Izzadás a pályán és a kispadon

– Ennyi szép eredmény után túl könnyű lenne a pozitívumokkal kezdeni, mondjon inkább valami rosszat…
– Óh, gondunk van elég – mondta Tamási Zsolt. – A nyakunkon az Újpest elleni meccs, erre fel Stark Pétert a héten műtötték, Lakos Pál megsérült az MTK ellen, Goran Jovanovics nem játszhat a sárgái miatt, és azt sem tudom, hogy Szanyó Károly mennyit bír majd.
– Valami komolyabbra gondoltam: csőd, játékossztrájk, netán edzőkérdés nincs?
– Nekem az előbb elmondottak is elég komoly problémák, hiszen mégiscsak az egyik legjobban erősítő csapat vár ránk, és igazán nem akarjuk elveszíteni az elmúlt hetekben kiharcolt jó hírünket. Úgyhogy nagyon oda kell figyelnünk minden apróságra, nehogy valami kellemetlenség érjen bennünket.
– A figyelemmel eddig nem lehetett baj, ezt az eredmények elég jól tanúsítják. Jól sejtem, hogy az MTK elleni győzelem volt a legkeservesebb?
– Nem tudok különbséget tenni, mert egyik sem volt sima ügy, mind a négy mérkőzésen meg kellett izzadnunk. Még nekem is, a kispadon… Abban viszont szerencsénk volt, hogy a sorsolás folytán egyre erősebb ellenfeleket kaptunk, így volt elég időnk belemelegedni. Pedig a rajt előtt hallottunk elég sok pesszimista véleményt, hogy miért kell nekünk kapásból egy újonc, a Békéscsaba otthonában nyitnunk. Majd szépen kikapunk, és ezzel kellően megalapozzuk ezt az idényt is…

– Itt ugye máris hiba csúszott az előzetes tippelgetésbe, de ezt aligha bánhatják. Meddig lehet ezt a sorozatot folytatni? Mit gondol, melyik csapat győzi le először a Győrt?
– Remélem, nem lesz ilyen… Komolyra fordítva: persze nyilván lesz, de nem foglalkozom még a távolabbi jövővel. Most csak az Újpest elleni meccs érdekel. Az eddigi négy győzelem arra volt jó, hogy a játékosoknak kellő önbizalmuk legyen a folytatásra.
– Nem fél attól, hogy túl sok lesz az önbizalomból?
– Nem látok olyan jeleket, hogy valaki elszállt volna magától, mert játszott négy sikeres mérkőzésen. Kétségtelen, ez új szituáció, hiszen az elmúlt idényben nem ehhez szokhattak a győriek, de azt hiszem, megbirkózunk vele.
– Azért egy ilyen kezdet után már lehetne egy-két önjelölt sztár, nemde?
– De nincs. Jó a hangulat az öltözőben, és bár elég sok új játékos érkezett a nyári szünetben, nagyon egységes ez a csapat.
– Ezeket az új focistákat leszámítva mi változott meg egy év alatt Győrben? Mert, ha jól emlékszem, Varga Zoltán idején nem az összeborulásokról volt híres az ETO… Önnek nincsenek kisebb-nagyobb balhéi a játékosokkal?
– Ez most egy nagyon jó mentalitású társaság. De nehogy azt higgye, hogy mindenki szeret engem. Aki például kimarad a csapatból, annak nem írhatom elő, hogy szeressen. Viszont mindenki nagyon korrekt, így meg tudjuk beszélni az esetleg felmerülő apró problémákat.
– Egy negatívum nekem is eszembe jutott: sorra verik az ellenfeleket, ám nincsenek többen a lelátón, mint a bennmaradásért küzdő Sopronnál vagy Békéscsabánál.
– Ne csodálkozzon: a tavalyi év után bizony kell egy kis idő a szurkolók visszaszoktatásához… Persze biztos közrejátszik a kevesebb nézőben a nagy meleg és a Balaton közelsége is, de nem kétlem, hogy hasonlóan eredményes folytatásnál jobban megtelik majd a stadion.
– Netán úgy, mint öt éve, amikor a Reszeli-féle alakulat tízezer szurkulót vonzott a lelátókra?
– Nem akarom én összehasonlítani a két csapatot, bár azt nem tagadhatom, hogy az akkori népszerűséggel és szurkolói szeretettel most is kiegyeznénk. Maradjunk annyiban, jó úton haladunk.
– Pontosan mi felé? A bennmaradás, az első hat közé jutás vagy a bajnoki cím felé?
– A csapatépítés felé. Még inkább összerázódunk, és még jobbak leszünk. A célkitűzés amúgy a téli szünetre a mezőny első felébe kerülés, és azt hiszem, ezt tartani is tudjuk.
– Na tessék, máris a téli szünetről beszélünk. Hogyhogy ennyire előreszaladtunk..?
– Igaz, maradjunk csak a szombatnál. Játszunk egy jó meccset az Újpesttel, és bár nem mindenki lehet ott a pályán az alapcsapatból, azért megfelelő eredményre számítok.
– Mit szólna egy ikszhez?
– Négy győzelem után hadd ne egyezzek ki látatlanban egy döntetlennel…