Akik kegyetlenül profik

Az alábbiakban egy, ha nem is hoszszú, de exkluzív interjút olvashatnak Rio Ferdinanddal, a Manchester United sokat, csaknem 30 millió fontot érő bekkjével.– Rio, gondolta volna, hogy ilyen könnyű dolguk lesz? – érdeklődtünk nála a mérkőzést követően, az úgynevezett vegyes zónában, ahol elvileg a labdarúgók szóba elegyedhetnek a zsurnalisztákkal.– Bocs, de nem nyilatkozhatok.– Miért nem?– Mert a vezetők megtiltották, hogy az újságírókkal beszéljünk.– Emiatt ne izguljon, Magyarországról jöttünk, nem fog lebukni…– Tényleg bocs, de nem megy. A vezetők megtiltották…– Akkor annyit áruljon el, hogy van a sérült bokája?– Köszönöm jól, majdhogynem százszázalékos. Láthatták, semmi gondom nem volt vele. Na, mennem kell. Viszlát.Ezzel Ferdinand el. Szintúgy a többiek.
Az udvariasabbak legalább annyi erőt vesznek magukon, hogy egy "No-val” felelnek a "Megállna egy szóra?” kérdésre, mások viszont pillantást sem vetnek a korlát túloldalán tolongó tollforgatókra (hogy nevükön nevezzük őket: Keane, Beckham, Blanc és Solskjaer). Mentségükre szóljon, a húsz méterrel odébb ácsorgó rajongókhoz (első ránézésre angol, magyar és japán fanatikusok alkották a tábort) leereszkedtek, egy-egy testőr kíséretében vagy tíz aláírást is kiosztottak, mielőtt méregdrága öltönyükben behuppantak volna a bejárat elé hozatott hiper-szuper járgányukba.
Ez is a Manchester.
Profizmus – méghozzá a legridegebb fajtából.
Tegyük hozzá, van az úgy, hogy a nagy felhajtást, az óriási népszerűséget a látottak alapján rosszul viselő játékosokból előbújik az ember. Az argentin légiós, Juan Sebastian Verón például két csemetéjével a karján lépett ki az öltözőből (előttük az egykoron modellként tüsténkedő mama tipegett magas sarkú cipőjében), az apróságokon egy-egy United-dressz feszült. Idilli kép volt, különösen a bálványokat a kordon mögül bámuló fiatal lányok tűntek meghatottnak a boldogságtól sugárzó Verón család láttán… Később Ferdinandék is "felléptek”: az MU-drukkerek szemében nagyra nőtt hátvéd éppen azt mutogatta fiának, hogyan kell jobb lábbal, kapásból ellőni egy galacsint. Jelentjük, a kis Ferdinandban is mocorog valami…
Maradva még Manchester Riójánál: az egyik angol újság kiszámolta, a Zalaegerszegi Torna Egylet mindennel együtt 15 millió fontot ér. "Vagyis ha az elnök eladná a klubot, egy fél Ferdinandot vehetne a pénzéből…” – ironizált a lap.
Paul, a taxis viszont cseppet sem volt vicces kedvében, amikor a meccs napján arra panaszkodott, hogy esélye sincs bérletet váltani az Old Traffordba. "Az egyesület negyvenezer éves belépőt bocsájt ki idényenként, ám olyan sokan pályáznak ezekre, hogy ha most feliratkoznék a várakozási listára, leghamarabb öt esztendő múlva jutnék hozzá” – magyarázta a jobb oldali kormány mögött ülve. Majd hozzáfűzte: ha nem sofőrként, hanem tehetős üzletemberként keresné kenyerét, nagyobb sansza lenne egy bérletre, hiszen a VIP-páholyokba szóló, korlátlan étel-ital fogyasztást is magukban foglaló tagsági kártyákhoz jó esetben három év múlva is hozzájuthatna. Igaz, cserébe 25 ezer fontot kellene leszurkolnia… "Ha lenne annyi a számlámom, nem érdekelne, mit mond az asszony, biztosan vennék egyet” – jelentette ki, mielőtt kedd este kitett volna minket az egyszerű, de nagyszerű aréna bejárata előtt.
Aztán rálépett a gázra, hogy a kezdésre hazaérjen. Búcsúzóul azért megjegyezte: "Amíg nincs bérlet, addig jó lesz az asszony társasága is. Ráadásul vacsorát otthon is kapok…”