Három év, három világsztár?

A Real Madridot elfogultság nélkül nevezhetjük korunk első számú klubcsapatának, elvégre az elmúlt öt kiírásban háromszor lett a legjobb a bajnokok bajnokságában, a BL-ben, miközben a világ legjobb labdarúgói szép sorban a Santiago Bernabéu stadionba teszik át székhelyüket. Az egyesület lassan már az ötvenes évek második felének aranykorszakát idézi, Florentino Pérez elnök céljainak megfelelően.
És ha már a presidentéről esett szó, említsük meg, hogy ő a királyi gárda legújabbkori sikereinek letéteményese azzal együtt is, hogy a már említett három Bajnokok Ligája-sikerből mindössze egy fűződik a nevéhez. A dúsgazdag építőipari vállalkozó szinte az ismeretlenségből került a reflektorfénybe, miután 2000 júniusában a szavazati joggal rendelkező bérletesek rá adták a voksukat, és nem a hivatalban lévő elnökre, Lorenzo Sanzra. Történt ugyanis, hogy a hatalmas adósságállományt maga előtt görgető Sanz úgy gondolta, hogy képes meglovagolni a Real akkori, nyolcadik BL-elsőségét, ezért a kelleténél előbb írta ki az elnökválasztást. Nem számolt azonban ellenfele profizmusával, Pérez ugyanis azonkívül, hogy lándzsát tört a költségvetés helyretétele mellett, azt is megígérte, győzelme esetén a csapathoz viszi Luis Figót.

Erre persze sokan legyintettek, mondván, még ha Péreznek lenne is pénze a portugál klasszisra, kizárt, hogy az ősi vetélytárs Barcelona elengedje a középpályást, másrészt Figo – aki a katalán klub egyik szimbóluma – legfeljebb jót nevetne, de nem költözne a fővárosba. Szóval sokan csak legyintettek, de még többen szavaztak Pérezre, aki a világ megdöbbenésére pár nappal később már a mítikus fehér mezt tartó portugállal pózolt a fotósok előtt. Az ügy persze szövevényesebb, de lényegében arról volt szó, hogy az elnök világrekordnak számító összegért (61.7 millió euró) kivásárolta az időközben a Barca vezetőivel a fizetése miatt kisebb vitába keveredő Figót, aki már az első madridi évében bajnoki címhez segítette a Realt. Még szintén az első évben történt, hogy Pérez – ne feledjük, ingatlanokkal foglalkozik! – méregdrágán eladta a klub sportkomplexumát, a befolyt összegből rendezte a tartozásokat (egyes becslések szerint azok meghaladták a félmilliárd dollárt), majd a maradékból még futotta neki egy gyönyörű, óriási telekre, amelyen mostanság épül a világ egyik legkorszerűbb edzőközpontja.
Nos, ezek után érkezett el a 2001–2002-es idény, amelyben a Real Madrid fennállása századik évfordulóját ünnepelte. A cél egyértelmű volt: mindent meg kell nyerni! Ösztönzésül Pérez Zinedine Zidane-t adta Vicente del Bosque edzőnek és a szurkolóknak (újabb világrekord: 75.1 millió euró), de a csapat valahogy nem akart összeállni, és leginkább hírnevével, illetve a játékosok hátán olvasható nevekkel félemlítette meg ellenfeleit. Mindennek az lett az eredménye, hogy a honi hadszíntéren, ahol érthetően nem rezeltek be (annyira) a többiek, a Real nem ért el jó eredményeket, pedig sokszor tényleg minden "alá volt téve”: a kupa döntőjét például saját pályáján játszhatta a Deportivo La Coruna ellen (persze odáig el kellett jutni valahogyan), de a galíciaiak szó szerint leiskolázták Raúlékat. A bajnokságban nem volt képes egyenletes teljesítményre a Del Bosque-gárda, és a váratlan vereségek miatt csak bronzérem jutott neki. Májusban már csak a BL menthette meg a klub és az elkényeztetett keret jó hírét, és Hierróék becsületére legyen mondva, a nemzetközi porondon – igaz, amikor már minden kötél szakadt – nem csak a nevükkel villogtak. Az eredmény nem is maradt el, a BL-(BEK-)serleg kilencedszer is a Real Madrid birtokába került.

Az idei nyár természetesen újfent a nagy világsztárok hajkurászásával telt el, de eddig nemhogy híresebb, hanem semmilyen új játékos nem érkezett a csapathoz. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Cambiasso (River Plate) és Júlio César (Benfica) tavaly nem volt a keret tagja, ahogyan Portillo is hivatalosan a B-csapatban játszott (a Panathinaikosz ellen góllal mutatkozott be a nagyok között), de ők mind a királyi gárda alkalmazottai már régebbről. Jorge Valdano sportigazgató gyakorlatilag a június végén befejeződött világbajnokság óta rohangál orbitális összegeket kereső játékosok után (Nesta, Crespo, Sevcsenko, Luque, Joaquín, Jardel, Chivu, Lúcio, Edmílson, Metzelder – hogy csak a Reallal hírbe hozottak "krémjét” említsük), de feltűnően eredménytelenül zárta ezeket a köreit. Ezt pedig sokan annak tudják be, hogy a madridiak voltaképpen egyetlen futballistát kívánnak megszerezni, mégpedig az elmúlt hónapokban újjászületett Ronaldót. A brazil zseniért az Interrel folytatott tárgyalások már kétszer kudarcba fulladtak, de a jelek szerint a spanyolok bogarat ültettek a csatár fülébe, mert másról sem hallani – legalábbis a spanyol médiában–, mint hogy Ronaldo mindenáron a Realban akarja folytatni a pályafutását. A tárgyalások holtpontra jutottak, de korántsem lenne meglepő, ha a Pérez-éra harmadik évében a harmadik megasztár is a Bernabéuba kerülne.