, bizony, nem tetszik a "Fun” – annál inkább a steak. Egy alkalommal Savannahban – újságírók jelenlétében – 2.70 kilós húsdarabot tettek elé, vajon legyűri-e, vagy sem. Nos, nem sikerült neki, néhány tízdekás cafat megmaradt belőle. De még mielőtt valaki lomhasággal vádolná meg a több mint 130 kilós sportolót, az bizonyára meglepődik, ha eláruljuk: Haworth 5.5 másodperc alatt futja a 40 yardot, 75 centi magasra rugaszkodik helyből, és egészen jó spárgára képes. Érdekes egyéniség, annyi szent!
–Először jár Magyarországon?
–Igen, és kifejezetten tetszik a környék. Korábban Csehországban és Görögországban fordultam meg Európában.
– Többi társával ellentétben alig másfél napot tölt Tatán. Mi értelme van a rövid ittlétnek?
– Már a múlt héten akartam jönni, de egy mexikói verseny miatt módosult a program. Aztán mégsem emeltem, mert be sem jutottunk az országba. Kamionnal is próbálkoztunk, de hiába, nem fogadták el a dokumentumainkat a határon. Ettől függetlenül eljöttem Magyarországra, mert így Tatán egyesülhetett a csapatunk: van, aki Szlovákiába, van, aki – így például én is – Oroszországba utazik tovább.

–Nagy ugrásra készül az év hátralévő hónapjaiban?
– Legalábbis szeretném a hárommázsás világrekordot megközelíteni. Most 127.5 és 160 a legjobb eredményem, de engem nem az edzések ösztökélnek, hanem a versenyek, így például a novemberi varsói világbajnokság. Jó versenyzőtípus vagyok, és keményen meg is dolgozom a sikerekért.
–Továbbra is célja a világ legerősebb női súlyemelőnője titulust kivívni?
– Természetesen.
–Egyelőre nem ön a legerősebb, ellenben a viadalokon a legnagyobb testsúllyal szokott mérlegelni. Most mennyit nyom a mérlegen?
–Százharminckilenc kiló vagyok, de mostanában odafigyelek a súlyomra.
– Ezek szerint volt ennél több is.
– Igen, százötven.
– A termete alapvetően meghatározta, hogy súlyemelő lesz?
– Mindig erősebb voltam az átlagnál, de ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy kövér is. Sokat sportoltam, így softballoztam, kosaraztam és úsztam. Aztán jó pofának tűnt a súlyemelést elkezdeni. Egyébként egészen remek softballosnak számítottam, lehet, hogy furcsának tűnik, de kifejezetten gyorsan futottam.
– Hát, ha a jelenlegi termetét vesszük figyelembe, akkor furcsa. De az sem szokványos, hogy a képzőművészet érdekli az élsport mellett.
–Igen, a Savannah-i Művészeti Főiskolára járok, és illusztrációt tanulok. Festeni is nagyon szeretek, de egyelőre nehéz összeegyeztetni a súlyemeléssel.
–Van kedvenc festőművésze?
– Nem igazán. Talán az impresszionistákat kedvelem leginkább, no meg Michelangelót és a reneszánszot.
–Főként a Sydneyben nyert bronzérme váltotta ki az érdeklődést Ön iránt, sok minden kiderült a pályafutásáról, magánéletéről. Azóta is népszerű embernek számít Amerikában?
– Nem panaszkodhatom, nem is olyan régen írt cikket rólam a New York Times. Az olimpia után persze csendesedett a légkör körülöttem, de ez nem baj. Az athéni olimpiához közeledvén várhatóan megint változni fog a helyzet.
–Hazájában mennyire értékelik az ötkarikás játékokon elért eredményeket?
– Nagyon fontos az olimpia Amerikában is, a sportolók álma, hogy részt vehessenek rajta. Ne higgye senki, hogy nálunk csak a baseball, meg az amerikai foci érdekli az embereket.
–Hanem például a novemberi súlyemelő-világbajnokság… Mit ígér az önért szorítóknak?
– Miután nagyon jó az edzőm, egyre erősebbnek érzem magam. Ahogy említettem, szeretnék a három mázsa közelébe férkőzni. Hogy ez mire lesz elég, nem tudom, hiszen ott lesz a világcsúcstartó kínai Ting Mej-jüan, a lengyel Wrobel és Varga Viktória is. Ez azonban nem zavar, hiszen éppen ők azok, akik arra ösztönöznek, hogy még intenzívebben dolgozzam, és remélem, találkozom is velük Varsóban.