Roberto Carlos-mez már van

Bár Zalaegerszeg újkori történelmének első számú hőse Koplárovics Béla (vagy ahogy a róla szóló dalban hangzik: vitéz Koplárovics Béla…), azért biztosra vehetjük: a ZTE "halandó” játékosainak népszerűségi indexe is elérte a maximumot a városban. Itt van például Molnár Balázs esete: a középpályás a Manchester United legyőzését követő fogadáson büszkén, ám kissé zavartan mutogatta, mennyi szalvétát kapott ajándékba – mindegyiken egy-egy csinosabbnál csinosabb hölgy telefonszámával. A Zalaegerszeg–Espanyol– Elche–Tatabánya–Zalaegerszeg vonalon szülővárosába visszatért futballista azonban most nem a gyertyafényes randevúkra, hanem egy kedd esti, villanyfényes rangadóra készül. Gyaníthatóan ez utóbbi "találka” közel sem lesz romantikus…
– A hazai győzelem után természetesen igyekszünk meglovagolni azt a kis esélyünket, amellyel rendelkezünk – jelentette ki a zalaegerszegi játokosoktól és vezetőktől már megszokott diplomatikus hangnemben Molnár. – Elsősorban szeretnénk helytállni, s mert nem vagyunk ijedősek, ez sikerülhet.
– Rutinos labdarúgónak számít, hiszen spanyolországi légióskodása alatt már játszhatott nagy közönség előtt. Elmesélte társainak, mi vár rájuk az Old Traffordon?
– Nem hiszem, hogy erre lenne szükségük, bár tény, más lesz ez a meccs, mint hazai pályán, tizenötezer fanatikus, minket buzdító egerszegi szurkoló előtt játszani. Amikor például az Espanyol tagjaként a Spanyol Kupa elődöntőjében a Real Madrid ellen a Bernabeu-stadionban játszhattam, felejthetetlen élménnyel gazdagodtam, és, gondolom, ilyen lesz a kedd esti fellépés is. Megjegyzem: korábbi együttesemmel hazai pályán egy nullára nyertünk, Madridban pedig gól nélküli mérkőzést játszottunk, így a fináléba jutottunk.
– Kísérteties a hasonlóság: mostani csapata hazai pályán egy nullás sikert aratott…
– …ne is folytassa, talán majd kedden késő este! Amúgy különbség is akad a két eset között: míg a Real sztárjai a lefújást követően barátságosak voltak, én Roberto Carlos mezét kaptam meg, az angolok mintha a fellegekben jártak volna. Persze, ez különösebben nem zavar, felőlem a visszavágót követően is lehetnek sértődöttek.
– Ez a ZTE-mezben pályára lépőkön múlik. Ha már itt tartunk: a sérülése teljesen rendbe jött?
– Igen, vagyis kedden már százszázalékos erőállapotban leszek. Nem volt könnyű időszak, hiszen az orvosok szerint a gerincsérvemből adódóan beszakadt a combhajlító izmom, ezért nem tudtam játszani.
- Képzelem, milyen nehéz lehetett az NK Zagreb elleni selejtezőket kívülről nézni.
- Nem volt könnyű, ám legalább az biztossá vált előttem, hogy edző nem leszek, hiszen a pályán sokkal nyugodtabb vagyok… Egyébként az előző körben nem tehettem mást, minthogy az egerszegi kemény maggal együtt teli torokból szurkoltam a srácoknak. Bár bevallom, Urbán Flórián tizenegyesénél nem mertem a pályára nézni. Ám ez már a múlt, az MTK elleni bajnokit is azért hagytam ki, hogy teljes erőbedobással a Manchester United elleni derbire készüljek.
– Mivel szóba került a bajnokság, ünneprontó leszek: miért nem megy a csapatnak a magyar együttesek ellen?
- Erről beszéltünk a vasárnapi edzést követően. Arra jutottunk, hogy a fejünkben, ha nem is valljuk be, már a BL-selejtező jár. De ne feledjük, ez nem csupán ránk jellemző: tavaly a Real Madrid BL-győztes lett, a spanyol bajnokságban viszont csak a bronzérmet tudta megszerezni. Ha egyszer majd kiesünk a nemzetközi kupasorozatokból, a hazai meccsekre is biztosan komolyabban figyelünk, hiszen a következő idényben is olyan élményeket szeretnénk szerezni, mint amilyenekben manapság van részünk. Viszont, nem tagadom, szeretnénk minél későbbre kitolni azt az időpontot, amikor már csak a hazai bajnokságra kell koncentrálnunk.
- Pontosítsunk: az UEFA-kupára vagy a BL-re készülnek?
– Egyelőre még a Bajnokok Ligáját tartjuk szem előtt…